Mennyire Balkán Szlovénia?

október 8, 2010, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 5 megjegyzés



A Kolozsvárról Hosszúfaluba (Dolga Vas-ba) tartó utunk során azon gondolkoztam, hogy mennyire tekinthető mentalitásban Szlovénia balkáninak, hiszen eddig csupa jót hallottam róla, és az én zsivajos, pörgős Balkán-képembe valahogy nem is nagyon tartozott bele ez a kis, nyugat-balkáni ország. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.70




Kreatív blogger díjat kapott a Balkán Herald

október 6, 2010, admin | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Sajtó (Láttuk, de nem hittük) | 2 megjegyzés



A díj Kovács Pétertől és Seer Lászlótól érkezett. A balkánolók nevében köszönjük szépen!

A Balkán Herald hét titkát pedig kommentben írjátok meg, valamint azt is, hogy kit tüntetünk ki a kreatív blogger díjjal.

kreativblogger.jpg


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.83




Oktoberfest a parkolóban

október 1, 2010, karoton | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Minap olvasom a Népújságban, hogy a városszéli hipermarketben müncheni mintára Oktoberfestet tartanak, ahol is „hagyományos bajor ételeket és a legismertebb söröket” alacsony áron lehet kipróbálni. Egyből félreértettem, mert bajor sörökön kezdtem el álmodozni. Telefon barátoknak, biciklire fel, Realba ki. Közben egy román újságból kiderül, hogy szó sincs bajor sörökről, csak ételekről. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.89




Hogyan csalhatsz ki csinos összegeket gyanútlan Orange-bérlettulajdonosoktól?

augusztus 19, 2010, Vizi Boromir | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 14 megjegyzés



Mindeddig nem igazán foglalkoztam az ál-Orange-operátorokról szóló sztorikkal, arra gondolva, ezek szórványosan előforduló csalások, és a hiszékeny, idősebb és kezdő mobiltulajdonosokat célozzák. Hát nem, a 70 éves nénitől a huszonéves tanárig mindenki megjárhatja, ha nem ismeri a módszereiket. Többek között ezért írom le a szűkebb családban nemrég történt esetet, egyúttal arra kérve benneteket, ha tudtok hasonlóról, jelezzétek, illetve adjatok tanácsot, hogyan lehetne minimalizálni a kárt.

olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.81




Aszfalt tangó

március 29, 2010, admin | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 1 megjegyzés



aszfalt.jpg

Cecilia P., a Libertatea olvasója küldte be a bulvárlap szerkesztőségébe a képet, amely Bukarest I. kerületében, a Sf. Constantin utcában, egy aszfaltba öntött kocsit ábrázol. Bár első látásra úgy tűnik, hogy a kocsival utólag hajtottak rá a foldozott részre, ha jobban szemügyre vesszük a kereket, láthatjuk, hogy a jármű alatt levő aszfalthoz nem fért hozzá az utcahenger.

 


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.01




A pirospont maffia

március 8, 2010, reku | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 8 megjegyzés



Bölcsődés kisfiam kb. két hete nagy piros ponttal tért haza. Ámultam és bámultam: nem gondoltam volna, hogy ilyen pici korban már ilyesmivel motiválják őket. Kérdeztem: mégis, mivel érdemelte ki? Á, semmi különös, de jó fiú volt, szót fogadott! Ám legyen. Magamban a tigrisanyát csitítottam, aki fel akart csattanni: mi az, eddig nem volt jó? Hát persze, hogy a gyengédebb énem elérzékenyült, hisz a legeslegelső pirospont! Amúgy a fiam semmit sem értett az egészből, nem fogta fel, miért örül mindenki egy darabocska piros papírnak. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.85




Piti kis átverés

február 5, 2010, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 4 megjegyzés



Kolozsváron a buszjegy ára nemrég ment fel 3 lejről 3,5-re. A jegyárus néninek 10 lejt adtam és egy ötvenbanist, hogy pontosan 7 lejt kapjak vissza. Általában szememmel is szoktam követni, mennyi visszajárót számol ki az eladó, aki most csupa 1 lejest adott, szám szerint tehát 7-et kellett volna kapjak.

Gyorsan számolta a sok zöldhasú lejt, de tudatalatt érzékeltem, hogy valami nem stimmel, így mikor megkaptam, rögtön újraszámoltam. Csak 6 lej volt. Halvány gondolat merült fel bennem, hogy nem számított rá, hogy megszámolom, és 1 lejjel átvert, de még mindig jóhiszeműen fordultam vissza hozzá, és kértem a maradékot.

Közölte velem, amit már én is tudtam, hogy nemrég felment a jegy ára. Elöntött a méreg, hiszen ha felmegy a jegy ára, és nem is látja az 50 banit, amivel a 10 lejest kipótoltam, akkor is legalább még 50 banit kellett volna visszakapjak. Ő is tudta már, hogy én tudom, de a miheztartás végett elmondtam neki, mennyivel drágult meg a buszjegy, és azt is, hogy mennyit kaptam vissza.

A számára kínos szituációt úgy oldotta meg, hogy az elfelejtett visszajárót a lehető legundokabbul lökte ki a bódé párkányára. Orra alatt persze tudom, milyen szép szavakat moroghatott, de én is legalább olyanokat, ha nem cifrábbakat mondtam félhangosan, magam megnyugtatására.

Napom tehát jól indult, nem hagytam magam átverni. A pozitív hozzáállás, az a lényeg.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.00




Balkán shopping

január 28, 2010, szl | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 3 megjegyzés



Kolozsváron úgy szaporodnak a nagy bevásárló-entertainment központok, mint a gomba, ha kicsi nedvet kap. Ami nem változik, az az esszencia, a balkán fíling. Minap egy nagy tolókosár árut raktunk össze, zöldség, gyümölcs, kaja, és egy tekercs színes csomagolópapír. Utóbbival meg is gyűlt a bajunk: a hölgy a kasszánál legalább tízszer húzta el a vonalkódolvasót rajta. Nem csippant. Visszaküldött, hozzunk egy másikat. Az sem csippant. Aztán megkérdezte: tényleg meg akarjuk ezt venni? Mert ha igen, hívja telefonon az okosabb ügynököt, vagy kit, de egyszerűbb, ha mégsem akarjuk megvenni azt az egy dolgot. Hát persze, hogy azt mondtam, vár a fene az ügynökre, inkább nem kell az az izé. Nehogy zavart okozzunk a Mátrixban, még tán egyeseknek déjá vű érzése támad. Nehogy már valamit azért tegyünk a kosárba, mert tényleg meg akarjuk venni.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.92




Visszakérem a lakáshitelt

január 19, 2010, reku | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 5 megjegyzés



A történet 2006-ban kezdődik, de akkor még unalmas: ügynök megkeres, meggyőz, család is bíztat (az ügynök is családtag!), hát belemegyek: szerződés a RBL-vel. Bosszant, hogy egy számomra teljesen antipatikus banknál folyószámlám kell legyen emiatt, plusz megcsináltatnak velem egy újabb bankkártyát. De még belefér. Apuka, anyuka segít, gyűl a számlán a pénz, valahol az alagút végén csillog egy pici remény: egyszer lesz lakáshitelem, s hátha lesz mire költeni…

2007-ben levélben értesítenek arról, hogy a bank jóváírta a beígért kamatot, állam bácsi pedig a prémiumot. Ettől a derűs pillanattól kezdve viszont egyre sötétebb az egész ügy.

2007 végén az ügynököm már nem foglalkozik ezzel, tanácstalan vagyok. Pár hónapos csecsemővel a kenguruban több ízben előszobázom az egyetlen illetékesnél… A tag profi, seperc alatt meggyőz, hogy duplázzam meg az összeget, mert jól járok! Persze le kell perkálni a banknak az új összegnek megfelelő (nem kicsi!) “komissziont”.

2008-ban már nem érkezik értesítés. Igaz, közben lakcímet változtatok. A bankszámlámat felszámolják, de előtte megnyugtatnak, hogy más számláról is utalhatom a megtakarítani kívánt pénzt. Év végén újabb pánik, ügynökkel kellene tanácskozni. Egykori ügynököm segít, sikerül megnyugodni újabb infók birtokában.

Fel sem tűnik, hogy 2009-ben sem érkezik értesítés a számlaegyenlegről. Egye fene, még kitart a nyugalom. 2009 vége fele viszont nem találom az ügynök névjegyét, nem emlékszem a nevére sem, így hát tárcsázom a szerződést tartalmazó mappán megadott központi számot. Előadom a problémám, ti. hogy kellene az ügynök neve, ha nekik van ilyen nyilvántartásuk.

Ez volt december elején… Az események sűrűsödnek. A telefon végén közlik velem, hogy semmilyen információt nem szolgáltathatnak ki, mert nincs jelszavam. De sebaj, bármelyik bankfiókban rendelnek a szerződéshez jelszót.

Nem késlekedek, pár nap elteltével egy órát töltök egy bankfiókban, de a bankos hölgy teljesen más információkkal rendelkezik. Óbégat, hogy az ilyen régi szerződésekhez nincs hozzáférésük. S különben is csak telefonon lehet érdeklődni… Végül közös nevezőre jutnak a központtal, megírjuk a szerződésmódosítást, hogy hát legyen  jelszavam. 2-3 nap múlva nyugodtan telefonáljak, ott majd mindent megmondanak!

Túl korán szusszanok fel. A beígért időpont + 2 napig meg sem érkezik a kérelem. Aztán újabb napok elteltével közlik velem, hogy iktatták, de még nem dolgozták fel. Aztán egymást követő 3 napig nem működik a belső hálózat, hiába telefonálok. Aztán kitörnek az ünnepek, nem is próbálkozom csak január elején.

Magabiztosan tárcsázom a számot (már kívülről tudom, érthető, miért). Percek elteltével fuldoklok a dühtől: fabatkát sem ér a módosítás, mert nem egyezik az aláírás. Menjek vissza oda, ahol leadtam, írjunk még egy papírost, mert az aláírás muszáj egyezzen. S különben is, bármelyik bankfióknál megmondják, ami engem érdekel. Nem hiszik, hogy ott mást mondanak nekem… Mindegy, ebbe nem megyek bele, belátom, hogy „más a szó ha mondják…”

Vissza a bankba. Ismét kisgyermek lóg rajtam. Szerencsére ugyanaz a hölgy, akivel a jelszavas kérvényt töltöttem ki, emlékszik is rám, nem kell Ádámtól és Évától kezdeni. De baj van. Változott az összes űrlap, neki még nincs új, kell telefonáljon a központba. Ők még nem tették fel a belső hálózatra, nyomtatni sem tud, de nem baj, nemsokára… Várok… Megsajnál, telefonál: itt vár az ügyfél, nem tágít, legyenek oly kedvesek, e-mailen is küldjék el. Hálás vagyok neki, de újabb várakozás következik…. Ismét telefonál: né, az ügyfél ölében sír egy baba, miért nem küldték? Elküldték? Ja, akkor az e-mail fiókkal lesz gond, legyenek oly kedvesek, küldjék el a főnökasszony címére is. A főnökasszonyt már ismerem, kiselőadást tartott arról, milyen béna vagyok, hogy még nincs kiforrott aláírásom, lám, mekkora kalamajkát okoztam itt… Végre kinyomtatható az űrlap. Kerek negyven perc alatt sikerült!

Ismét azzal bíztatnak, hogy 2-3 nap múlva telefonálhatok. Most már van tapasztalatom, csak egy hét után próbálkozom. Mondanom sem kell: még nincs iktatva. De csak 10 nap elteltével próbálkozzak ismét, mert bevezetni, feldolgozni sok idő kell… Erősen csodálkozom, hogy ennek a banknak ennyi rengeteg kérelmet kell iktaniabevezetniefeldolgoznia. Ha csak nem arról szólnak, amiről az én következő kérelmem fog szólni, ti. hogy adják szépen vissza a pénzem, tartsák meg a kva előnyös de ha belegondolunk mégsem annyira előnyös hiteleiket, s ne legyen több dolgom velük soha az életben!


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.04




Lassan járj, tovább érsz…

december 28, 2009, Akabelle | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 6 megjegyzés



Nem is olyan rég volt, épp siettem valahova. Meg szerettem volna spórolni 20 percnyi gyaloglást, mert már amúgy is késésben voltam, ezért az első lehető helyen felültem egy buszra. Egyetlen megállót kellett menjek.

Egyszer egy egyetemistáknak szóló kis könyvben olvastam egy olyat, hogy ,,az ellenőrök bőr- vagy farmerdzsekit hordanak és nincs náluk Kauflandos zacskó”. Körül is néztem, és fel is tűnt egy alak, de gondoltam: ehh, nem lehet akkora pechem, hogy elfogjanak. Volt bérletem, de két teljesen más vonalra, egy megállóért meg kár lett volna jegyet lyukasztani. Mégis, valamilyen meggondolásból a busz közepe felé haladtam, hogy legalább ne az első pillanatban füleljenek le (már ha tényleg ellenőr az illető). És az volt. Ahogy letettem a táskámat, már meg is láttam a társát (aki mellesleg tényleg bőrkabátot viselt), és egy perc sem telt el, már két irányból kérdezték, hogy hol a jegyem/bérletem. Nyugodtan letettem a táskámat, megkerestem a bérletet, amely egy villamos- és egy trolivonalra szólt, semmi esetre sem az illető buszra. Ekkor beindult az ellenőr-pszichológia.

Meg vagyok győződve afelől, hogy az ellenőrök naphosszat az embereket tanulmányozzák és a gondolatmeneteiket próbálják követni. Így tettek az én esetemben is. Az első ellenőr kérdezte is: ,,Na mi van, kisasszony, azt hitte, hogy nem vagyok ellenőr, mi? Láttam, hogy amikor felült, nagy gondosan körülnézett, engem észre is vett, de mégsem szállt le. Azért rohant a busz elejéhez, hogy ne kapjam el, ugye?” … Szóhoz sem jutottam, mire a másik ellenőr a védelmemre kelt: ,,Nem igaz, csak azért jött előre, hogy letegye a csomagját és megkeresse a bérletét!” (mondjuk ez részben igaz is volt) Mindenesetre megérkeztünk a megállóhoz. Leszállítottak, és mialatt a büntetést akarták kiróni rám, még mindig azon vitáztak, hogy melyikük látott meg engem először és hogy melyik találta ki pontosabban a gondolatmenetemet.

Ez után egy fontosabb kérdésre terelődött a szó: hogy milyen büntetést kapjak. Mert ha helyben fizetek, az 20 lej. Ha nyugta nélkül, akkor nekik fejenként jut 10-10 lej, ha nem, akkor meg a városnak jut 20. Ezen is összevesztek, és a vége az lett, hogy visszaadták a bérletemet és azt mondták, hogy menjek a szemem világába.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.82




« go back — keep looking »
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex