december 2, 2010, Dunci | Épületek (Épített ökörség)

Új stadion, régi mentalitás



December elsején, a munkaszüneti nap apropóján a kolozsvári városi stadionba egy kis idegenvezetést szerveztek az építők, építtetők, hogy a szurkolók és az adófizetők láthassák, hogy mire költi a város a pénzt.

10 és 14 óra között lehetett bemenni, mikor én odaértem, akkor indult éppen egy csapat, így nekünk várnunk kellett, mert csak kb. harminc munkavédelmi mellény és sisak állt a szervezők rendelkezésére.

Akik várakozni kényszerültek egy listára írhatták fel a nevüket, a személyi számukat, de még az aláírásukat is oda kellett biggyeszteniük. Egészen okos megoldásnak tűnt ez a lista, hiszen sorrendben, civilizáltan lehetett volna haladni, miután visszaér az előző csoport.

De a szervezők gondoskodtak róla, hogy ne felejtsük el: Romániában élünk. Amint megérkezett az előző csoport, már nem számított se lista, se feliratkozási sorrend, aki kapja, marja alapon vették és vitték az emberek a munkavédelmi felszerelést. A felszerelésért letétbe kellett helyezzük a személyigazolványunkat.

Míg várakoztunk, egy főmufti beszélgetett a várakozókkal, akik többnyire nyugdíjasok vagy a Kolozsvári U szurkolói magjához tartozó fiatalok voltak. Egyik öregember megkérdezte, hogy hol van a stadion mellé tervezett szállodatorony. A mufti közölte, hogy túl sokba került volna és nem jutott volna pénz néhány megyei út rendbetételére és a nem kolozsváriakat nem érdekli a stadion. A nyugdíjas csak annyival summázta a beszélgetést, hogy minket meg nem érdekelnek az ő útjaik.

Két mérnök vezetett minket a terepen és rögtön az elején kikötötték, hogy nem szabad se fotózni, se filmezni maximum mobiltelefonnal, mert ez hozzátartozik a titoktartási szerződéshez, amit a munkáltató és az építtető kötött.

Elég homályos magyarázatnak tűnt, hiszen a mai kis mobiltelefonokkal és kis fotógépekkel már publikálható minőségű fotókat lehet készíteni. Mikor szóltam, hogy én a sajtótól vagyok s mutattam a kamerát, mondta a fickó, hogy nem lehet használni. Visszakérdeztem, hogy miért, hiszen az Antenna 1-nek az operatőrét is láttam filmezni. Akkor elkezdett valamit motyogni valami egyezségről, riportról és egyebekről, de nem értettem és még most sem értem, hogy mi a lényege ennek a szabálynak?

Ezután kicsit óvatosan, de mégis filmeztem amit tudtam, hiszen hülyékkel nem kezdek el vitatkozni, mert akkor lesüllyedek az ő szintjükre és bizony legyőznek a rutinjukkal.

A munkálatok különben jól haladnak, ha minden igaz, a stadion kész lesz jövő nyárra. Már folyik a füvesítés, hamarosan felszerelik a székeket is.

U.I. A fotókkal melyeken a U szurkolók a stadionban láthatók, biztos tele van ma már a Facebook. Ennyit a titoktartásról és a hablatyokról.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.88


Hozzászólások

3 megjegyzés » “Új stadion, régi mentalitás”

  1. FlagellumDei » január 5, 2011 7:37 am

    Bizonyara sokan emlekeztek meg Hofi notajara, amiben azt enekli, hogy : ” Sok helyen nem szabad fenykepezni / a kem az ilyen helyet szereti …”
    Kulonben szerintem nyugaton mar kozrohely lehet ez, engem minden alkalommal felduhit ez a logikatlan “ne fenykepezz” szabaly. Szerintem a csodas komcsi korszakbol orokoltuk ezt a beidegzodest is…

  2. reccsman » december 3, 2010 7:41 am

    Vszínű h az antena1-nek exkluzív joga van a tudosításhoz, erről bizony köthettek szerződést. Amúgy én is jártam így sorban állással egy szóbeli vizsgán. Reggel fél8kor megjelentünk a helyszínen, 8tól kezdődött a vizsga, és a szervezettség kedvéért volt már egy várólista az ajtón, amire tizenvalahányadiknak iratkoztam fel. Kiszámoltam az időt, szóltam az előttem pár számmal lévőnek, hogy majd csengessen meg, ha belépett, és elmentem reggelizni-kávézni. Vmivel korábban visszatértem, mert jelzést nem kaptam, de arra a lista már sehol se volt. Amikor pedig nem köt egy sorszám, akkor az ember hajlamos húzni az időt, mondjuk ismételni, ugyebár? A becsületesebbje nem ront be mások elé, a türelmetlenebbje nem is akar az ajtó előtt álldogálni. Én vhol a két kategória ötvözete voltam aznap, így 12 órányi várakozás után, este fél8kor kerültem sorra. Életem leghosszabb vizsgája volt, ráadásul még 3x néztem át idegességemben az anyagot.

  3. kivancsi » december 2, 2010 11:07 am

    Hát, a mi csoportunnkban azt hiszem, hogy az emberek 85%-ának volt fotózásra alkalmas kütyüje és MINDANNYIAN használták is. MINDANNYIAN és nem “dugiban”. Persze, miután ugyanazt kikötötték nekünk is a legelején, amit a bejegyzés szerzője is említ… Amúgy a sorrakerülési mód a mi esetünkben teljesen civilizált volt még (lehet, hogy hamarabbi csoporttal voltam, mint a szerző), kizárólag a decibelhős, érzelmileg túlfűtött szurkolók zaklatták kissé a finnyás és elit dobhártyámat.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex