március 2, 2009, kolozsvarikitty | Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Egyik feledhetetlen stoppolásom

Aki Zilahot ismeri, az nagyon jól tudja, hogy Szatmárra a vasútállomástól kell stoppolni. Ügyesen, kis kitartással. Egy kora novemberi estén kiállok én is szerencsét próbálni, táblástól-mindenestől, ahogy az meg van írva. Meg is áll egy autó, aminek sofőrje cseppet sem szégyenlősen közli, hogy elvisz, ha szeretkezünk. Nem tudtam, hogy köpjek, vagy nyeljek, csak intettem, hogy nem. De hogy miért nem? Mondom, hogy ejsze, mert nem. De hogy én igazán értsem meg, hogy neki nincs arra útja, tehát csak úgy nem fog elvinni. Jól van, mondom, ne vigyen. Látta, hogy ez nem lesz túl nyerő ötlet, ezért gavalléros ajánlattal állt elő: csak azt engedjem meg, hogy a melleimet csókolja. Na mondom, azt biztosan nem. Hogy én milyen prűd vagyok, s, hogy mit képzelek magamról, bla-bla. Mondom szépen, hogy menjen már, na, ne tartsuk fel feleslegesen egymást, igazán. De hogy én nem gondolom, hogy kinn milyen hideg van, s az autóban sokkal kellemesebb. Dehogynem, gondoltam, sőt biztos voltam benne, de azért mégis: akkor már csúnyán kértem, hogy húzzon melegebb éghajlatra. Az utolsó érve az volt, hogy nem-e gondolom azt, hogy milyen nagyon rendes volt, mert, hogy előre megmondta, mi az ábra, pedig simán meg is erőszakolhatott volna. Fel voltam dobódva, hogy ezt is megtudtam, de csak nem lett vonzóbb, s ezt meg is mondtam. Mire ő, hogy de akkor tényleg itt hagy. Aztán ott hagyott.

Én pedig nagyon örvendeztem a dobrai vendégmunkások kisbuszának, ami elvitt kis kitérővel Szatmárra.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.95

Hozzászólások

3 megjegyzés » “Egyik feledhetetlen stoppolásom”

kolozsvarikitty » március 4, 2009 2:16 pm

A sztori 2002-es, harmadéves egyetemista voltam. Abban az időben még nem volt mindenkinek autója. Autóbusz is egyetlen volt délben. Vonat volt ugyan, Zilah-Nagykároly útvonalon, egy órás várakozással Nagykároly-Szatmárnémeti vonalon is.
Az egy dolog, hogy olyan csóró vagyok, hogy most sincs autóm, de vonatra, autóbuszra még kikerülne a pénz. Nem értem, miért gondolja mindenki azt, hogy aki stoppol vagy abszolut nincs pénze, vagy kalandkereső… Én spéci azért stoppolok, mikor igen, mert más jármű nem közlekedik.
Giro » március 4, 2009 12:36 pm

Magyarul inkább: nem gondolom-e azt…
Egyébként jó az írás, gondolom a tapasztalat annál kevésbé.
frank » március 3, 2009 4:32 pm

hát ha ezek után is annyi eszed volt h nem mentél a buszpályaudvarra akkor kész csoda hogy az egész vendégmunkás busz meg nem erőszakolt…szerintem manapság nőnek egyedül stoppolni egyenlő egy megerőszakolással…a régi szépidők elmúltak amikor csak az úriembereknek volt autója…ma az autó nem luxus, mindenkinek van

Szólj hozzá!