július 13, 2009, hedgehog | Közlekedés (Gyí, te Logán!)| Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Nézz az ég felé…(hasznos tudnivalók a repülőzésről)

Ideje lenne már megtanulnom, hogy a repülő nem olyan, mint a busz vagy a vonat – azaz nem úgy működik, hogy az ember megveszi a jegyet, kimegy a reptérre, felül, oszt’ leszáll a megfelelő helyen. Repülő esetén az eljárás a következő: az ember megveszi a jegyet, indulás előtt 3 órával felhívja a repteret, hogy indul-e a járat, útban reptér felé megismétli a hívást, hogy biztos legyen benne, és ezzel még mindig nem zárta ki a késés lehetőségét, ami belekavarhat az esetleges csatlakozásaiba, illetve a túlfoglalás (overbooking) nemkevésbé aranyos esetét.

Utóbbival találkoztam először: a sorban utánam következő barátnőmmel check in helyett közölték, hogy túlfoglalás történt,

nem biztos, hogy elmehet ezzel a géppel.

Ez mintegy tíz órányi reptéren dekkolást jelentett a következő járatig (hazafelé indultunk éppen, Budapest-Kolozsvár Malév-járattal), és a beígért kártérítéstől valahogy nem lett jobb a kedve. Pontosat csak akkor mondtak neki, amikor mindenki más már rég a gépen ült, addig a vámvizsgálat utáni váróteremben rághatta a körmét – végül felfért a repülőre, de csak azért, mert egy kelekótya átutazó lekéste a csatlakozását.

A következő az volt, amikor ugyancsak Malév-járaton, ugyancsak Budapest-Kolozsvár útvonalon kint a reptéren tudtam meg, hogy törölték a járatot. Valami derengett, hogy ilyenkor elméletben előzetesen telefonálnak az embernek, elvégre mi egyébért kérnék el a számát foglaláskor?, ezt utólag többen is megerősítették. Egyébként technikai okokra hivatkoztak, és öt percen belül a kezembe adták a jegyet a következő járatra – plusz tíz óra várakozás.

Utóbbi eset után alig két hónappal Kolozsváron találkozom a Cancelled felirattal – rutinosan indulok az információs iroda felé, ahol

(Pesttel ellentétben) kilométeres sor fogad,

és egy alkalmazott, aki azt állítja: nem működik az internetjük, így egyelőre semmit nem tud mondani. Egyébként megint technikai okokra hivatkoznak. Mintegy negyven percig nem történik semmi, az utasok csendben morognak magukban. Még el is csodálkozom, hogy lám, üvöltözés és tolakodás nélkül is lehet várakozni valamire Romániában.

Gyorsan kiderül, hogy előre ittam a medve bőrére: valakinek feltűnik, hogy az időközben életre kelt internet segítségével csupán a külföldi utasok kapnak jegyet egy másik járatra. Az információs pultnál ülő alkalmazott ismétlődő szövege az, hogy mindenki számára találnak megoldást, ez azonban senkit nem nyugtat meg, elszabadul a pokol, kiabálás és tolakodás, akár a piacon.

Normális hangnemben és hangerővel körülbelül ötször kell megkérdeznem, mi lesz azokkal, akik csupán Budapestig akarnak eljutni, hogy választ is kapjak: lehet, hogy indul mikrobusz, de lehet, hogy csupán a másnap reggeli járatra kapunk helyet. A másnap reggelt persze

a hátam közepére sem kívánom sem én,

sem egyetlen, budapesti végcélú sorstársam: mindkettőnknek reggel nyolctól van programunk, a reggeli gép pedig fél hétkor landol Ferihegyen (arról nem is beszélve, hogy éjjel háromkor kell kelni, hogy az ember időben ott legyen a check in-nél). A megoldás az volna, hogy a pár óra múlva induló járattal eljussunk Bukarestbe, ahol kényelmesen elérjük a pesti járatot – azonban azt állítják, a Bukarestbe induló gépen nincs már hely.

Sorstársam, egy orvosnő, akinek a parlamentben kellene prezentálnia másnap reggel Pesten, némi kiabálás után kategorikusan kijelenti: addig nem mozdul az irodából, amíg ki nem találják, hogyan juthat el még aznap este Budapestre. Egyúttal hozzáfűzi, nem azért fizetett több száz eurót a repülőjegyre, hogy hét órát zötyögjön mikrobuszban.

Közben az utasok nagy többségét módosított útvonallal ugyan, de elindították oda, ahová el szeretnének jutni, a maradéknak szállodaszobákat intéznek. Csak azért nem nyugszom bele, és fogadom el a másnap reggeli járatra szóló jegyet, mert látom, az orvosnő még kitart – és akkor hátha nekem is van esélyem.

Újabb néhány kör kiabálás és három eltelt óra után megjelenik a reptér egy másik alkalmazottja, és

különös módon tíz percen belül mindketten kapunk jegyet

a bukaresti járatra. Hogy ehhez a reptériek olyan képet vágnak, mintha a fogukat húznák, valahogy egyikünket sem tudja meghatni.

A beszállásnál még kiderül, hogy a Franciaországba igyekvő házaspárnak ugyan kezébe nyomták a cetlit az állítólagos foglalással ugyanerre a gépre, de a foglalás a gyakorlatban nem történt meg, úgyhogy Kolozsváron ragadnak. Bukarestben azzal fogadnak, hogy a gép még el sem indult Ferihegyről, mert vihar van – ezen már csak fáradtan nevetgélünk. Még szerencse, hogy első osztályon utaztunk a fővárosig, ami annyiban áll, hogy kiadós uzsonnát is kapunk (vajon ezért nem akarták átírni a jegyünket?).
Visszaúton már a fent leírt módon, kétszer hívtuk fel a repülőteret, biztonság okáért. A Malévnél kissé meglepődve kérdeztek vissza: miért törölték volna a járatot? Ezúton üzenem nekik, ha rájöttek, mondják el nekem is, érdekelne. Bár legközelebb úgyis Orangeways-szel megyek.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.89

Hozzászólások

2 megjegyzés » “Nézz az ég felé…(hasznos tudnivalók a repülőzésről)”

bacsa » augusztus 19, 2009 11:39 am

egy Bpest-Kolozsvar jarat eseten felmerult bennem a kerdes azonnal: Megeri?
Foleg, hogy tobbszor is elofordult.
Kreutzer » július 13, 2009 8:46 pm

Vagy mondjuk az is teljesen ertheto, ha meggondolod magad, es az utazas elott 15 nappal ertesited kedvenc legitarsasagodat, hogy tutu nem jatszol. Ha szerencses vagy visszakaphatod a jegy teljes arat, minusz nehany “taxat”, ami 80 eurot jelent/ut, tehat kemeny 160 egy menettertin. Ezek alapjan tehan visszautaljak a kedves utas szamlajara a befizetett osszeg cirka 20 szazalekat es szelesen tovabb mosolyognak!!

Szólj hozzá!