október 29, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz)

Kora reggeli hangulat az ABC-ben



Van egy kis élelmiszerbolt a tömbházunk közelében, általában délután, este látogatjuk. Elég jó a választék, szinte mindig van valami akciós termék, a nénik pedig nagyon kedvesek (mindig azt nevetjük, hogy egyszer egyik úgy fogadott: “ce-ţi dă mama?” - “mit adjon anyuci?”). Egyik nap úgy adódott, hogy kora reggel kellett leszaladnom kenyérért és tejért és igazi balkáni élményben volt részem. Ezt a reggeli vásárlóközönséget ugyanis még nem ismertem, bár a hangulatból sejtettem valamit, a nénik korábban is előkaptak ezt-azt a pult alól.

Most is, mint máskor, egyenesen a tejes polchoz mentem, és miután elvettem, ami kellett, éppen csak oda mertem pillantani a húsos pultra. Igaz, nálunk gyakori, hogy percekig le se szarnak, itt pont a másik véglettel találkoztam. A néni villámgyorsan ott termett a pult mögött és alig mondtam ki, hogy volt egy fajta sonkájuk, ami… ő máris emelte a nagy darab húst a pult alól, mert tudja mi kell nekem, ennél jobbat nem is álmodhatnék, ezt a darabkát egyben ideadja, már csak ennyi van. Ez a darabka kb. 10 lejbe került, és ennyit nem szerettem volna kockáztatni egy olyan sonkával, amit nem is akartam megvenni.

Mondtam, ez túl nagy, nem szoktam ekkorát venni, mert megromlik, mire megennénk (elvágni persze nem tudja, ezt megérthetem, akkor nem tudja eladni a többit). Különben hogy is romlana meg (itt a néni kicsit megbántódott), amikor aznap reggel kapták, vagy talán azt gondolom, hogy ő hazudik nekem? Kicsit furcsa volt, hogy éppen akkor reggel kapták, mégis az utolsó darabot veszi ki nekem a pult alól. Szerencsére időben megszólalt bennem a hang, hogy „nem kötelességed megvenni, csak azért, mert már lemérte”, „nem ciki, ha mégsem veszed meg” (sajnos néha szükségem van ilyen biztatásokra, mert ez nem mindig egy ösztönös érzés). Úgyhogy felmentem a pénztárhoz, ahol a másik néni épp a polcok tetején pakolt valamit.

Idős vásárló asszonyság jött oda hozzá és kérte, ha már úgyis felmászott, vegye le neki azt a süteménylapot, ami ott van a legfelső polcon a kenyerek mögött, a múltkor is onnan szedte ki. Később, sorban állás közben nézegettem az idős vásárló asszonyság süteménylapjait, jó kis piskóták voltak, és bárhogy meresztettem a szemem, nem jöttem volna rá, hogy hol is vannak becsúsz(tat)va a kenyerek mögé. Közben még egy harmadik vásárló (szintén idősebb nő) is befutott, és hívta a sonkás árusnénit: egy kis kommunikációs probléma támadt az emeleti lánnyal, aki valószínűleg még új, nem ismeri őt, ezért mondja, hogy nincs olyan süti, amit ő keres. De árus néni persze ismerte, és rögtön a végére járt a dolognak. Vajon, ha engem is ismert volna, nekem is szerzett volna kakaót, amiről az emeleti lány azt mondta, hogy nincs (csak szintén 10 lejes, instant változat…)?


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.87


Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex