Életem legócskább átverése

április 15, 2009, kolozsvarikitty | Átverés (A dzsungel törvénye) | 7 megjegyzés

Mentségemre szolgáljon, hogy még ifjú voltam és bohó, és az is, hogy a szüleim rengeteg népmesét olvastak gyermekkoromban.

Szóval középiskolás utolsó évemben jártam, és stoppal próbáltam akkori lakhelyemre eljutni, a 25 km-nyi távolságra levő szomszédos városból. Vasárnap dél volt, kevés autó, kb. egy óra stoppolás után egy közelebb a 60-hoz, mint az 50-hez bácsi megszólít. Soha nem fogom elfelejteni, alacsony volt, “nyeszlett”, barna kabátban, barna nadrágban, “cseszton sapkában”. Megtanítottak otthon, hogy idegen bácsikkal nem ismerkedünk, de ez öreg volt, szerencsétlennek tűnt, még arra is rájött, hova való vagyok, - mondjuk nem volt nehéz, abban az irányban stoppoltam - s hogy-hogy nem, témázni kezdtünk. Elmondtam, hogy ki vagyok, mire ő, hogy ismeri apámat, együtt vettek múlt héten “gogos-paprikát” az “aprozárban”, különben is apám mennyit segített rajta, - apámnak valóban vannak empatikus hajlamai -, hogy ő haza fog engem vinni az autójával, legalább meghálálja apámnak a sok jót. No, okés. olvasd tovább »

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.95

Aprópénz

április 14, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Munkahely (Meló-dráma) | 13 megjegyzés

Örültem nagyon mikor végre meghozták azt a szabályt, hogy tilos cukorkákat és rágókat adni visszajáró gyanánt: végre nem kell feszengeni, az elárusítónénik szigorú tekintete alatt. Reméltem, ez a szabály érvényes minden olyan helyen, ahol forog a pénz. Mindezek ellenére pont egy olyan helyen vertek át, amit állami szektornak szoktak nevezni.

olvasd tovább »

pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.07

Elmélkedés az előítélet hasznáról

február 19, 2009, Piri Amarella | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 1 megjegyzés

Már 8-10 évesen megtanultam, hogy a gyerekekre mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül rásózzák a romlott árut a piaci árusok. Anyukám pedig a lehető legtöbbet szerette volna átadni piaci élményeiből leszűrt tanulságokból, ezért elővigyázatosságra szólított fel: nyisd ki a szemed, fiam, légy szemfüles, nehogy a romlott zöldségeket is eladják neked. Így történt, hogy mindig csontomba ivódott szkeptikus magatartással mentem bevásárolni a piacra. Csak azoknál a standoknál vásároltam, ahol láthatóan friss zöldségeket árultak, és mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy én válogassam ki a terményt.

Ez a típusú vásárlás nagyon jól ment nekem, míg meg nem nyitották a hiperszupermodern központi bevásárlócsarnokot. olvasd tovább »

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.08

A laptopos átverés

február 3, 2009, delinke | Átverés (A dzsungel törvénye) | 1 megjegyzés

Ha az embernek éppen eltűnik a pénztárcája, benne majdnem egyhavi fizetésével és minden iratával, elég keserűség gyűlik fel benne ahhoz, hogy érzékenyebb legyen a társadalmi problémák iránt. Engem pont egy ilyen pillanatomban kapott el a srác, amint a Kongresszusi Központot keresve kóvályogtam valahol a 12. kerületben. Térképpel a kezében szólított meg, hogy keresek-e valamit. Elmesélte, hogy ő meg a kerületi rendőrséget keresi, vagy onnan jön, már nem is emlékszem, mindenesetre részletes beszámoló következett arról, hogy lenyúlták a laptopját, meg hogy órák óta küldözgetik a papírokkal és már nagyon kezdi unni. Lehet, hogy vidéki paraszt, de akkoris több segítségre számított a hatóságok részéről.

Lepergett előttem a hercehurca, ami rám is várhat a következőkben. A bürokráciáról szóló kiselőadása nemcsak, hogy meggyőző volt, de sajnos a tapasztalataim alapján teljesen el is tudtam képzelni. De mikor már azzal jött, hogy gyakran járok-e a környéken, mert hagyna nálam valami értéket, ha adok annyit kölcsön, hogy legalább jegyet tudjon venni magának hazáig, már kezdett gyanús lenni. Inkább csak tapintatból, vagy udvariasságból nem hagytam faképnél, mert mi van, ha mégis igazat mond. Az ilyesmi megtörténik nálunkfelé. Végülis mindegy volt, hogy hiszem-e vagy nem, aznap reggel még a kávémat sem tudtam kifizetni, mondtam neki, hogy sajna, de nekem is épp eltűnt a pénztárcám, nem tudok adni. Te aztán jól megtanultál hazudni! - szólt oda felháborodva és sarkon fordult. De még utánam kiáltotta: remélem eltévedsz, bazzeg!

Később, amikor a barátnőmnek meséltem az esetet, elmondta, hogy 3 éve ő is találkozott ezzel a térképes sráccal, hajszálra ugyanezzel a laptopos sztorival.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.17

« go back