Rendőrautó reflektorfényében “lopom” a biciklimet

február 23, 2010, knorr | Bunyó (Kis délutáni testmozgás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 5 megjegyzés



Sötét januári délután: olyan nap, amikor a déli locspocs még ott van az utakon, de mivel már lement a nap, lassan fagyni kezd. Az utcán alig járnak emberek, akik meg járnak, azok nem kíváncsiak egymásra. Én biciklizem a munkából hazafelé: éhes meg fáradt vagyok és fázom is, szóval faszkivan. Még meg kell állnom a negyedbeli postánál, valami csomagja érkezett az apukámnak, aztán még be kell vásárolnom: hosszú a lista úgyhogy a hátizsák meg a nyeregtáska is meg fog telni ma.

A postánál a biciklit odatámasztom a falhoz, előveszem a lakat kulcsát, majd átvillan az agyamon, nem kellene-e a pár méterre levő beton villanyoszlophoz kötöznöm a biciklim? Úgy biztonságosabb, mint egyszerűen csak átkötni a hátsó kereket. Á, nem, aki ilyen időben lop biciklit, attól nem sajnálom – gondolom.

Gyorsan ügyintézek a postán – tényleg 2 perc – majd vissza a biciklihez (nem, nem lopták el). Hanem a kulcs mintha kicsit furán forogna a zárban. Pontosabban nem tudom eltalálni azt a nyelvet, ami nyitja a zárat – a kulcs mintha üresben forogna. Próbálom egyszer, kétszer, megnyomom, húzom, csavarom, rátaposok, rángatom, semmi. A lakat nem nyílik.

Közben többen is elmennek mellettem a járdán – megnéznek – majd egy rendőrautó is megjelenik, lámpáival pontosan rámvilágít. No, legalább látok valamit, kínlódom tovább. Közben eszembe jut, vajon hogyan bizonyítom majd hogy a bicikli az enyém, ha esetleg megkérdeznék? Adás-vételi szerződésem persze van otthon, meg a hátizsákon ott a villogó, mégis elég kínos így, a várakozó rendőrök szeme láttára ráncigálni a láncot.

Sajnos semmi: a lakat meg sem nyikkan, 15-20 perc múlva feladom. Hátamra veszem a bringát: most áldom az eszem hogy nem láncoltam villanyoszlophoz. Lassan ballagok hazafelé, pontosabban nem is haza, vásárolni. Az utcán szembejövők megnéznek, senki nem szól semmit. A vásárlás elég hamar megvan (plusz 7 kiló), erre jön még a bicikli. Körülbelül 15 percig kell így gyalogolni.

Most így a történet végére jól illene egy csattanó, de hát sajnos még az sincs. Ilyen egy bad hair day, biciklismódra.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.87




A segítőkész virágárus

február 17, 2010, kolozsvarikitty | Turizmus (A vaku visszavág), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 1 megjegyzés



2005 tavaszán Moineştien, Tristan Tzara szülővárosában éltünk. Hetente jártam turkálóba, meg a komcsi nagyáruházba, amiből Romániában minden városban van egy. A piac mellett, ahol gyakolatilag mindent lehetett kapni, volt egy vendéglő, ami Select néven futott, azonban a színvonala és a neve között semmiféle kapcsolatot nem lehetett felfedezni.
Kedvenc cimborámnak jó ötlete támadt egyik vasárnap: keressük meg a Tzara-múzeumot.

Minekutána ötször, eredménytelenül keresztülcsatangoltunk a központon, a virágárus lány megkérdezte, hogy mit lófrálunk fel s alá? Mire cimborám rávágta: megyünk a múzeumba!
Virágáruslány: hova, Buzăuba? Aztán segítőkészen megmutatta az utat.

P.s: gyengébbek kedvéért: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tristan_Tzara


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.10




Piti kis átverés

február 5, 2010, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 4 megjegyzés



Kolozsváron a buszjegy ára nemrég ment fel 3 lejről 3,5-re. A jegyárus néninek 10 lejt adtam és egy ötvenbanist, hogy pontosan 7 lejt kapjak vissza. Általában szememmel is szoktam követni, mennyi visszajárót számol ki az eladó, aki most csupa 1 lejest adott, szám szerint tehát 7-et kellett volna kapjak.

Gyorsan számolta a sok zöldhasú lejt, de tudatalatt érzékeltem, hogy valami nem stimmel, így mikor megkaptam, rögtön újraszámoltam. Csak 6 lej volt. Halvány gondolat merült fel bennem, hogy nem számított rá, hogy megszámolom, és 1 lejjel átvert, de még mindig jóhiszeműen fordultam vissza hozzá, és kértem a maradékot.

Közölte velem, amit már én is tudtam, hogy nemrég felment a jegy ára. Elöntött a méreg, hiszen ha felmegy a jegy ára, és nem is látja az 50 banit, amivel a 10 lejest kipótoltam, akkor is legalább még 50 banit kellett volna visszakapjak. Ő is tudta már, hogy én tudom, de a miheztartás végett elmondtam neki, mennyivel drágult meg a buszjegy, és azt is, hogy mennyit kaptam vissza.

A számára kínos szituációt úgy oldotta meg, hogy az elfelejtett visszajárót a lehető legundokabbul lökte ki a bódé párkányára. Orra alatt persze tudom, milyen szép szavakat moroghatott, de én is legalább olyanokat, ha nem cifrábbakat mondtam félhangosan, magam megnyugtatására.

Napom tehát jól indult, nem hagytam magam átverni. A pozitív hozzáállás, az a lényeg.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.00




Fény a sáros, sötét bekötőút végén

január 12, 2010, knorr | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 10 megjegyzés



Hogyha még nem próbáltad volna ki az Észak-Erdélyi Autópálya elkészült, 42 kilométeres szakaszát, most tedd meg. Az igazi ínyencek ráadásul Torda felől hajtanak rá: araszolnak egy jót a panelek között, megkeresik a kis, nyamvadt, ferdén lógó autópálya táblát az egyik körforgalomban (tudomásom szerint két helyen van kitáblázva a lehetőség, egyik tábla sem nagyobb mint egy rendes közúti jelzőtábla) majd ráállnak az autópálya felé vezető útra. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.07




Lassan járj, tovább érsz…

december 28, 2009, Akabelle | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 6 megjegyzés



Nem is olyan rég volt, épp siettem valahova. Meg szerettem volna spórolni 20 percnyi gyaloglást, mert már amúgy is késésben voltam, ezért az első lehető helyen felültem egy buszra. Egyetlen megállót kellett menjek.

Egyszer egy egyetemistáknak szóló kis könyvben olvastam egy olyat, hogy ,,az ellenőrök bőr- vagy farmerdzsekit hordanak és nincs náluk Kauflandos zacskó”. Körül is néztem, és fel is tűnt egy alak, de gondoltam: ehh, nem lehet akkora pechem, hogy elfogjanak. Volt bérletem, de két teljesen más vonalra, egy megállóért meg kár lett volna jegyet lyukasztani. Mégis, valamilyen meggondolásból a busz közepe felé haladtam, hogy legalább ne az első pillanatban füleljenek le (már ha tényleg ellenőr az illető). És az volt. Ahogy letettem a táskámat, már meg is láttam a társát (aki mellesleg tényleg bőrkabátot viselt), és egy perc sem telt el, már két irányból kérdezték, hogy hol a jegyem/bérletem. Nyugodtan letettem a táskámat, megkerestem a bérletet, amely egy villamos- és egy trolivonalra szólt, semmi esetre sem az illető buszra. Ekkor beindult az ellenőr-pszichológia.

Meg vagyok győződve afelől, hogy az ellenőrök naphosszat az embereket tanulmányozzák és a gondolatmeneteiket próbálják követni. Így tettek az én esetemben is. Az első ellenőr kérdezte is: ,,Na mi van, kisasszony, azt hitte, hogy nem vagyok ellenőr, mi? Láttam, hogy amikor felült, nagy gondosan körülnézett, engem észre is vett, de mégsem szállt le. Azért rohant a busz elejéhez, hogy ne kapjam el, ugye?” … Szóhoz sem jutottam, mire a másik ellenőr a védelmemre kelt: ,,Nem igaz, csak azért jött előre, hogy letegye a csomagját és megkeresse a bérletét!” (mondjuk ez részben igaz is volt) Mindenesetre megérkeztünk a megállóhoz. Leszállítottak, és mialatt a büntetést akarták kiróni rám, még mindig azon vitáztak, hogy melyikük látott meg engem először és hogy melyik találta ki pontosabban a gondolatmenetemet.

Ez után egy fontosabb kérdésre terelődött a szó: hogy milyen büntetést kapjak. Mert ha helyben fizetek, az 20 lej. Ha nyugta nélkül, akkor nekik fejenként jut 10-10 lej, ha nem, akkor meg a városnak jut 20. Ezen is összevesztek, és a vége az lett, hogy visszaadták a bérletemet és azt mondták, hogy menjek a szemem világába.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.82




Így dolgoznak a Dacia-szervízben

december 2, 2009, knorr | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 5 megjegyzés



Történt nem is olyan régen, hogy elvittem az autót (Dacia Logan 1,6) 60 ezres átvizsgálásra: olaj, fékbetétek, vezérműszíj cseréje, meg minden ami ilyenkor szokás. Mielőtt kiszállnék az autóból, még átvillan az agyamon, hogy a bal hátsó biztonsági öv csévélőjével valami baj van: nem húzza vissza az övet használat után, úgyhogy szólok, talán azt is nézzék meg. A komótosan fütyörésző szaki bólint, én el.

10 perc múlva hívnak, a 6 lejes szerviz valami 2000 lej körüli tétel lesz. (A telefonban pár másodperces csend, míg én összeszedem magam) Normális, lezser hangon mondom, hogy hát ha ennyi, akkor ennyi, csinálják meg.

Ja, s az övvel az van, hogy nem lehet javítani, csak egészben cserélni – így a szaki – csak egyrészt most épp nincs ilyesmi raktáron, másrészt további 8000 lejes tétel lesz. Újabb csend, próbálom magam elé képzelni az övet, egy darab gurtni meg egy rugós csévélő izé, a kurva életbe, ez hihetetlenül sok. Mondom, hogy hát kösz, azt akkor most hagyjuk ki.

Az ügy szünetelt pár hónapig, majd a napokban úgy gondoltam, én is ránézek egyszer az övre, nem lehet az olyan bonyolult. A kalaptartó filcbetétét meglepően könnyen, szabad kézzel lehet felfeszíteni, hiába, low budget autó ez – alatta pedig ott a csévélő, és még valami ide-oda tekergő, ágas-bogas izé, ami nem stimmel.

Közelebbről is megnézem – hát az a csévélő tönkrement, zsírtól csöpögő rugója. A szaki egyszerűen kitépte, majd (miután kiderült, nem lesz övcsere) visszagyűrte a kalaptartó filc alá, ököllel rávert vagy kettőt, oszt’ kész.

Mit mondjak, igazi román craftsmanship, ahogy illik 2000-es számla ellenében. Ennek fényében nem is akarom tudni, milyen munkát végeztek az autó többi (átlag-felhasználó számára kevésbé szembetűnő) pontján, mindenesetre többet márkaszervíz engem nem lát.

U.i.: A szóban forgó Dacia-szervíz kolozsvári, és a feleki úton van. A másik, Dorobanţilor úti szervizzel szintén vannak élményeim, épp ezért gondoltam, váltok és megyek inkább a feleki útra.

[myginpage=dacia]


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.09




Customers last

október 21, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 2 megjegyzés



Amerikában, vagy a nyugati államokban van egy olyan vendéglátóipari aranyszabály, hogy “Costumers first”, ami kb. azt jelenti, hogy a vendégnek mindig igaza van, akkor is, mikor valójában nem. A lényeg az, hogy a kiszolgáló személyzetnek a vendég minden kéréséhez, még ha jogtalan is, jó pofát kell vágnia és lehetőleg teljesítenie kell minden idióta kérést.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.06




Tipikus Balkán

október 15, 2009, Dunci | Turizmus (A vaku visszavág), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 1 megjegyzés



[myginpage=gyorsforgalmi]

A fotót 2009 márciusában a Târgovişte-Bukarest gyorsforgalmi úton arh.tank. készítette.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.98




Nézz az ég felé…(hasznos tudnivalók a repülőzésről)

július 13, 2009, hedgehog | Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 2 megjegyzés



Ideje lenne már megtanulnom, hogy a repülő nem olyan, mint a busz vagy a vonat – azaz nem úgy működik, hogy az ember megveszi a jegyet, kimegy a reptérre, felül, oszt’ leszáll a megfelelő helyen. Repülő esetén az eljárás a következő: az ember megveszi a jegyet, indulás előtt 3 órával felhívja a repteret, hogy indul-e a járat, útban reptér felé megismétli a hívást, hogy biztos legyen benne, és ezzel még mindig nem zárta ki a késés lehetőségét, ami belekavarhat az esetleges csatlakozásaiba, illetve a túlfoglalás (overbooking) nemkevésbé aranyos esetét.

Utóbbival találkoztam először: a sorban utánam következő barátnőmmel check in helyett közölték, hogy túlfoglalás történt,

nem biztos, hogy elmehet ezzel a géppel.

Ez mintegy tíz órányi reptéren dekkolást jelentett a következő járatig (hazafelé indultunk éppen, Budapest-Kolozsvár Malév-járattal), és a beígért kártérítéstől valahogy nem lett jobb a kedve. Pontosat csak akkor mondtak neki, amikor mindenki más már rég a gépen ült, addig a vámvizsgálat utáni váróteremben rághatta a körmét – végül felfért a repülőre, de csak azért, mert egy kelekótya átutazó lekéste a csatlakozását. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.89




Balkán IC

július 9, 2009, gogolka | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés



Vonatozom. IC-n utazom Bukarestből Kolozsvárra, kényelmes ülések, az asztalkán elfér a laptop, és a légkondi is működik. 13 óra 33 perc van, és, bár 13 órakor már indulnunk kellett volna, még sehol semmi. Az utasok közül már többen is érdeklődtek mobilon ismerőseiktől, nem sztrájkol-e véletlenül a vasúttársaság, de senki nem tud ilyesmiről. olvasd tovább »


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 3.20




« go back — keep looking »
Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex