október 7, 2009, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz)| Munkahely (Meló-dráma)

“Ezt én nem enném meg”, mondta a pincérnő



Bulgária egy köpésre, kedves emberek, csendes kisváros: ez Călărași. Hangulatos étterem a Dunaparton. A pincérnő határozott, kicsit szigorú arca van, de nagyon kedves. Pizzát rendelünk a frissen megismert emberekkel, hárman rendeltünk két Quatro formaggi-t (négyfajta sajtot tartalmazó pizzát). Nagyon finom, megy a beszélgetés, fogynak a szeletek, lassan a poharak is kiürülnek. A pincérnőnk az asztalt szedi le, beszédbe elegyedünk vele, már nem tudom mi volt a téma, de a mi pizzánkhoz lyukadunk ki valahogy. Megdicsérjük, hogy nagyon ízletes volt, köszönjük, stb. Az ő válasza: Ez az egyetlen fajta pizza, amit én sohasem rendelnék meg, mert láttam, hogy készítik a sajtot. Hoppá! Ez aztán a reklám a vendéglőnek. Persze megkérdezzük, hogy miért? Ő is érezte a helyzet fonákságát, gyorsan magyarázkodni kezdett, hogy persze nem erről a sajtról van szó, hanem amit a piacon árulnak az árusok. Majd elmondta, hogy ő saját magának csinálja a sajtot, vannak juhai és csak abban bízik, azok csak igazán tiszták, de már késő volt. Azon gondolkoztam miért kellett ezeket a felesleges köröket megfutnia a pincérnőnek, ha amit mi ettünk, úgyis higiénikusan készült. Vagy mégsem?


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.95


Hozzászólások

Egy megjegyzés » ““Ezt én nem enném meg”, mondta a pincérnő”

  1. lényeglátó » október 9, 2009 6:41 am

    Csak szalonnát disznó, marhanyelvet, császárhúst, dobozos halkonzervet szabad megenni annak, aki látta hogyan készül,más készítmény, be is tartja

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex