január 20, 2009, Vizi Boromir | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Épületek (Épített ökörség)

A kémény hal meg utoljára

Mi történik, ha a tetőszigetelők elkúrják? Tovább folyik-folydogál befelé az esővíz, rohad a fal, mállik a vakolat. Míg egyszer az illetékes úgy dönt, a kémény az oka mindennek. Már nem füstöl, nem használják semmire, beleesik az eső. Le kell bontani.

Jönnek a munkások. Lebontják. És a kémény nem vész el, csak átalakul. Téglakupaccá a szoba közepén. A munkások, miután kéjjel hágtak fel újra meg újra a bársonypárnás székre, félóra alatt szedték szét, ami nem kis teljesítmény, ha azt nézzük, a tetőről a szobaablakon keresztül végezték el a melót. Majd hagyták a kupacot, mint aki jól végezte dolgát, s leléptek.

[myginpage=kemenybontas]

“Akkora por van itt, hogy vályogtéglát lehetne köpni…” “Ez agyag, nem látod?” Deszkán hordtuk el a kémény maradványait. Egy hónapig mostunk (minden tele volt porral, a nyomtatótól az alsógatyákig minden - a nyomtatót persze nem mosógépbe raktuk, csak óvatosan lefújtuk. Megy:) Aztán költöztünk.

pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 2.98