november 15, 2010, sssipike | Közlekedés (Gyí, te Logán!)| Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Kis koccanás, überszopás biturbó



Kis koccanás, felejthetetlen szívás – nagyjából így lehet összefoglalni azt az eseménysort, ami egy álmos nyári délután kezdődött egy vészfékezéssel, és bő két héten keresztül tartott.

Mivel maga a koccanás nem ér meg túl sok leütést, nagyon rövid leszek: Kolozsvár egyik sugárútján a stoplámpa zöldről sárgára váltott; hazai szokás szerint arra számítottam, még “átcsúszom”, azonban a gyalogátjárón hirtelen mozgást láttam – mintha egy gyermek szaladna az úton át. Vészfék, de az autó hirtelen megpördül és át a szemközti sávba: megállás után áll össze a kép, valaki hátulról meglökött.

A hátulról érkező sofőr vendégmunkás, épp Olaszországba tartott. Másnap már munkába kell álljon, autóját pár napja íratta be Romániában, cascója nincs, pénze épp csak az olaszországi útra elég. Érthető, hogy a koccanás úgy hiányzott neki, mint üveges tótnak a hanyatt esés – annál is inkább, mert nagyon úgy néz ki: az autóján több ezer eurós sérülés keletkezett, és kérdéses, hogy vissza tud-e hajtani vele a 100 kilométerre levő, Beszterce-Naszód megyei faluba. Trélerre viszont nincs pénze.

A sofőr szánja-bánja figyelmetlenségét, beismeri, hogy az ő hibája a koccanás, együtt kitöltjük a baleseti bejelentőt, majd kézfogással, békésen elválnak útjaink. Ő hazaindul – néhány órára rá telefonál, szerencsésen hazaért, megkönnyebbülve újságolja, kibírta az autója. Még egyszer elnézést kér, meg vagyok hatódva: lám, léteznek korrekt emberek is Romániában.

Hétfőn felhívom a biztosítót: sosem hallottam még az Euroins-ről, bár ennek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget (most már tudom, ez a legolcsóbb biztosító a romániai piacon, mely kifejezetten arra utazik, hogy hogyan bliccelje el a károk kifizetését). A szétcigizett hangú kárfelmérő barátságtalanul közli, hogy épp nem ér rá, kedden vagy szerdán jelentkezzek. Kedden végül összejön az első találkozó: nyújtom a kárfelmérő lapot és a fénymásolt iratokat – a hivatalnok rá sem pillant, hanem csak megkérdi: fotó van? Öööö, hát nincs. Akkor nincs mit csináljak – majd ívben visszadobja az iratokat.

Kezdődik a piacozás, melyet nem fogok részletesen leírni, mindenesetre a lényeg ez:

A kárfelmérő közlése (arrogáns, „úgyis az lesz amit én akarok” hang):

– Az Euroinsnél cégpolitika, hogy koccanásnál csak akkor kártérítenek, ha mindkét autót megnézhetik.

– Ha nincsen fotó, akkor szerinte én megrendeztem a koccanást, és a biztosító pénzén szeretném megjavítani az autóm.

– Az, hogy a kárt okozó autó vagy annak fotója hogyan kerül hozzájuk, nem érdekli őket. A cég mindenesetre nem fog utánajárni.

Az én közlésem (tehetetlen düh, a vége fele kiabálás):

– Sehol nem írja, hogy a károsultnak kötelessége a sérült autón és a kárfelmérő űrlapon kívül bármilyen más bizonyítékot szolgáltatni a balesetről.

– Hogy mi az ők cégpolitikájuk, leszarom.

Hazamegyek, telefonálgatok biztosító-ügyekben nálamnál járatosabbaknak. A verdikt nagyjából az, hogy nekem van igazam, de peres úton a biztosítóból nehéz lesz kiverni a javítás költségét. Ha tehát úgy döntök, tökös leszek, fel kell készülni arra, hogy az 1000 eurós javítást saját zsebből kell megelőlegezni – és majd, valamikor a biztosító utalja a pénzt.

Marad a kevésbé tökös, de pragmatikus és mindenképpen egyszerűbbnek tűnő megoldás: előkeríteni a vendégmunkást, és ilyen vagy olyan módon fotót szerezni az autóról. Hívom a számot melyről vasárnap hívott – ki van kapcsolva. Végigpróbálom az összes elérhetőségét, mire az anyja és egy barátja közvetítésével sikerül elérni.

Az én közlésem (nyugodt, barátságos hangon):

– A biztosító kekeckedik, meg különben is neki kötelessége bejelenteni a balesetet, tehát legyen olyan szíves fáradjon el a legközelebbi Euroins-kirendeltséghez, hogy szemrevételezzék a kárt.

Az ő közlése (nyugodt hangon, de némileg kényszeredetten):

– Nem tud arról, hogy neki bármilyen kötelessége lenne a biztosító felé vagy irányomban.

– Az autója nem mozgóképes.

– Az éjszaka elutazik Olaszországba.

– Neki nincsen sem fényképezőgépe, sem internet-hozzáférése, de majd szól egy haverjének, aki valamikor, majd ha ráér, elmegy, és készít pár képet az autóról.

Mivel úgy éreztem, haverja bevonásával a képek elkészítése és elküldése nagyon könnyen a végtelenbe tolódhat, ezért egy gyors számítás után úgy döntöttem, ismét jófej leszek: elmegyek a faluba, elkészítem a fotókat én. Végső soron csak 200 kilométer, egy délután alatt le lehet tudni az ügyet.

A beszterce-naszódi faluról – melynek nevét már elfelejtettem – kiderül, igazi „end of the line” hely. Nemhogy internet, villany sincs. Autó egy ház udvarán, a vendégmunkás kilép a házból, beenged, fotózni kezdem az autót.

Az én közlésem (nyugodt hangon):

– Fordítsa meg az autót, mivel a biztosító mintha azt is említette volna, hogy a két autót úgy kell lefotózni, ahogy meg voltak állva a baleset után. Biztos, ami biztos, csináljuk meg. Én gyorsan beállok elé, lefotózom, és nem is zavarom tovább.

Az ő közlése (felháborodva):

– Mégis mit képzelek.

– Miután szándékosan vészfékeztem, hogy az autómat az ő pénzén megjavíttassam, még ugráltatom is.

– Az én autóm egy nagy szar, két banit nem ér. Az ő autóján bezzeg mekkora kár keletkezett.

– Az lenne a legjobb, ha én azt a pénzt, amit a biztosítótól kapok, odaadnám neki, hogy megjavítsa az autóját. Az én autómat majd kikalapálja egy haver a faluban, ingyen.

– Menjek a fenébe.

Az én közlésem (fenyegetően)

– Rendben, mentem. Hamarosan megkapja a bírósági idézést.

Tíz perc múlva a falu végén járok, amikor csörög a telefonom.

Az én közlésem (üvöltve, szaftos román nyelven)

– Bassza meg.

– Miután ő okozott kárt nekem, én egy napja járok utána, a saját szabadidőmben és a saját pénzemen.

– Ő arra sem képes, hogy az autóját egy méterrel arrébb állítsa.

– Bassza meg.

Az ő közlése (megijedve):

– Ezek a nagyvárosiak milyen csúnyán beszélnek.

– Menjek vissza, megfordítja az autóját.

Visszamegyek, beállítjuk a két autót. Sebtében fotózom, szótlanul, a hangulat több, mint feszült. Megjelenik az apja és a testvére, fenyegetően állnak körül. Én, miután elkészülnek a fotók, visszaülök az autóba és mennék ki az udvarról, amikor megállít.

Az ő közlése:

– Ő nagyon sok embernek tett már szívességet.

– Lám, rajtam is segített, hiszen ő jó ember.

– Azt kívánja nekem, hogy hazafele frontálisan ütközzek egy kamionnal.

Másnap jelentkezem a biztosítónál egy CD-vel, melyen ott vannak a fotók.

A kárfelmérő közlése (rekedt, barátságos, elégedett hangon dörmögve):

– Lám-lám, sikerült.

– Most már nem lesz semmi gond, tovább küldi a dossziét Bukarestbe jóváhagyásra.

Utójáték: a következő találkozásunkkor magammal viszem a Biztosítási Felügyelet (CSA) hivatalos válaszát, melyben leszögezik, az érvényes jogszabályok értelmében a biztosító nem kérhet fotót a kárvallottól. Szó nélkül leteszem az asztalára, és megkérem, olvassa el.

A kárfelmérő közlése (mélységesen felháborodva, vérig sértve)

– Hát nem kellett volna a CSA-t megkeresni.

– Micsoda egy alattomos kliens vagyok.

– Ő végig az én javamat akarta, hiszen megtehette volna azt is, hogy nem kér fotót, és a kártérítési dosszié lezárását a végtelenségig elodázza.

Az én közlésem (csendben, magamban mormolva)

– Anyád.


pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.07


Hozzászólások

13 megjegyzés » “Kis koccanás, überszopás biturbó”

  1. Zoli » december 15, 2010 12:17 am

    Ha akad rá lé, Casco-t kell kötni, akkor a biztosítók meg egymás közt lerendezik az ügyet. Egy idióta bukaresti szóba sem akart velem állni, miután belém jött hátulról - a Groupama (ex-Asiban) megoldotta.

  2. malackó » november 16, 2010 6:39 pm

    sssipike, öszinte részvétem… tényleg nagy szívás volt… A legnagyobb lelki traumát azonban a kedves Bíztos Itás okozta nekem, írhatnám azt is, hogy balfasz kommentelő, de nem teszem. Máskor olvassa figyelmesebben a cikkeket…

  3. Mizmór » november 16, 2010 4:42 am

    Na ez a történet nagyon ismerős volt. Az én kocsimba tavaly ment bele egy hölgy Váradon, pechemre ő is az Euroinsnál volt biztosítva. Szerencsénk volt, hogy késő este volt, nekem tovább kellett menni Kolozsvárra, így a rendőrségre mentünk, és a jegyzőkönyvet ők állították ki. Az Eurosinsnél így nem kellett fénykép, csak az enyémet fényképezgették. Eddig rendben is ment minden, a baj ott kezdődött, hogy én a Dacia szervízbe vittem a kocsit, mert garancia alatt van. Ez már startból nem tetszett az Euroinsnek, de nem volt mit tegyenek, mert a kárvallott joga, hogy oda vigye javíttatni a kocsit, ahova akarja. Eddig okés, két nap alatt meg is volt a kocsi szerelve. S ekkor jött a Tour de Kolozsvár: kocsi szervízben, ergo én bicajjal közlekedtem naponta 4x a szervíz és a biztosító között különféle papírokkal, mintha gyorsfutár lettem volna. Papírok után közlik, hogy mikor az Euroins fizet, kapom a kocsit, Euroins közli, hogy leghamarabb két hét múlva fizet. Kocsi nix. Ekkor 3 héten keresztül jártam a nyakukra, a “doszár” mindig közelebb volt a végső állomáshoz, de nem akart odaérni. 3 hét kiabálás, telefonálás, bicajozás a hivatalokba, fenyegetőzés a fogyasztóvédelemmel végül a Biztosítási Felügyelettel végre meghozta az eredményt. De az Euroinsnél lehordtak, hogy így jár az aki oda viszi a kocsiját, ahova neki tetszik, s nem oda, ahova ők mondják, mindig a következő hétre ígérték a fizetést stb. A legnagyobb kib..ás a dologban, hogy te hiába fizetsz egy jó biztosítónak, ha a másik, aki nem tudja, hol a fékje, ilyen ócska társaságnál van biztosítva.

  4. kecs » november 16, 2010 4:41 am

    Az ARDAF sem kulonb. Fotozni akartak (es fotoztak is) es gyanusitgattak, hogy nem is akkor tortent a baleset amikor nyilatkoztuk, hanem korabban, amikoris nekem nem volt biztositasom. Vegulis ugy dontottek tovabbkuldik a dossziet Bukarestba tovabbi vizsgalodas vegett.
    Errol ennyit.

  5. szzol » november 16, 2010 4:40 am

    @Biztos Ítás

    Meglehet, hogy igazad van, de aki nem egész nap a netet bújja, és még a pénze sem terem a fán, az megnézi a különböző biztosítócégek árait.

    S amúgy meg nem a poszt-író biztosítója kell intézze az ügyet, hanem azé aki megütötte, úgy hogy lehet neki a legdrágább biztosítása is, ha a másik éppen Euroins-es.

  6. Tibi » november 16, 2010 3:43 am

    “Évek óta megy a neten (is), hogy az Euroins a legnagyobb trágyadomb, ami a biztosítópiacon létezik. Írhatnám, hogy balfasz a posztíró, de nem teszem.”

    Szerintem is jó hogy nem teszed. Hogy a búsba válogassa meg az ember, hogy ki üti el? Mennyit kell a netet bújni ahhoz, hogy egy autóra ránézve máris tudjad, hogy azt egy szar cégnél biztosították?

    Plusz: akinek nem ez a munkája (vagy hobbija) mi a fenét kutakodjon mindenféle fantom biztosító társasagok hírneve után. Épp elég hogy a magad papírjait rendbe tartsad.

    Szerintem amíg nem szívja meg az ember, addig nem tudja - és ha tudja, akkor is elütheti egy ilyen.
    Mindenesetre most már én is megjegyztem a nevet, kösz az írást.

  7. www.netas.ro » november 16, 2010 3:32 am

    @Biztos Ítás
    ezt hogy gondolod kivitelezni? miért balfasz a posztíró?
    sajnos a probléma az “olcsó” biztositással ez, a rendszer körbeér…és végül mindenki szív.
    nem lehet alacsony árat és jó szolgáltatást nyújtani, ilyen csak a reklámokban van…
    amúgy a CSA-s lépés az bölcs volt, ugyan nincs semmilyen kompetenciájuk, de az említése, vagy még több a véleményezése pozitív hatással van a biztositóra.
    további sok sikert és eseménytelen autózást..

  8. kovjan » november 16, 2010 3:30 am

    A koccanást okozó, Euroinsnél biztosított kocsival jártuk mi is meg, a megjavíttatott autó vagy 3 hétig állt a javítóműhely udvarán, míg a felügyelettel való fenyegetőzés hatására arrébtolták az aktát. Előtte természetesen mindig a gonosz Bukarestre hivatkozva halogatták a fizetést.

  9. tl74 » november 16, 2010 3:22 am

    Nem az euroninssel van baj. Hanem ezzel a gyonyoru orszaggal, ahol egy ilyen semmirevalo banda, mindenfele kovetkezmeny nelkul garazdalkodhat. Europai unio, ugye?

  10. Biztos Ittas » november 16, 2010 1:37 am

    Biztos Ítás » november 15, 2010 8:16 am “Sikeres ember,ugye, aki az Euroinsnél köt kötelezőt. Évek óta megy a neten (is), hogy az Euroins a legnagyobb trágyadomb, ami a biztosítópiacon létezik. Írhatnám, hogy balfasz a posztíró, de nem teszem. Máskor nézzen jobban utána az ilyesminek.”

    Mitől lenne balfasz a posztíró? Miért változna a helyzet, ha hamarabb rájön, hogy az Euroins trágyadomb? És ha rájön, akkor meg se kell próbálni? Biztos Ítás tudja maga mennyibe kerül egy kicsi koccanás javítása saját zsebből, máskor nézzen jobban utána az ilyesminek.

  11. sssipike » november 16, 2010 12:26 am

    Kösz a tippet, ezentúl mindig utánanézek. S majd csak olyan autókkal üttetem meg magam, melyet a Generalinál kötelező biztosítottak. Becsszó.

  12. Biztos Ítás » november 15, 2010 8:16 am

    Sikeres ember,ugye, aki az Euroinsnél köt kötelezőt. Évek óta megy a neten (is), hogy az Euroins a legnagyobb trágyadomb, ami a biztosítópiacon létezik. Írhatnám, hogy balfasz a posztíró, de nem teszem. Máskor nézzen jobban utána az ilyesminek.

  13. Sancho » november 15, 2010 7:54 am

    Ez komoly valami, sajnos, minden biztosító így szívatja az ügyfeleket…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex