július 10, 2009, delinke | Átverés (A dzsungel törvénye)| Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Turizmus (A vaku visszavág)

Az elveszett napszemüveg és társai

A törökök kereskedelméről - ami a Balkánra általában is jellemző - azt mondják, hogy teljesen korrekt: az árusok csak kérnek (sokat), és a te hibád, ha nem alkudod le az árat legalább a harmadára. Az első, elmaradhatatlan kérdés: honnan jöttél? - nem véletlen, ezt még az is tudja angolul, aki semmi mást nem ért. Mert ha pl. ausztrál vagy, akkor startból kétszer annyit mondanak, mint ha Magyarországról vagy Romániából jöttél. Ez persze még így is sokszorosa a termék valódi árának és a nyugatról jött ember kényelmetlenül érzi magát, ha még mindig sokallja az árat, főleg miután már háromszor elmondták, hogy oké, engedek, de csak neked és csak mert te magyar, román, ausztrál, stb vagy.

Sokszor mérges is voltam emiatt, de tudtam, hogy én vagyok a hülye, ha annyit fizetek, amennyit nem szégyellnek elkérni. Ez fárasztott, nem mindig volt kedvem alkudozni, taktikázni és jópofizni hozzá. De több ízben azt tapasztaltam, hogy a kereskedelmük valóban korrekt, vagy legalábbis korrektebb, mint a miénk, mert legalább a becsületük, az önérzetük nem engedi, hogy becsapjanak, meglopjanak, vagy a szemembe hazudjanak, ha már megegyeztem valakivel.

Egyik példa az elveszett napszemüvegem esete, amit egy kávézó asztalán felejtettem. Egy óra sétálás után visszamentünk, nem voltam biztos benne, hogy ott hagytam el, vagy máshol, de azért megpróbáltam. A pincér srác azt mondta, a haverja megtalálta a szemüveget, de most elment valahova és nála van. Eljött velünk néhány kicsi utcába, kereste a havert, de nem találta sehol. Azt mondta, csak pár óra múlva tudja visszaszerezni, de ennyi időnk nem volt. Kárpótlásként meghívott egy teára, hiába mondtuk neki, hogy az én hibám, hogy elhagytam a napszemüvegem, nem ő kell felelősnek érezze magát, hogy nem vigyázok a cuccomra. Pedig simán mondhatta volna, hogy nem is látta.

A másik eset régebb történt, Észak-Cipruson, amikor édespám egy autót vásárolt. Utólag vette észre, hogy valószínűleg 100 dollárral többet adott. Felhívta a pofát, akitől vette a kocsit és megkérdezte, véletlenül nincs-e nála a többlet, mire az mondta, hogy már betette az egész pénzt a számlájára, de majd megnézi. Ezzel az ügy halottnak volt tekintve, egészen ameddig egyszercsak jelentkezett az ürge, hogy valóban 100 dollárral több pénz volt a számláján. Visszaadta a pénzt és még egy üveg ciprusi bort is, a megelőlegezett bizalom jegyében.

A harmadik eset az isztambuli bazárban történt, ahol első sorban pénzt akartunk váltani. Amikor érdeklődtünk, persze rögtön egy haver haverja jelentkezett, hogy ő vált. Mondta, adjuk csak oda a pénzt (közben nyilván feltette a kötelező kérdést, hogy honnan jöttünk és ódákat zengett a török-magyar testvériségről). Valamennyit adtunk neki, persze nem túl sokat, inkább csak próbából, de azért emiatt a kevés miatt is fostunk egy kicsit, amikor eltűnt a pénzzel a bazár rengetegében. Egy kicsit nézelődtünk, sosem találtuk volna meg, s különben is, mire lenne jó, most láttuk először és utoljára életünkben. De pár perc múlva megjelent, és leszámolta a pénzt az utolsó centig.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.12