július 2, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Turizmus (A vaku visszavág)| Szagok (A feledhetetlen szívás)| Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Balkán expressz, the sequel

Korábbi tapasztalatok alapján azt hittem, nincs balkánibb járat a Bukarest-Isztambul vonatnál. Ezúttal az autóbuszt próbáltuk ki, és ha azt mondom, ez a vonatnál is balkánibb, az nem értékítélet. Végülis, ha a Balkánon vagy, utazhatsz bármivel.

Az első meglepetés rögtön akkor ért, amikor elindult a busz: alig fordult ki a buszállomásból és a hátunk mögött valaki rágyújtott. Szóltunk az utaskísérő szőke macának, aki rávágta: persze, a 30-as helytől hátrafelé dohányozhatunk. Mondtuk, nem dohányozni akarunk, hanem zavar a füst. Hát ez van, elöl nincs már hely (nem mintha nem szállt volna a füst a busz első felébe is…). És nehogy szóltak volna a foglaláskor, vagy megkérdezték volna, hogy hova szeretnénk helyet. Úgyhogy nevetnem kellett, régebb néha leszálltam a buszból elszívni egy cigit, most leszálltam dohánymentes levegőt venni.

A visszaútra megszereztük a „nemdohányzó” részbe szóló jegyeket és valamivel jobb volt a helyzet, mert legalább nem két irányból jött a füst. A török-bolgár határon megállt a busz a duty free-nél és utána a szőke utaskísérő megkérdezte, vettünk-e cigit. Mivel nem vettünk, megkért, vennénk magunkhoz egy-egy kartussal, mert egyet mindenkinek szabad. Kiszámoltuk, hogy ha hetente megtesz 2 ilyen utat, és minden doboz cigit elad 1 lejjel drágábban (mert annyival olcsóbb volt duty free-ben), akkor havi 500-1000 lejt kereshet csak a cigiseftelésen.

Egyszer megálltunk egy pihenőhelyen Bulgáriában, a parkolóban csutkára tekerve szólt a manele. Egy másik busz utasai táncra is perdültek, olyan hangulat kerekedett, legalábbis akkor ezt gondoltuk. Később más elképzeléseink is születtek az esetről, amikor indulás után szólt a maca, hogy készítsük elő a jegyeinket tombolára. Adtam magamban egy jó pontot a társaságnak, hogy kitaláltak valami extrát az utasaiknak, de mikor gyanútlanul bedobtuk a jegyeinket a sapkába, az utaskísérő felvilágosított, hogy ha nyerünk, táncolnunk kell.

Szóltuk, mi nem táncolunk. Erre ő, hogy ez a szabály, mindenki táncol, másképp nem vehetünk részt. Akkor mi nem veszünk részt, mondtam. Erre nagy nehezen kikotorta a jegyeinket a sapkából. Meg is volt a sorsolás, meg is mutatták a fődíjat – egy hatalmas, színes, aranymánusú faliórát, amin nagyban írta a busztársaság nevét – amit az előttünk ülő hölgy nyert el és dicsőségesen a magasba tartott azzal a szónoklattal, hogy ha ő nyert, akkor biztosan érvényes a sorsolás, mert neki aztán igazán nincsen semmi pilája.

Ezek után a szőkeség tácra invitálta a győzteseket, azt gondoltuk, meg fog állni a busz és az előbbihez hasonló jelenet fog lezajlani, de nem állt meg, és én, orindzsvéjzen edződött utas, aki megszoktam, hogy kötelező a biztonsági öv, most ámulhattam nagyot, mert nem hogy ez a fogalom egyáltalán nem is létezett, de a következő negyed órában, száguldás közben, az utasok kiálltak a busz közepére és a sztjuárdesszel az élen hatalmas partit csaptak. A sofőr volt a DJ, a manele pedig úgy szólt, hogy egész Bulgária hallja, hogy itt megy egy román busz.

Mindezek után hajnali 3kor, amikor megérkeztünk, rá kellett jönnünk, hogy valószínűleg velünk van a baj, mi lógunk ki a sorból. Valóságos csodabogaraknak számítottunk a túrazsákjainkkal, a sofőr meg se kérdezte a nevünket, egyből ideadta a csomagot. A többiek köbméteres, összeszkoccsozott papírdobozokat kaptak és a végén úgy köszöntek el: jó árulást mindenkinek, viszontlátásra!

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.23

Hozzászólások

6 megjegyzés » “Balkán expressz, the sequel”

lényeglátó » július 19, 2009 12:24 pm

A román okosság iskolapéldája: a busz fele dohányzó részleg, a szabályhozó meg részeg.
delinke » július 9, 2009 1:15 pm

Valóban nem, a törökországi belföldi buszjáratokról egyetlen rossz szavam sincsen… pl. egyszer, a pályaudvaron várakozás közben megkeresett az utaskísérő, hogy szóljon, hogy a busz 10 perccel később áll be, de ne aggódjunk, mert jön. Ettől még percre pontosan elindult, csak épp a csomagbepakolás kezdődött később. A többi is, amit leírtál, gül baba (kávé, csend, rend stb.) mind igaz. Ez tényleg távol áll a román busz(ok) színvonalától, bár azoknál még nincs olyan sok tapasztalatom.
gül baba » július 3, 2009 6:22 pm

Ja, es meg valami, a torokorszagi tavolsagi buszok enyhen kulonboznek a mieinktol. A palyaudvarra erkezeskor az utaskisero minden utast kulon udvozol, indulaskor a buszsofor bemutatkozik, bemutatja az utaskiseroket es jo utat kivan, az utaskisero minden megallot idejeben jelent, teat, kavet szolgal fel az utasoknak ingyen, es osszeszedi a gyerekek altal eldobott szemetet. Ut kozben csend, rend es fegyelem. Leszallaskor o banyassza elo a csomagodat, es hajlongva koszon el. Tesekkürler, hoscaka. Hat ez nem eppen olyan, mint a Bukarest-Isztambul kursza…
gül baba » július 3, 2009 5:44 pm

Isztambult megjartam en is a Bosphorus Expresszel, am negativ tapasztalatom nem nagyon volt a vonatrol magarol, nemely utasrol viszont annal inkabb. Torokorszag pedig az en fogalmaim szerint egyaltalan nem tartozik a Vadbalkanhoz. A hatarmenten, a Nagy Bazar kornyeken stb. megjelennek ugyan az ismeros arcok es viselkedesformak, am a kiszolgalas minosegeben, az emberek egymashoz valo viszonyulasaban stb. Türkiye magasan veri Romaniat. Nem kotelezo egyeterteni, osszvissz ket honapot toltottem Torokorszagban, es nekem ez a benyomasom. Udv
kszondi » július 2, 2009 6:54 pm

ismerős…
delinke » július 2, 2009 5:01 pm

Csak annyit fűznék még hozzá, hogy az írás egyáltalán nem a Transindex címoldalon felvezetett “soha többé” jegyében született. Sőt, még a helyszínen sem ez volt a benyomásunk, egyszerűen csak néhányat összeírtam a sok apró részlet közül, melyek bennem a balkáni feelinget idézték fel, és melyekről azt gondoltam, sok-sok éve szembesültem velük utoljára. És mivel a “vadbalkán” belsejében sok jó dolog is van, valószínűleg ezek a mostani élmények sem lesznek utolsók a sorban