január 24, 2011, sssipike | Átverés (A dzsungel törvénye)| Közlekedés (Gyí, te Logán!)| Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Műszaki vizsga a keleti és a nyugati civilizáció határán



Úgy alakult, hogy az utóbbi pár hónapban két különböző autóval jártam ki két (nagyon) eltérő műszaki vizsga-hercehurcát. A két történet jól szemlélteti azt, amint a keleti és a nyugati civilizáció békésen egymás mellett él tájainkon, és ki-ki választhat, mely értékrend a legszimpatikusabb számára. Csapjunk tehát bele.

Első autó: ötéves, közel makulátlan, korához képest keveset futott, szinte mindig szakszervizbe járatott autó, melynek azonban picit mintha lógna a futóműve, főleg a jobb oldalon.

Második autó: 15 éves, első pillantásra is sokat megélt autó, melynek múltjáról annyit tudni, hogy Németországból származik, és a korábbi tulajánál másfél évig állt. Nincsen szervizkönyv, itt-ott gányolt, minden porcikájáról lerí, hogy csak jártak vele de nem ápolták. A főbb hibák orvosolva voltak, azonban műszaki vizsgára úgy jelentkezem, hogy két (kisebb) hibáról is tudok.

A műszaki vizsga állomások

Első autó: egy japán autógyár szervizében működő műszaki vizsga-állomás Kolozsvár egyik forgalmas kivezető útján. Telefonhívásra azonnal válaszolnak, még aznap adnak időpontot.

Második autó: egy Kolozsvár környéki kamionparkoló mellett található, a semmi közepén. Azért esik a választás erre a műszaki vizsga állomásra, mert itt „lazábbak”, a betegecske autómnak itt nagyobb esélye van megkapni a pecsétet a forgalmiba. Telefonszám persze nincs, el kell menni személyesen egyeztetni (kb. 15 km autózás oda-vissza). Bár a hivatalos program 8-ig tart, fél hatkor a szerelő lepattint, mondván, mégis mit képzelek, azt hiszem, ő túlórázni akar? Menjek másnap, korábban.

A szerelők

Első autó: a japán autógyár szervizében egyetlen szerelőt látni, aki makulátlan overallban dolgozik.

Második autó: három szerelő-félét sikerül beazonosítani. Egyikük mocskos overallban és igazi őrmester-attitűddel rekcumozza a klienseket. A másik (szemre ő a főnök) civil ruhában, fülre gyógyult telefonnal jár fel s alá, mindenkivel feltűnően haverkodik. A harmadik szerelő csak néha jön elő, ha hívják. Szemlátomást leszarja az egészet.

A vizsga

Első autó: egyszerűen nincsen mit mesélni. A megegyezett időpontban a szerelő az erre a célra fenntartott parkolóban vár, elkéri az iratokat, majd megkér, fáradjak a bemutatóterembe. A vizsga szinte egy órán át tart: a végén a szerelő egy listával érkezik, röviden elmondja mit kell megjavítani (a futómű, hát persze), majd közli, ha elkészült, jöjjek vissza. Udvariasan elköszön, sarkon fordul és továbbáll.

Második autó: hosszú sorba kell beállni, de ez nem jelent semmit. Néha egyik szerelő kijön, beszélget a tulajokkal, majd int egyik vagy másik autónak, menjen be. A többiek addig kinn várnak. Egy ízben két autót is behívnak, jól látszik, hogy a szakadtabbat nem teszik rá a fékpadra. Végül rám kerül a sor. A vizsga nem egészen öt percig tart, ezalatt egy termopán ablakokkal leválasztott kalitkában lehet múlatni az időt. A végén félrehív a civil ruhás főnök, és – nagyjából olyan hangon, mintha kiderült volna, tömeggyilkos vagyok – fejemre olvassa a hibalistát. A két kis hiba amiről amúgy tudtam, meg egy harmadik (futómű), amiről nem. Miután kellőképpen érzékletesen leírja hogy micsoda veszélyek leselkednek rám és a többi közlekedőre az autóm hibái miatt, és elmondja hogy a teljes első futóművet ki kell cserélni, hosszú hatásszünetet tart, majd felteszi a költői kérdést: mit tegyünk? Elsiet. Kókadtan ácsingálok, megbarátkozom a gondolattal hogy visszatapsoltak. Kisvártatva ismét felbukkan a főnök. Újból elmondja micsoda hihetetlen, tragikus dolgokat látott az autóm alatt, majd elsiet. Harmadszorra ugyanez játszódik le, azzal a különbséggel, hogy én is megszólalok: az autó át lett nézve, az állítólag össze-vissza kotyogó, teljes cserére megérett futóművet az autó műszaki felméréskor a szerelő nem vette észre, csak nem lehet az akkora tragédia. A főnök „beadja a derekát”: jól van na, segítek – mondja, majd rámparancsol hogy menjek ki az autóval, és kinn, a parkolóban várjam meg. Három perc múlva megjelenik, büszkén mutatja a lepecsételt forgalmit. Tudom miről szól ez, kiveszem a pénztárcám, perkálok, szó nélkül zsebre teszi a pénzt. A főnök mézes-mázos szavakkal búcsúzik, ne felejtsem azt a futóművet megnézni, mégiscsak a családom biztonságáról van szó. Oké, köszönöm szépen, viszlát!


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.95


Hozzászólások

8 megjegyzés » “Műszaki vizsga a keleti és a nyugati civilizáció határán”

  1. delinke » február 2, 2011 10:36 am

    Poppins, te még nem hallottál az öniróniáról? Szerintem álszentség lenne, ha úgy tennénk, mintha teljesen el tudnánk határolódni a kultúrától, amiben élünk.

    Szerintem a szerző nem “kommentál, hogy milyen balkáni az egész”, hanem saját balkániságának teljes tudatában írja le a helyzetet (ami attól még valóban balkáni).

  2. krecik » február 2, 2011 1:50 am

    Hazai autóm van, újonnan vettem, hatodik évét tapossa, so far, so good. Évente elvittem ellenőrzésre, első években amúgyis kötelező volt. Két éve szervizt változtattam, a mostani is márkaszerviz, de klasszissal jobb, mint a korábbi: az általános pangás miatt akár azonnal is fogadnak, minden precizen megy, ha valami többletcserét, javitást kellene végezni, telefonálnak, megkérdezik, akarom-e, mondják a pontos árat. Idén műszaki vizsgára is szükségem volt. “Egy ablakos” rendszerben működik. Bevittem az éves ellenőrzésre+vizsgára, mondták hányra menjek érte, addigra készen volt minden, olaj- és gyertyacsere, zsirozások, apróbb hibák kijavitása, vizsga . Engem is meglep, de ilyen is van…

  3. Istvan » február 1, 2011 9:17 am

    poppinsnak igaza van

  4. fidel_gasztro » január 26, 2011 5:46 am

    Sipike, ezt nem így csinálják. A tény, hogy te odamentél olyan szervi hibákkal, amiről tudtál, és elvártad, hogy kenőpénz nélkül menjél át a vizsgán, vagy hogy egyáltalán átmenjél, semmivel sem tesz különbbé a kettes szervíz szerelőinél.
    Felelősségteljes gépkocsivezető elmegy egy komoly szervízbe, rendberakatja az autóját és utána emelt fővel elmegy műszaki vizsgára.
    Ha pedig nem bírod cérnával, nem kell autóval járni.
    És igen, igazuk volt, felelőtlenség az emberiséggel szemben ilyen autókkal közlekedni, és még sunyin várjuk, hogy átcsusszanunk, de még meg is írjuk, hogy basszam, mekkora balkán csávó a műszaki vizsgáztató.
    Hát, a minimum, amit tehettél volna, hogy legalább mélyen hallgatsz erről a kis afférodról.
    És ezeket mind olyasvalaki mondja neked, aki nem hasból beszél, hanem évi 60-70 ezer km-t vezet a romániai utakon, és nagyon sokszor látta, hogy az efajta felelőtlen gépkocsivezetői attitűdnek milyen következményei vannak.

  5. reccsman » január 25, 2011 2:09 pm

    Épp ez az, hogy a szerző nem igazán foglal állást, viszonylag objektíven mutatja be a két mentalitást, a másodikat pedig úgy, hogy önmaga aktívan részt vesz benne, amolyan beépített emberként.
    Abban viszont egyetértek veled, poppins, hogy más esetekben például hiába panaszkodunk, ha magunk is szervesen hozzájárulunk egy rendszer fenntartásához.

  6. pászti » január 24, 2011 11:22 pm

    szuper írás, többet megér mint a rmdsz kongresszusai s az egész Tőkés-párt,
    dancsammari és minden amit 1990 óta itt megírtak. köszi, hogy fáradtál megírni!

  7. sssipike » január 24, 2011 1:18 pm

    @poppins: nem kommentáltam hogy milyen balkáni az egész. A két példát azért helyeztem egymás mellé, hogy jól látsszon a két kultúra közötti különbség. Azt hiszem a bejegyzésből két dolog nem derül ki:

    1. nem feltétlenül rajongok a makulátlanra vasalt overallos szerelőkért, akik robotokat megszégyenítő precizitással derítik fel a legkisebb hibákat. Ugyanígy a fentebb leírt műszaki vizsgaállomás vadnyugatos hangulata sem jött be feltétlenül. Valahol középúton van az amit én kedvelek.

    2. abban teljesen igazad van, hogy azért mentem oda mert tudtam hogy ott lehet “intézkedni”. Kellett a műszaki vizsga, hosszú és bonyolult, a lényeg h. most vettem az autót és vizsga nélkül nem lehet átiratni. De megnyugtatlak hogy az autóval csak minimálisat járok, amíg mindene meg nem javul. És nem sajnálom a pénzt:)

  8. poppins » január 24, 2011 9:30 am

    S vajh’ nem éppen ezért a “keleti” hozzáállásért mentél abba bizonyos kettes számú szervízbe? Vajon nem az a balkánibb hozzáállás, hogy nem akarod megjavítani a kocsit, mert sok pénzbe kerül (feltételezem), elmész egy szervízbe, amit pont azér választottál ki, mert tudod, meg lehet kerülni a szabályokat, összekacsintva megoldani a dolgokat, utána kifizeted az “árát” az összekacsintásnak s mindezek után még te kommentálsz, hogy milyen balkáni az egész.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex