február 24, 2009, balkanherald | Közlekedés (Gyí, te Logán!)| Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Keleti sor(s)szám*



Pest, Keleti pályaudvar, péntek dél. Személyvonatról kászálódunk kollégámmal, konferenciáról tartunk hazafelé. Nézzük az órát: másfél óra az Ady-ig, no, ebbe még egy sör is belefér, de vegyük meg először a helyjegyeinket. A peronok szinte üresek, fémkorláttal elzárva az állomás többi részétől, a MÁV magyar smasszerei ellenőrzik a jegyeket, gondolom kiszűrendő a blattolókat, kéregetőket meg terroristákat. A korlátokon túl, az előtérben és a lépcsőknél hatalmas tömeg, ezen átverekedjük magunkat, mivel a nemzetközi jegyiroda a túloldalon van. Újabb ellenőrzés, peron, majd az épületbe bemenet még egy. Nem semmi, csekély száz méteren három „csekpoint”…

Nemzetközi jegyiroda, a tucatnyi fülkéből kettő üzemel. Beállunk egy néni mögé, majd sorra kerülvén mondom a jegyárusító magyar hölgynek, kérünk szépen két helyjegyet a Kolozsvárra induló vonatra. Sorszám? – kérdi. Tessék? Sorszám nélkül nem ad jegyet, váltsunk sorszámot. Hol? Hát hol, nem láttuk kiírva?! Nem. Kint a folyosón balra, ott az automata.

Elkullogunk a sorból, tényleg, a folyosón balra egy sorszámot kibocsátó kis automata. Közben keressük, hol is írja? És írja: az egyik oldalsó falon egy A4-es lap, rajta magyarul, alatta meg magyarországi angolsággal, hogy choose a number. (A choose golyóstollal áthúzva, fölé írva take. Ezen el is poénkodunk: elnézést, önnek hányas a sorszáma? Öt. Akkor én a négyest választom…) Kiváltjuk a sorszámokat, a kollégám a 615-ös, én a 616-os.

Nézzük az elektronikus kijelzőt, a 608-as kliensnél tartanak. Megnyugszunk, hiába, rend a lelke mindennek. Közben gyűl a nép és telik az idő. Öt perc, tíz perc, hoppá, következik a 609-es. Kezdünk izgulni, ha ez a tempó, itt baj lesz. Mondom is a kollégámnak, hogy itt a pénz, ha véletlenül sorra kerül, kiugrom valami apróságot vásárolni a gyerekeimnek, hiszen vásárfia nélkül az ember nem mehet haza. Ki a peronra, jegyellenőrzés, aztán az előcsarnok előtt még egy.

Édesség- és újságvásárlás, vissza ismét két jegyellenőrzés. A 611-esnél tartanak. Nézzük az órát, a tömeg és a feszültség párhuzamosan nő. Megszólítanak: egy negyedóra múlva indul a vonat Zágrábba, s ők a 634-es meg 635-ös, nem segítek-e, ha rám kerül a sor. Megpróbáljuk, mondom. 612-es. (Közben egy keleti (japán?) házaspár röhögi a choose a number-t, nekik is beugrik a poén.)

Még tíz perc. 613-as. Sorra kerül egy sorszám nélküli néni, nem érti a helyzetet, a fülkéből a jegyárusító magyar hölgy emelt hangon utasítja rendre. 614-es. Egy vajdasági fiatalember a kollégámnál próbál protekciót nyerni, mert látja, mi következünk. 615-ös, mennek. Közben a másik fülkénél is ürül, én jövök! Nyújtom a sorszámot, kérek egy helyjegyet Kolozsvárra, meg a „havereknek” Zágrábba. A jegyárusító magyar hölgy egyből kapcsol: itt nincs faramuci, egy sorszám, egy jegy! A Zágrábba igyekvő próbál vitatkozni: értse meg, perceken belül elmegy a vonat és… De érkezik az egyetemes egyenlőséget hirdető válasz: más is lekési a vonatokat, itt ez a rend, punktum, s közben visszanyomja az én jegyemet is, nincs már helyjegy!

Ne bassz (bocs, kiszaladt a számon), amikor jöttünk, alig lézengtek a vonaton, hogy-hogy nincs helyjegy? Péntek van, nincs. Átnézek a szomszéd fülkéhez, a kollégámnak van helyjegye, ráadásul neki sikerült a vajdasági fiatalembert is beprotezsálnia. Mekkora frusztra! No, emelem a hangom, biztos van helyjegy, nézze csak meg még egyszer!

Persze hogy van, csak mivel stresszelem és vitatkozunk, fordítva rakta a gépbe a jegyet (a vagonban hazafelé körülbelül tíz személy utazott, ismétlem, a vagonban), hogy még ilyent…

Sikerélmény! Szinte egy óra alatt megváltottuk helyjegyeinket. De melyik vágányról indul a vonatunk? Nézzük az információt: oda is sorszám kötelező! Na nem, ezt inkább kihagyjuk, gyors léptekkel elhagyjuk a nemzetközi jegyirodát, valamint a benne szitkozódó „sorszámosokat”. Ki a peronra, jegyellenőrzés, majd az előtérhez érve még egy. Vegyünk valami kaját meg sört, de az a túlsó peronon van, tehát újabb jegyellenőrzés.

Eszembe jut, hogy a korlát előtti boltban mintha láttam volna olyan sört, amit én szeretek, tehát vissza, meg oda-vissza, néhány perc alatt négyszer kéri tőlem a jegyet ugyanaz a magyar jegyellenőr, pedig már akár ismerhetnénk is egymást! De melyik vágányról indul a vonatunk? Vissza az előtérbe (jegyellenőrzés…), beállunk az elektronikus jelzőtáblát figyelő tömegbe. Tél van, mínusz fok, mégis ott tömörülnek az emberek, mert a jelzőtáblán az induló vonatok vágányszámát csak az indulás előtti percekben tüntetik fel! (Mindezzel amolyan utazóközönséget fitten tartó versenyfutásokat eredményezve…) Tehát állunk és fázunk, figyeljük a kijelzőtáblát, hallgatjuk a magyar hangosbemondót. Ott írja, hogy Ady, de azt nem, hogy honnan indul. (Hátunk mögött egy magyar néni: miért úgy írják, hogy cluinapoca, miért nem írják ki, hogy Nagyvárad?)

Telik az idő. Már azokat a vonatokat mondják, amelyek az Ady után indulnak, érkeznek, ismét kezdünk izgulni, mi lesz? Aztán az utolsó utáni percekben (nem túlzok, a vonat tíz perc késéssel indult) jön a megváltás: 13.-ik vágány! (Találós kérdés: hány vágány van a Keleti pályaudvaron, s melyik a legszélső?) És akkor rajtolt egy korlátokon túli rommagyar bőröndös, utazótáskás futóverseny…

Megvan, felülünk, a vonat el is indult! Nem semmi: majdnem sikerült a másfél óra ellenére lekésnünk az „intercity”-it! Helyet foglalunk, a magyar bakter a hangosbemondón kellemes utazást kíván cluinapocá-ig, majd elindul jegyet kezelni.

Fűtés nincs (Váradtól lett), tanakodunk, kérdezzük meg, miért fagyalnak? Vagy ne, mert aztán még ezért is egyszer a sorszámot kérik, így inkább kézbe veszem az egyik frissen vett magyar hetilapot, címlapján olvasom: Ki a roma? (Mert ugye, most errefelé ez a téma.) Beteg ország. Az.

*A blogbejegyzés szövege Könczei Csongortól érkezett.


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.25


Hozzászólások

5 megjegyzés » “Keleti sor(s)szám*”

  1. hahó » március 3, 2009 6:32 pm

    Igazad van, a Keleti nemzetközi pénztára ellen nincs más megoldás, mint máshol venni jegyet. Ezt az összes többi pesti nagy állomáson meg lehet tenni.

  2. Iona » március 2, 2009 6:47 pm

    Ó, hát én egyszer (kb. 1997-ben) Welsbe, Ausztriába akartam eljutni, 3 órával korábban álltam be a sorba a Keletibe, 5 ember volt előttem, és lekéstem a vonatot… Azóta nagyon széles ívben elkerülöm az ottani jegypénztárakat (és lehetőség szerint megkerülöm a MÁV-ot is, sőt lassan Magyarországot is kikerülöm, mert igen: beteg ország).

  3. delinke » február 25, 2009 8:31 pm

    Hihetetlen, hogy nálunk egy szolgáltatás minősége vagy sikeressége leginkább attól függ, melyik kasszához állsz be… én is nemrég jártam meg a keletiben a sorszámhúzással, de legalább normális hangon szóltak volna! Ráadásul pont akkor sztrájkolt a MÁV, úgyhogy többször is kipakoltak a vonatból az út folyamán, vártunk, utaztunk busszal, meg egy szakaszon egy mozdonyszerű valamivel… végül Budafok előtt “meghatározatlan időre” megállt a vonat, úgy jutottunk be a városba, ahogy tudtunk. Ja, és az egyik utastársunkat félretájékoztatták az infónál, utána meg jól megböntették, mert rossz vonatra ült.

  4. Péter » február 24, 2009 4:05 pm

    Tanacs, a legkozelebbi vonat lekeseset elkerulendo:

    a keletiben mukodik (a 9. vagany mellett) egy jegyiroda: WASTEELS. Ott kell jegyet venni. ugyannyiba kerul mint a mav, kisebb a sor, kedvesebbek, beszelnek idegen nyelveket szukseg eseten.

  5. B. J. » február 24, 2009 4:02 pm

    Úgy látszik, ez a félúttól vagy -ig fűtés az új koncepció a MÁV-nál. Szeged felé Kecskemét a váltási pont. Onnan vagy addig viszont kettős gőzzel, hogy foszlik le a ruha az utazóról. Átlagban megvan az optimális hőmérséklet a teljes útra…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex