Így dolgoznak a Dacia-szervízben

december 2, 2009, knorr | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 5 megjegyzés



Történt nem is olyan régen, hogy elvittem az autót (Dacia Logan 1,6) 60 ezres átvizsgálásra: olaj, fékbetétek, vezérműszíj cseréje, meg minden ami ilyenkor szokás. Mielőtt kiszállnék az autóból, még átvillan az agyamon, hogy a bal hátsó biztonsági öv csévélőjével valami baj van: nem húzza vissza az övet használat után, úgyhogy szólok, talán azt is nézzék meg. A komótosan fütyörésző szaki bólint, én el.

10 perc múlva hívnak, a 6 lejes szerviz valami 2000 lej körüli tétel lesz. (A telefonban pár másodperces csend, míg én összeszedem magam) Normális, lezser hangon mondom, hogy hát ha ennyi, akkor ennyi, csinálják meg.

Ja, s az övvel az van, hogy nem lehet javítani, csak egészben cserélni – így a szaki – csak egyrészt most épp nincs ilyesmi raktáron, másrészt további 8000 lejes tétel lesz. Újabb csend, próbálom magam elé képzelni az övet, egy darab gurtni meg egy rugós csévélő izé, a kurva életbe, ez hihetetlenül sok. Mondom, hogy hát kösz, azt akkor most hagyjuk ki.

Az ügy szünetelt pár hónapig, majd a napokban úgy gondoltam, én is ránézek egyszer az övre, nem lehet az olyan bonyolult. A kalaptartó filcbetétét meglepően könnyen, szabad kézzel lehet felfeszíteni, hiába, low budget autó ez – alatta pedig ott a csévélő, és még valami ide-oda tekergő, ágas-bogas izé, ami nem stimmel.

Közelebbről is megnézem – hát az a csévélő tönkrement, zsírtól csöpögő rugója. A szaki egyszerűen kitépte, majd (miután kiderült, nem lesz övcsere) visszagyűrte a kalaptartó filc alá, ököllel rávert vagy kettőt, oszt’ kész.

Mit mondjak, igazi román craftsmanship, ahogy illik 2000-es számla ellenében. Ennek fényében nem is akarom tudni, milyen munkát végeztek az autó többi (átlag-felhasználó számára kevésbé szembetűnő) pontján, mindenesetre többet márkaszervíz engem nem lát.

U.i.: A szóban forgó Dacia-szervíz kolozsvári, és a feleki úton van. A másik, Dorobanţilor úti szervizzel szintén vannak élményeim, épp ezért gondoltam, váltok és megyek inkább a feleki útra.

[myginpage=dacia]


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.09




A neo-szocreál költői bája

november 10, 2009, hedgehog | Kommunizmus (Sarló és kalapács), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág) | 4 megjegyzés



-Room service? Kérek egy kávét.

-Nem lehet, most nagyon elfoglaltak vagyunk.

A szocreál szállók kipofozott, felcsillagozott verziójában járok: a festék a falon már friss, a csaptelep ambientes pompájában ragyog, és az új ágytakaró színe a függöny vagy a padlószőnyeg árnyalatára válaszol. A bútorok formája, az éjjeliszekrénybe épített, muzeális értékkel bíró rádió vagy a fürdőszobai pult ugyan márványmintás, de dácsiaszürke műanyaga azonban maga a kilógó lóláb. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.09




Kora reggeli hangulat az ABC-ben

október 29, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Van egy kis élelmiszerbolt a tömbházunk közelében, általában délután, este látogatjuk. Elég jó a választék, szinte mindig van valami akciós termék, a nénik pedig nagyon kedvesek (mindig azt nevetjük, hogy egyszer egyik úgy fogadott: “ce-ţi dă mama?” - “mit adjon anyuci?”). Egyik nap úgy adódott, hogy kora reggel kellett leszaladnom kenyérért és tejért és igazi balkáni élményben volt részem. Ezt a reggeli vásárlóközönséget ugyanis még nem ismertem, bár a hangulatból sejtettem valamit, a nénik korábban is előkaptak ezt-azt a pult alól.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.85




Szűk idők a szülészeten: már csak műanyag bocskorokkal üzletelnek a portások

október 28, 2009, knorr | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 3 megjegyzés



Határozottan megszelídültek a kolozsvári Megyei Klinikai Kórház újszülött osztályán (Spitalul Clinic Judeţean-Clinica Neonatologie I) a portások. Az első baba-projektünk miatt 2 éve jártam néhány hétig ide, naponta 3-6 alkalommal: akkoriban az volt a módi, hogy látogatási időn kívül is bármikor be lehetett menni, azonban a díjszabás – amit diszkréten, egy vállveregetéshez vagy simogatáshoz hasonló mozdulattal kellett a portás mellényzsebébe csúsztatni – attól függött, mennyire lehetetlen időben próbált az apuka bemenni. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.06




Customers last

október 21, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 2 megjegyzés



Amerikában, vagy a nyugati államokban van egy olyan vendéglátóipari aranyszabály, hogy “Costumers first”, ami kb. azt jelenti, hogy a vendégnek mindig igaza van, akkor is, mikor valójában nem. A lényeg az, hogy a kiszolgáló személyzetnek a vendég minden kéréséhez, még ha jogtalan is, jó pofát kell vágnia és lehetőleg teljesítenie kell minden idióta kérést.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.06




Félelem és reszketés a bábszínházban

október 14, 2009, mimoza | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 10 megjegyzés



Egy vasárnap délelőtt ellátogattunk a kolozsvári bábszínházba. Magyar nyelvű előadás szombaton van ugyan, de arra gondoltam, talán a kislányom románul is élvezni fogja, és úgy is megérti a lényeget. A kecskemama és a három kisgida meséjét néztük meg. (Egyébként most volt először bábszínházban, és az első kérdése az volt, hogy hol van a kiskecskék lába, mert látni szeretné azt is.)

Már az elején gyanakodni kezdtem: a díszletek, a sötét erdő, de még maguk a bábok is elég nyomasztóak voltak. Mondjuk a caragialei mese eleve nem túl lélekemelő sztori: mégiscsak arról van szó, hogy megesznek benne néhány ártatlan kis állatot. Aztán amikor a fekete farkas is feltűnt a színen, és bekiáltott egy hatalmas „bau”-t, nemcsak a kislányom, de én is összerezentem. Azért nyugtattam magam, hogy biztos volt ebben valami koncepció, nem csak egyszerűen arról van szó, hogy semmi más nem jutott az eszükbe, minthogy megpróbálják a legkézenfekvőbb módon megrémiszteni a gyerekeket.

A rém ronda farkason kívül azonban volt még egy idióta medve is, aki egyfolytában egy nagy kalapáccsal járt, és egy üllőt veregetett vele minden látható ok nélkül. Aztán eljött a mesében az a pillanat, amikor a farkas fogát és nyelveit élesre kell reszelni, hogy vékonyabb legyen a hangja: ehhez pedig a fejét az üllőre tette, és a medve jól odavágott neki párszor a kalapáccsal. Szegény állat minden egyes alakalommal összerándult és nyögött is hozzá rendesen. Az meg már végképp meglehetősen perverz jelenet volt, amikor a farkas, mielőtt felfalná a gidát, előtte még párszor végignyalja a nagy nyelvével. Aztán hám-hám, minden cécó nélkül fel is falja. A végső horror: a farkast élve elégetik egy gödörben, szintén nagy óbégatások közepette: jaj, fáj, megég a szívem, kiáltja közben. Erős volt. Az előadás alatt pár gyerek bekérezkedett a szülő ölébe, és egy anyuka időnként megkérdezte 5 év körüli fiát, hogy nem fél-e. De az félt egy kicsit.

Volt egy angol nyelvű házaspár is, akik időnként próbálták megmagyarázni a két gyerkőcnek, hogy mi is történik. Aztán mikor vége lett az előadásnak, még egy ideig ülve maradtak és vártak valamire. Nem hitték el, hogy tényleg vége – meg is kérdezték tőlem, hogy ez ennyi volt? Azt hiszem valami katarzis-félét vártak, de az nem jött el.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.82




“Ezt én nem enném meg”, mondta a pincérnő

október 7, 2009, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz), Munkahely (Meló-dráma) | 1 megjegyzés



Bulgária egy köpésre, kedves emberek, csendes kisváros: ez Călărași. Hangulatos étterem a Dunaparton. A pincérnő határozott, kicsit szigorú arca van, de nagyon kedves. Pizzát rendelünk a frissen megismert emberekkel, hárman rendeltünk két Quatro formaggi-t (négyfajta sajtot tartalmazó pizzát). Nagyon finom, megy a beszélgetés, fogynak a szeletek, lassan a poharak is kiürülnek. A pincérnőnk az asztalt szedi le, beszédbe elegyedünk vele, már nem tudom mi volt a téma, de a mi pizzánkhoz lyukadunk ki valahogy. Megdicsérjük, hogy nagyon ízletes volt, köszönjük, stb. Az ő válasza: Ez az egyetlen fajta pizza, amit én sohasem rendelnék meg, mert láttam, hogy készítik a sajtot. Hoppá! Ez aztán a reklám a vendéglőnek. Persze megkérdezzük, hogy miért? Ő is érezte a helyzet fonákságát, gyorsan magyarázkodni kezdett, hogy persze nem erről a sajtról van szó, hanem amit a piacon árulnak az árusok. Majd elmondta, hogy ő saját magának csinálja a sajtot, vannak juhai és csak abban bízik, azok csak igazán tiszták, de már késő volt. Azon gondolkoztam miért kellett ezeket a felesleges köröket megfutnia a pincérnőnek, ha amit mi ettünk, úgyis higiénikusan készült. Vagy mégsem?


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.86




Kórházas sztorik: az “álorvos” és az eltévedt csúszópénz

október 6, 2009, mimoza | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 2 megjegyzés



Mindkét sztori néhány éve történt Szatmárnémetiben. Már egy ideje otthon betegeskedő nagymamám állapota hirtelen rosszabbra fordult, a szüleim úgy döntöttek, kihívják a mentőket. Telefonáltak hát a sürgősségre, és megkérték, hogy feltétlenül jöjjön orvos is, mert a beteg állapota válságos – a vonal másik végén rájuk hagyták, hogy rendben, küldenek orvost is. Aztán nemsokára megérkezett a mentőautó egy ápolóval és – még egy ápolóval – aki az orvos szerepét lett volna hivatott eljátszani. Csakhogy pechjükre apukám is a kórháznál dolgozott, így pontosan tudta, hogy nem orvosról van szó: így aztán az „álorvos” elég nagy zavarban volt kénytelen mentegetőzni, hogy éppen nem volt szabad orvos, akit küldjenek.

A másik sztori helyszíne már a kórház, ahova nagymamám végülis bekerült. Mivel természetesen nem jutott mindenkire ápoló, anyukám időnként fehér köpenybe öltözött és megesett, hogy a látogatási időn túl is kicsit bent maradt vigyázni a nagyira. Épp egy ilyen alkalommal történt, hogy valamelyik bukaresti fejesnek az apja is bekerült a kórházba, ugyanabba a kórterembe. De nemsokára megjelent a fia, hogy apját átszállíttassa egy fővárosi klinikára. A nagy felhajtással bevonuló roppant befolyásos személyiség végigviharzott a folyóson és a kórtermen, és minden fehér köpenyt viselő személynek becsúsztatott egy borítékot a zsebébe. Az anyukámnak is jutott egy. Ő annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, és mire elindult volna, hogy visszaadja, a fickó már el is tűnt a kanyarban. A borítékot aztán szégyenkezve inkább odaadta az ügyeletes ápolónak…


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.69




Inkább kétszer, mint egyszer sem

szeptember 14, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Biztos sokan hallottak arról a viccről, amelyben egy férfi bemegy a vendéglőbe és a pincértől a szomszéd asztalnál lévő finomságot rendeli meg. A pincér csak nagysokára tér vissza, azzal mentegetőzve, hogy nehéz volt elszedni a másik vendég elől az ételt. Pontosan ez történt meg a szemeim előtt ezen a hétvégén. Egy közepesen nagy társasággal ültünk be pizzázni szombat este. A szomszéd asztalhoz nem sokkal utánunk leült egy négyfős társaság. Felfigyeltem rájuk, mert az egyik fiú olyan külföldiül nézett ki, később meg is hallottam, hogy angolul beszélnek. Ilyenkor mindig figyelek arra, hogyan szolgálják ki a külföldi kuncsaftokat, mindig kíváncsi vagyok mivel járulnak hozzá az országimázs alakításához pincérjeink. Annyit hallottam, hogy a fiú valami húsos pennét rendelt (később megtudtam, hogy Till-nek hívják, és németet jött tanítani Romániába).

Elég sokat várakoztak, míg meghozták az első adag kaját, azonban Till csak turkál villájával benne, mintha nem stimmelne valami. Nem figyeltem őt végig, én is foglalkoztam a magam pizzájával. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy másik asztalhoz beosztott pincérnő jön a pennés fiúnkhoz és udvariasan megkérdezi tőle, hogy biztos ezt rendelte-e. Till nemmel válaszolt, erre a pincérnő udvariasan kivette a villáját az ételből és elvette előle. Követtem a szemmemmel, gondoltam kiviszi a konyhára, csak nevettem magamban, hogy mi lenne, ha egyből a másik asztalhoz vinné, mint a viccben. Hát a másik asztalhoz vitte. Egyből. Ez valószínűleg senkinek nem tűnt fel rajtam kívül, mert sem Till, sem a másik asztalnál űlők nem vették észre a cserét. Azt nem láttam, hogy Till beleevett vagy sem az ételébe, de legalább a pincérnőnek lehetett volna annyi esze, hogy úgy tegyen, mintha kivinné a konyhába és újat hozna. Szóval ennyit az országimázs(om)ról.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.80




Az ereszcsatorna-biznisz és naiv áldozatai

július 14, 2009, mimoza | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 10 megjegyzés



Az általam részleteiben ismert történet áldozatai egy idősebb házaspár, de mióta felháborodva elmeséltem pár ismerősnek, kiderült, hogy nem ők az egyetlenek, akik így jártak. Ez az eset egy Szatmár megyei faluban történt, de akadt hasonló sztori Bihar, Kolozs és Hargita megyéből is. A gyanútlan „klienseket” sikerült nagyon csúnyán átverni az ereszkészítőknek. olvasd tovább »


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 2.92




« go back — keep looking »
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex