Idzsienizáré

január 18, 2010, klorofill | Átverés (A dzsungel törvénye) | 6 megjegyzés



Hosszas, reggeli, hiábavaló séta után (álláskeresés céljából) lépek be tömbházamba. Bezzeg, első pofon az újonnan kifüggesztett borsos közköltség, de elhessegetem, valahogy meg lesz ez is. Vajas kenyérrel. Alig lépek be a lakásomba, hallom, hogy a folyósón dörömbölnek a szomszédokhoz, s a szokásos kérdések, milyen család, hányas “lakosztály”, effélék. Egyből felvillan előttem a lehetőség, hogy rendőrök. Akkor most én a tulaj unokatestvére vagyok, vagy mi is? S kopogás az ajtómon. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.13




Szűk idők a szülészeten: már csak műanyag bocskorokkal üzletelnek a portások

október 28, 2009, knorr | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 3 megjegyzés



Határozottan megszelídültek a kolozsvári Megyei Klinikai Kórház újszülött osztályán (Spitalul Clinic Judeţean-Clinica Neonatologie I) a portások. Az első baba-projektünk miatt 2 éve jártam néhány hétig ide, naponta 3-6 alkalommal: akkoriban az volt a módi, hogy látogatási időn kívül is bármikor be lehetett menni, azonban a díjszabás – amit diszkréten, egy vállveregetéshez vagy simogatáshoz hasonló mozdulattal kellett a portás mellényzsebébe csúsztatni – attól függött, mennyire lehetetlen időben próbált az apuka bemenni. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.06




Customers last

október 21, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 2 megjegyzés



Amerikában, vagy a nyugati államokban van egy olyan vendéglátóipari aranyszabály, hogy “Costumers first”, ami kb. azt jelenti, hogy a vendégnek mindig igaza van, akkor is, mikor valójában nem. A lényeg az, hogy a kiszolgáló személyzetnek a vendég minden kéréséhez, még ha jogtalan is, jó pofát kell vágnia és lehetőleg teljesítenie kell minden idióta kérést.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.06




Kórházas sztorik: az “álorvos” és az eltévedt csúszópénz

október 6, 2009, mimoza | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 2 megjegyzés



Mindkét sztori néhány éve történt Szatmárnémetiben. Már egy ideje otthon betegeskedő nagymamám állapota hirtelen rosszabbra fordult, a szüleim úgy döntöttek, kihívják a mentőket. Telefonáltak hát a sürgősségre, és megkérték, hogy feltétlenül jöjjön orvos is, mert a beteg állapota válságos – a vonal másik végén rájuk hagyták, hogy rendben, küldenek orvost is. Aztán nemsokára megérkezett a mentőautó egy ápolóval és – még egy ápolóval – aki az orvos szerepét lett volna hivatott eljátszani. Csakhogy pechjükre apukám is a kórháznál dolgozott, így pontosan tudta, hogy nem orvosról van szó: így aztán az „álorvos” elég nagy zavarban volt kénytelen mentegetőzni, hogy éppen nem volt szabad orvos, akit küldjenek.

A másik sztori helyszíne már a kórház, ahova nagymamám végülis bekerült. Mivel természetesen nem jutott mindenkire ápoló, anyukám időnként fehér köpenybe öltözött és megesett, hogy a látogatási időn túl is kicsit bent maradt vigyázni a nagyira. Épp egy ilyen alkalommal történt, hogy valamelyik bukaresti fejesnek az apja is bekerült a kórházba, ugyanabba a kórterembe. De nemsokára megjelent a fia, hogy apját átszállíttassa egy fővárosi klinikára. A nagy felhajtással bevonuló roppant befolyásos személyiség végigviharzott a folyóson és a kórtermen, és minden fehér köpenyt viselő személynek becsúsztatott egy borítékot a zsebébe. Az anyukámnak is jutott egy. Ő annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, és mire elindult volna, hogy visszaadja, a fickó már el is tűnt a kanyarban. A borítékot aztán szégyenkezve inkább odaadta az ügyeletes ápolónak…


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.69




Te mennyit adnál egy út szélén talált karikagyűrűért?

szeptember 30, 2009, knorr | Átverés (A dzsungel törvénye), Tárgyak (Ojjektumok) | 9 megjegyzés



Épp a Majális utcán tekerem felfelé, amikor egy rosszul öltözött, harmincas férfi előttem mintha felvenne a földről valamit. Elhaladok mellette, utánam kiabál, álljak meg: egy hatalmas karikagyűrűt mutat, akkorát, mint egy kisebb karperec. Shreké lehet. Hogy nem-e kell? Most találta. Kezembe adja – nem vagyok karikagyűrű-szakértő, mégis, mintha kicsit könnyű lenne – nézzem meg: milyen kopott, és itt vannak az iniciálék is. Kellene valami kis pénz, italra, mit szólok hozzá? Sorrendben a következő gondolatok villannak át az agyamon (igyekszem őszinte lenni)

1. Húha, kell a gyűrű. El lehetne adni, vagy el lehetne tenni. Adok érte 5 lejt, végre csinálok én is egy jó vásárt.

2. Á, ez mégiscsak valaki gyűrűje, méghozzá karikagyűrű. Nem egy egyszerű aranytárgy, érzelmi értéke van, nem lehet csak úgy beolvasztani.

3. Italra pénzt nem adok, elvből, senkinek sem. Nem azért mert bajom egy-egy sörrel, de betegséget nem támogatok.

4. Istenem, csak én lehetek ilyen lúzer. Itt moralizálok az út szélén, más rég odafeccolt volna 5 lejt és vitte volna a gyűrűt.

5. Valami mégiscsak bűzlik: hogy lehet, hogy nem ez a csávó viszi el eladni a gyűrűt? Sokkal több pénzt kapna érte akár egy zálogházban is, mint így, az utcán.

6. Ki az a hülye aki nyílt utcán veszi le a karikagyűrűjét és veszíti is el? Ennyire balfasz még az évtized szakítása után sem lehet senki.

Végül megvillantottam a saját karikagyűrűmet, és egy “kösz, nekem már van”-al továbbálltam.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.80




Inkább kétszer, mint egyszer sem

szeptember 14, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Biztos sokan hallottak arról a viccről, amelyben egy férfi bemegy a vendéglőbe és a pincértől a szomszéd asztalnál lévő finomságot rendeli meg. A pincér csak nagysokára tér vissza, azzal mentegetőzve, hogy nehéz volt elszedni a másik vendég elől az ételt. Pontosan ez történt meg a szemeim előtt ezen a hétvégén. Egy közepesen nagy társasággal ültünk be pizzázni szombat este. A szomszéd asztalhoz nem sokkal utánunk leült egy négyfős társaság. Felfigyeltem rájuk, mert az egyik fiú olyan külföldiül nézett ki, később meg is hallottam, hogy angolul beszélnek. Ilyenkor mindig figyelek arra, hogyan szolgálják ki a külföldi kuncsaftokat, mindig kíváncsi vagyok mivel járulnak hozzá az országimázs alakításához pincérjeink. Annyit hallottam, hogy a fiú valami húsos pennét rendelt (később megtudtam, hogy Till-nek hívják, és németet jött tanítani Romániába).

Elég sokat várakoztak, míg meghozták az első adag kaját, azonban Till csak turkál villájával benne, mintha nem stimmelne valami. Nem figyeltem őt végig, én is foglalkoztam a magam pizzájával. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy másik asztalhoz beosztott pincérnő jön a pennés fiúnkhoz és udvariasan megkérdezi tőle, hogy biztos ezt rendelte-e. Till nemmel válaszolt, erre a pincérnő udvariasan kivette a villáját az ételből és elvette előle. Követtem a szemmemmel, gondoltam kiviszi a konyhára, csak nevettem magamban, hogy mi lenne, ha egyből a másik asztalhoz vinné, mint a viccben. Hát a másik asztalhoz vitte. Egyből. Ez valószínűleg senkinek nem tűnt fel rajtam kívül, mert sem Till, sem a másik asztalnál űlők nem vették észre a cserét. Azt nem láttam, hogy Till beleevett vagy sem az ételébe, de legalább a pincérnőnek lehetett volna annyi esze, hogy úgy tegyen, mintha kivinné a konyhába és újat hozna. Szóval ennyit az országimázs(om)ról.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.80




Az ereszcsatorna-biznisz és naiv áldozatai

július 14, 2009, mimoza | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 10 megjegyzés



Az általam részleteiben ismert történet áldozatai egy idősebb házaspár, de mióta felháborodva elmeséltem pár ismerősnek, kiderült, hogy nem ők az egyetlenek, akik így jártak. Ez az eset egy Szatmár megyei faluban történt, de akadt hasonló sztori Bihar, Kolozs és Hargita megyéből is. A gyanútlan „klienseket” sikerült nagyon csúnyán átverni az ereszkészítőknek. olvasd tovább »


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 2.92




Az elveszett napszemüveg és társai

július 10, 2009, delinke | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág) | Szólj hozzá



A törökök kereskedelméről - ami a Balkánra általában is jellemző - azt mondják, hogy teljesen korrekt: az árusok csak kérnek (sokat), és a te hibád, ha nem alkudod le az árat legalább a harmadára. Az első, elmaradhatatlan kérdés: honnan jöttél? - nem véletlen, ezt még az is tudja angolul, aki semmi mást nem ért. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.12




Paradoxon

június 3, 2009, laptop | Átverés (A dzsungel törvénye), Munkahely (Meló-dráma) | 5 megjegyzés



Gondolatok a XXI. század egyik paradoxonjáról:
Minap eszembe ötlött az eddig leélt pár évem, s a tanulság nem túl bíztató, ami az levont következtetéseket illeti.
Kiskorom óta jóanyám azt mondogatta, hogy “Tanulj fiam, úgy lesz belőled valaki.” Én meg hittem neki és tanultam. Elvégeztem az általánost, aztán aggódtam a líceumba jutás felől, mert úgy hittem, hogy számít valamit, jövőt építhetek általa.

olvasd tovább »


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.96




Mit rakjunk bele a parkolójegy automatába?

május 6, 2009, radiobuhera | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés



Kezdő numizmaták büszkék lettek volna a kocsiban összegyült 5 banis gyüjteményemre. Szerettem volna túladni rajta, de akkora marék apróval, sőt nagyon apróval restelltem bemenni üzletbe és fizetni. Nemrégiben megoldás kínálkozott a zörgő kupac útratevésére, észrevettem, hogy a kolozsvári parkolójegy automaták 5 banist is elfogadnak. Szép tőlük, még így gesztus szintjén is, mert nyílván csak gesztusról van szó.

olvasd tovább »


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 2.83




« go backkeep looking »
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex