február 3, 2009, sssipike | Közlekedés (Gyí, te Logán!)

A centik mégiscsak számítanak. A sofőrt pedig csókoltatom

Nyugodt vasárnapi tekerés a kolozsvári Kossuth Lajos (December 21) sugárúton, a Mărăşti negyed fele. A szerintem veszélyes, egysávos szakaszt elhagytam, csak egy figyelmetlen járókelő lépett le a járdáról anélkül hogy megnézze jön-e valami: fék, az aszfalton megcsúszó hátsó gumi jellegzetes hangja, dühös pillantás. Semmi különös.

Elmúlik hát a veszély, örülök hogy az út ismét két sávos, mert hát nincsen forgalom, de biztos ami biztos. Aki gyorsan akar menni, az a belső sávban nyomhatja – gondolom, amikor egy kék Volkswagen Golf süvít el mellettem körülbelül 80-al, a kormánycsonktól úgy 20 centire.

Alig térek magamhoz az ijedtségből, látom a Golfot parkolni az út szélén, vészvillogóval, hogy másképp. Kiszáll a sofőr – úgy harmincas, kisdundi “baiat de cartier”: muszáj megmondjam neki, és mivel még bennem van az adrenalin, egy “Mai, animalule!” (Te állat!) felkiáltás hagyja el a számat. Aztán gondolkodom, talán igazságtalan voltam, lehet hogy nem is akart bántani engem, s most nem érti mi van.

Körülbelül 30 másodperc múlva ismét elsüvít a Golf mellettem: újból 80, de ezúttal nem párhuzamosan megy, a sofőr jól láthatóan jobbra is rántja a kormányt amikor velem egyvonalba kerül. Látom a kajánul röhögő szemét a visszapillantó tükörben, én megmutatom neki a síkesztyűs középső ujjam. Aztán pár másodpercig úgy tűnik, a következő stoplámpánál ismét találkozunk beszélgetni egyet, de nem: sárga, zöld, a Golf elsüvít.

pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.25

Hozzászólások

2 megjegyzés » “A centik mégiscsak számítanak. A sofőrt pedig csókoltatom”

sssipike » február 3, 2009 1:30 pm

Igen. Just another day in paradise.
Gábor » február 3, 2009 12:41 pm

…hajajj…és ez gondolom csak egy átlagos szemelvény a kétkerekű élményeidről:(

Szólj hozzá!