október 14, 2009, mimoza | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)

Félelem és reszketés a bábszínházban



Egy vasárnap délelőtt ellátogattunk a kolozsvári bábszínházba. Magyar nyelvű előadás szombaton van ugyan, de arra gondoltam, talán a kislányom románul is élvezni fogja, és úgy is megérti a lényeget. A kecskemama és a három kisgida meséjét néztük meg. (Egyébként most volt először bábszínházban, és az első kérdése az volt, hogy hol van a kiskecskék lába, mert látni szeretné azt is.)

Már az elején gyanakodni kezdtem: a díszletek, a sötét erdő, de még maguk a bábok is elég nyomasztóak voltak. Mondjuk a caragialei mese eleve nem túl lélekemelő sztori: mégiscsak arról van szó, hogy megesznek benne néhány ártatlan kis állatot. Aztán amikor a fekete farkas is feltűnt a színen, és bekiáltott egy hatalmas „bau”-t, nemcsak a kislányom, de én is összerezentem. Azért nyugtattam magam, hogy biztos volt ebben valami koncepció, nem csak egyszerűen arról van szó, hogy semmi más nem jutott az eszükbe, minthogy megpróbálják a legkézenfekvőbb módon megrémiszteni a gyerekeket.

A rém ronda farkason kívül azonban volt még egy idióta medve is, aki egyfolytában egy nagy kalapáccsal járt, és egy üllőt veregetett vele minden látható ok nélkül. Aztán eljött a mesében az a pillanat, amikor a farkas fogát és nyelveit élesre kell reszelni, hogy vékonyabb legyen a hangja: ehhez pedig a fejét az üllőre tette, és a medve jól odavágott neki párszor a kalapáccsal. Szegény állat minden egyes alakalommal összerándult és nyögött is hozzá rendesen. Az meg már végképp meglehetősen perverz jelenet volt, amikor a farkas, mielőtt felfalná a gidát, előtte még párszor végignyalja a nagy nyelvével. Aztán hám-hám, minden cécó nélkül fel is falja. A végső horror: a farkast élve elégetik egy gödörben, szintén nagy óbégatások közepette: jaj, fáj, megég a szívem, kiáltja közben. Erős volt. Az előadás alatt pár gyerek bekérezkedett a szülő ölébe, és egy anyuka időnként megkérdezte 5 év körüli fiát, hogy nem fél-e. De az félt egy kicsit.

Volt egy angol nyelvű házaspár is, akik időnként próbálták megmagyarázni a két gyerkőcnek, hogy mi is történik. Aztán mikor vége lett az előadásnak, még egy ideig ülve maradtak és vártak valamire. Nem hitték el, hogy tényleg vége – meg is kérdezték tőlem, hogy ez ennyi volt? Azt hiszem valami katarzis-félét vártak, de az nem jött el.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.82


Hozzászólások

10 megjegyzés » “Félelem és reszketés a bábszínházban”

  1. Parvenide » december 2, 2009 3:55 pm

    @Viorica

    Caragiale havasalföldi volt, nem moldvai…

  2. kolozsvarikitty » október 18, 2009 9:41 pm

    http://www.youtube.com/watch?v=lk28U2lFRmI&feature=PlayList&p=14D0D420EA3B1A0D&playnext=1&playnext_from=PL&index=16

    én is úgy gondolom, mint boszor.

  3. V10R1C4 » október 16, 2009 5:26 pm

    Jujj.
    Ez a jujj több mindennek is szólhat:
    a) szegény gyerek, jó ijesztő mesét látott.
    b) cö betűs moldvai szerzők sikeresen összekeverve a nagy ijedelemben.
    c) hát ez nem balkáni sajátosság, Magyarországon is olyan elmeroggyant interpretációkat bírnak szegény kölköknek beadni bábszínház címszó alatt néha, hogy na. A nlcafén volt egy topik, azt tuti pesti írta, és csak úgy röpködtek a címek, hogy mit nem szabad megnézni.

  4. gyulus » október 15, 2009 12:25 pm

    Azért balkáni, mert moldovai. Egyébként a mesének valóban van balkáni változata, de abban hét kecskegidó van és a bosszúállás sem ilyen tűzveszélyes. Azért jobb, ha a bábszínházban tanul meg félni a gyerek, mint ha az utcán.

  5. mimoza » október 15, 2009 10:41 am

    upsz, kösz mindenkinek a javítást, bocsánat a nagy bakiért, természetesen egy Creanga meséről van szó

  6. piroska » október 15, 2009 10:09 am

    “Mondjuk a caragialei mese eleve nem túl lélekemelő sztori: mégiscsak arról van szó, hogy megesznek benne néhány ártatlan kis állatot.” - mondjuk Ion Creanga, nem Caragiale…

  7. boszor » október 14, 2009 3:54 pm

    mimoza, ez a történet mitől balkán? Eltévedt bábszínházi előadás asszem, mindenhol akad.

  8. Kovacs István » október 14, 2009 2:55 pm

    Ez mind szép és nagyon jó de a Kecske és a három gida Ion Creangă nevéhez köthető.

  9. valaki » október 14, 2009 2:31 pm

    caragiale?

  10. pick-puck » október 14, 2009 2:26 pm

    Két pici megjegyzés:
    “Egyébként most volt először bábszínházban”
    -én a gyerekemet mindenképpen először olyan előadásra vinném el, amit anyanyelvén hall.

    “Mondjuk a caragialei mese eleve nem túl lélekemelő sztori”
    - csak csöndben jegyzem meg: Ion Creanga.

    Amúgy pedig teljesen egyetértek azzal, hogy bár már Arisztotelész is megfogalmazta, hogy a színház (dráma) együttérzést és rettegést hivatott a nézőben kiváltani, egy gyerek szempontjából azonban ez akár traumatikus is lehet.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex