március 5, 2009, Rere | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Munkahely (Meló-dráma)

Miklós-csokor



Azt már tudjuk ugye, ha a hülyeség szorgalommal párosul, az ellen már az Istenek is hiába hadakoznak. Így van ez Miklós barátunkkal is, aki bár nem használta túl sok agysejtjét a mindennapokhoz, de ha mégis, azokat általános alkoholmámorban tartotta.
Szóval Miklós és felesége, Maris, igen tisztes állást töltött be a helyi református egyháznál: ők voltak a harangozók. Nem szükséges különösebb műveltség a munka elvégzéséhez, egy kis takarítás, favágás, tüzelés, na meg a harangok kongatása naponta háromszor.

1. A reggeli harangozáshoz óra sem kellett, amikor virradt, s a pásztor elindult csordába terelni a teheneket, lehetett harangozni. A déli volt a legegyszerűbb: mind a két mánus felfelé állt. Miklós dél körül mindig bedugta a fejét a parókia konyhájába, rápillantott a faliórára, hogy megnézze, ott jár-e már a két pálcika, amikor az egyik elbújik a másik mögé.

Így volt ez akkor is, mikor a lelkészi család a falióra alá egy konyhai mérleget szerelt fel, aminek egy mutatója volt, és három kilóig mért. Miklós feje be, rápillant a mérlegre, mánus felfele, uzsgyi harangozni – délelőtt fél tizenegykor. Hozzá kell tennem, hogy ez komolyabb következményeket vont maga után: egyesek azt hitték tűz ütött ki, mások, hogy megállt az órájuk, vagy halottat harangoztak ki.

2. Amikor halottat hoztak haza temetni (morbid nyelven importáru), a faluban szokás volt harangozni, amíg a halottszállító megérkezik a házhoz. Miklós ilyenkor felment a toronyba egy csomag „sivarral”, s várta a halottat. A szomszéd faluig lehetett ellátni, Miklós pedig annyit tudott, hogy nagyobb kell legyen, mint egy személyautó, felgyújtott lámpákkal, és lassan fog közeledni. Ezért történt meg az, hogy Miklós kiharangozta a kis teherautót, ami kukoricát vásárolt fel a faluban, felgyújtott lámpával, lassan közeledett, s közben kiabálta: Terebúzát veszünk!

3. Miklós és Maris úgy általában harmonikus életet éltek. Persze családi problémák mindig akadnak, anyagiak révén leginkább, ilyenkor Miklósnak szokása volt a kapott pénzt kiszórni az ajtón. Erről akkor szokott le, mikor a tyúkok finomnak találták a műanyag román pénzt.

4. Ha veszekedtek, azt amolyan cifra szavakkal tarkították. Maris a maga 40 kilójával nagyokat tudott pattogni, főleg ha az ura pénzt kért. Maris azért nem adott, mert lehet, hogy elissza. Egy alkalommal a parókia udvarán kezdődött a civakodás:
- Maris adjál pénzt!
– Nem adok, me megiszod!
- Adjál pénzt, azt mondtam!
- Nem adok, érted-e!
- Adjál, pénzt, azt a hétszentséges … - és itt következett a cifrázás, minek nyomán a szentek az ég s a föld között sáncot vertek.
Tűrte ezt egy darabig a pap, aztán mikor túl hangos lett a veszekedés, s a toronynak már kilengése volt, piros szőnyegre állította harangozóékat, és kijelentette, hogy ilyen beszélgetést csak a kapun kívül folytassanak.
Egy hét múlva hasonló párbeszéd kezdődött:
- Maris, adjál pénzt!
- Nem, me megiszod!
- Maris te! Én most nem mondom, de ha kimegyünk a kapun, tudod mi lesz!
Meggyőző érvei voltak az öregnek!


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.02


Hozzászólások

8 megjegyzés » “Miklós-csokor”

  1. uni » március 6, 2009 3:34 pm

    Egeszsegedre :)

  2. G » március 6, 2009 11:21 am

    Boldog aranykor

  3. bg » március 6, 2009 12:05 am

    ezazteee…:))

  4. Csurde » március 5, 2009 9:37 pm

    Rere anyank elment az eszed meg csak a sekrestyejes es a kurator hianyzik….

  5. Kinga » március 5, 2009 8:01 pm

    7okor:)))))

  6. Woli » március 5, 2009 7:48 pm

    Szeeeep :)

  7. huunor » március 5, 2009 6:04 pm

    s a toronynak már kilengése volt- ezen rohogtem a legjobban

  8. JJ » március 5, 2009 4:56 pm

    meghalok a nevetestol, na ez jo volt.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex