február 25, 2009, balkanherald | Szagok (A feledhetetlen szívás)| Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Élményutazás a Foameával*

Brânzoaica - ez tulajdonképp egy bizonyos vonat beceneve. Bukarestből érkezett, éjfél után nem sokkal Sepsiszentgyörgy, hajnalban Dés, aztán továbbment a francba. Van alternatív neve is: Foamea (azaz: Éhség).

Etnikai összetételét tekintve a vonat a szász, ukrán és tadzsik kisebbséget leszámítva nagyjából mindenkit felvonultatott. De szaftosan. Volt ebben a vonatban valami balkáni és ez a molekulák szintjén is érezhető volt. Talán ma is így lenne, csak hát öt éve leszoktam róla.

Mitől volt rosszabb a Foamea, mint a többi vonat? Nem tudom. Kék szerelvény volt, mint a többi, a rozsda kikezdte az ablakoknál, mint a többit, vonat szaga is volt… Semmi extra. Ugyanaz a meghatározhatatlan színű narancssárga - barna közti koszos átmenet függöny, a ragadós műbőr ülés, meg a fémszag. Brassóból még tisztán érkezik a vonat. (Azaz: nincs több kosz rajta, mint átlagosan.) Amire Csíkba ér, már összehányták a vécét. Van benne egy kis visináta, áfináta, köményes. Az ablakokból repülnek a pillepalackok. Az utazóközönség a Neumarkt - Bürger vonalat preferálja.

Négy utas ült be a fülkébe. A bajom a szaggal van. A vonat koszos szagához adódik hozzá a lábszag, az izzadság, a szalámi és valami meghatározhatatlan aroma. Mindez felmelegítve 40 fokra. Ez a buké startból a bőr alá fut. Szerencsére Dédánál leszállnak. Még a fülkében van az utolsó, amikor letépem az ablakot. Persze nem lehet visszacsukni, de jön be a hideg, szagmentes téli levegő.

Az eufória persze rövidke. Huzat van, mondja három túrószagú néni, miközben a csomagteret ellepik a rafiából készült utazótáskák. Nehezek, mint a fene, alig bírom felrakni őket. Vajon ezek az ellenszenves nénikék, hogy a bánatban bírnak el belőle hármat? Mindegy. Az ablakot becsukjuk. Még érzik egy picit az előbbi szag, de a túró elnyom mindent. Lassan felhevül a levegő. Már három óra felé járhat, megpróbálok aludni. A folyosón egy részeg énekel, a kalauz veszekszik egy blattoló társasággal, a dohányosok meg azon veszekszenek, hogy kinyissák, vagy becsukják az ablakot. Borzalmasan izzadok: a zöld póló sötétzöld lesz lassan. A nénikék bundában vannak. Azon gondolkozom, hogy ezeknek nem büdös a lába, vagy csak a túrószag nyomja el. Közben felfedezek a levegőben egy újabb nuanciát. A nedves bunda smakkja leírhatatlan. Szerencsére elnyom az álom.

Valami kellemeset álmodhattam. Aztán meg esett az eső. Egy csepp. Két csepp. Ez már félálom, de mintha valóság lenne. Csepp. Valami végigfolyik az arcomon.

Talpra ugrok és ordítok, miközben a túró levét törlöm a képemről. Nedves a fejem, keveredik rajta az izzadtság és a túró savója. Már nem tudom, hogy mit üvöltöttem. Olyasmi lehetett, hogy kidobom az ablakon az egész rohadt csomagot, ha most nem veszi le azonnal a néni. Még egy órát rohadok a túrószagú melegben, aztán feladom. Kezdetben lábon próbálok szundítani, mint a lovak. Végül mégiscsak a kotyecnek becézett csomagtérben kötök ki, a vécé mellett. Pisi szag van, a hátsó felembe belevág a rács, de legalább elviselhető a hőmérséklet. Már Szeretfalván vagyunk. Valahogy csak kibírom azt a maradék egy órát…

*A bejegyzés Kiss Bencétől, e-mailen érkezett.

pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.15

Hozzászólások

7 megjegyzés » “Élményutazás a Foameával*”

fuusti » március 1, 2009 3:18 am

a galac-temeswári gyors (azaz dehogy gyors…) tényleg katttasztrófális. volt. ugyanis decembertől megszűnt. (vége lett egy /arany/kornak…)

zzz, télen a vonatot szauna-hőmérsékletre fűtötték ki. szó szerint odasült a feneke az embernek a műbőr üléshez…
V10R1C4 » február 26, 2009 1:12 pm

Hát… azt hiszem, marad a busz. Kétszázhússzor át kell szállni, néha egyensúlyoz, viszont valahogy ezt a bűzorgiát nem lehet tapasztalni. Na jó, fokhagymaszag, az van:-)
ghk » február 25, 2009 6:51 pm

Tudtom szerint a Foamea az a iasi-temesvar-i vonat…de attol meg a bukarest-kvar is ugyanannyira lepattant. CFR forever!!:))
andras » február 25, 2009 4:30 pm

Ez még mindig ilyen? Ezelőtt kb. 10 évvel is hasonló állapotok uralkodtak. Ha fáradt voltál vagy fáztál, akkor ki kellett bírni a túrószagot, ha azt nem bírtad, álldogálhattál a folyosón. Van némi fejlődés a román vasútnál, sok rapid, sőt gyorsvonat is elég jól néz ki, és nem is cigiznek rajtuk. Nem is szabadna… Sajnos az emberek és csomagjaik szagán az se fog segíteni, ha kicserélik a szerelvényeket, de talán mégis egy fokkal jobb közérzete lesz az utasnak. Addig is, ha kicsit több pénzed van, ajánlom a felsőbb kategóriás vonatokat. A magyar TV reklámjai alapján már a Korona se olyan lepattant. Tavaly még rosszabbul nézett ki, mint sok romániai szerelvény.
zsolt » február 25, 2009 4:14 pm

Tudtommal is a Temesvar - Iasi vonat a foamea.
Sajnos elég gyakran kényszerülök vele utazni…
de van durvább is: a “Sighet-i” gyors.
pár megjegyzés: ha TGV sebességgel közlekednének ezek a vonatok, akkor 3-4 óra lenne ez a Temesvár Iasi út. kérdés hogy mi lenne a túróval ilyen sebességen?

Aztán érthető is,hogy ilyen a szerelvény, a leírt útitársak miatt valószínű nem is érdemes újabb szerelvényt betenni, hisz kikezdené a néha már savasnak tűnő csípős levegő.
De van jó oldala is ezeknek a vonatoknak: lehet olcsón telefont,cipőt zoknit, csokit és wc tisztítószer illatú parfümöt venni… olyan gyakran járnak ezek a profi árusok el-vissza, mindig új áruval… félek hogy a vonat első és utolsó kocsiból (pontosabban az ezekben utazóktól) szerzik be az akciós termékeket.

vannak állandó utasok: Brazil gyerekek a Csillaggal “colindálnak”, néha igen beszédes süketnéma koldusok, a lábatlan szerencsétlen bácsi, és az előbb említett, valószínűleg ugyancsak brazil származású árusok.

mindent összegezve, vidám a hangulat a vonaton mindig, az egerek is vidáman fogócskáznak a szekrény a fotel, fűrészgép, és a húsvéti bárány között zsalonozva.
zzz » február 25, 2009 3:03 pm

“…lábszag, az izzadság, a szalámi és valami meghatározhatatlan aroma. Mindez felmelegítve 40 fokra.” “…de jön be a hideg, szagmentes téli levegő.”

Most már tél van vagy nyár?
körömvirág » február 25, 2009 12:35 pm

Az egyik nagy élményem az volt, amikor madárinfluenza idején utaztam a Iasi-i gyorssal, és egy család élő tyúkokat szállított raffianeccben.