február 23, 2010, knorr | Bunyó (Kis délutáni testmozgás)| Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Rendőrautó reflektorfényében “lopom” a biciklimet



Sötét januári délután: olyan nap, amikor a déli locspocs még ott van az utakon, de mivel már lement a nap, lassan fagyni kezd. Az utcán alig járnak emberek, akik meg járnak, azok nem kíváncsiak egymásra. Én biciklizem a munkából hazafelé: éhes meg fáradt vagyok és fázom is, szóval faszkivan. Még meg kell állnom a negyedbeli postánál, valami csomagja érkezett az apukámnak, aztán még be kell vásárolnom: hosszú a lista úgyhogy a hátizsák meg a nyeregtáska is meg fog telni ma.

A postánál a biciklit odatámasztom a falhoz, előveszem a lakat kulcsát, majd átvillan az agyamon, nem kellene-e a pár méterre levő beton villanyoszlophoz kötöznöm a biciklim? Úgy biztonságosabb, mint egyszerűen csak átkötni a hátsó kereket. Á, nem, aki ilyen időben lop biciklit, attól nem sajnálom – gondolom.

Gyorsan ügyintézek a postán – tényleg 2 perc – majd vissza a biciklihez (nem, nem lopták el). Hanem a kulcs mintha kicsit furán forogna a zárban. Pontosabban nem tudom eltalálni azt a nyelvet, ami nyitja a zárat – a kulcs mintha üresben forogna. Próbálom egyszer, kétszer, megnyomom, húzom, csavarom, rátaposok, rángatom, semmi. A lakat nem nyílik.

Közben többen is elmennek mellettem a járdán – megnéznek – majd egy rendőrautó is megjelenik, lámpáival pontosan rámvilágít. No, legalább látok valamit, kínlódom tovább. Közben eszembe jut, vajon hogyan bizonyítom majd hogy a bicikli az enyém, ha esetleg megkérdeznék? Adás-vételi szerződésem persze van otthon, meg a hátizsákon ott a villogó, mégis elég kínos így, a várakozó rendőrök szeme láttára ráncigálni a láncot.

Sajnos semmi: a lakat meg sem nyikkan, 15-20 perc múlva feladom. Hátamra veszem a bringát: most áldom az eszem hogy nem láncoltam villanyoszlophoz. Lassan ballagok hazafelé, pontosabban nem is haza, vásárolni. Az utcán szembejövők megnéznek, senki nem szól semmit. A vásárlás elég hamar megvan (plusz 7 kiló), erre jön még a bicikli. Körülbelül 15 percig kell így gyalogolni.

Most így a történet végére jól illene egy csattanó, de hát sajnos még az sincs. Ilyen egy bad hair day, biciklismódra.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.87


Hozzászólások

5 megjegyzés » “Rendőrautó reflektorfényében “lopom” a biciklimet”

  1. bajszom » március 9, 2010 1:38 am

    hmm, s mondd, szerinted ez a történet nem helyezhető át - csont nélkül - Európa szerencsésebb vidékeire? Mert világos, hogy ez egy nehéz nap délutánja, satöbbi, de honnét ismerhető fel a “balkán”? nincs rablás, sem lincselés, a postán is két perc alatt végeztél, és a fára kötözött zenekar sem kontrázott közben…

  2. admin » március 1, 2010 5:16 pm

    Kedves toti!

    Teljesen igazad van. Javítva és felengedve!

  3. toti » február 23, 2010 9:41 pm

    gyorsabb reagálást vártam, egy transindex mérvű sajtóorgánum adjon magára!

  4. Levente » február 23, 2010 3:56 pm

    Már jó tíz éve én is hasonlóan jártam… a félhomályban vagy 30 percek kínlódtam, majd rájöttem, hogy nem az én bringámat matatom :)

  5. toti » február 23, 2010 12:10 pm

    Nem-e kéne helyett talán helyesebb lenne ezt írni: nem kéne-e?

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex