március 23, 2009, ric | Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Édes danolászás két nővel és egy hejde-legénnyel



Ionuţ még a bukaresti állomáson, a peronon kinézett minket magának. Közvetlenül karácsony után volt, egy egész napi bukaresti lófrálás után, este tízkor, egy kb. kilenc órás szászrégeni vonatút előtt. Mondtam is M.-nek, aki először járt Romániában, hogy talán utánunk jön a fülkébe, úgyhogy fapofa, ajtót becsukjuk, semmi szövegelés.

De annak ellenére, hogy induláskor majdnem az egész vonat üres volt, Ionuţnak pont a mi fülkénkbe szólt a jegye. Vagy a miénk az övébe, így is mondhatnók. Ez pedig ínyére lehetett, mert még mielőtt elhagytuk volna Bukarestet, mondta is: milyen szerencse, mert már az állomáson kinézett magának, két ilyen kisasszonyka éjjel a vonaton, ő majd vigyáz ránk és szórakoztat. Szimpi gesztus, oké.

Már Ploieşti környékén járhattunk, amikor Ionuţ megkérdezte, hogy szeretjük-e a manelet. Mondtam neki, hogy én nem, viszont M. nem tudta, mi az a manele. Ionuţ magyarázgatás helyett, dalra fakadt. Jön sorban Florin Salam és a többiek, M. vigyorog, Ionuţ ezen felbuzdulva még jobban fújja. Először azokat, amiket szeret. Aztán azokat a dalokat, amik nem ütik a mércéjét. Hát nem jobban hangzik azt, hogy sájdádádáráá, mint az, hogy sájdárárárá. De, igaza van, bólogatunk.

Brassóban kérdi, hogy mi nem éneklünk neki valamit? Én mondom, hogy nem, M. dalra fakad, csak úgy felelgetnek a finn népdalok és a manele-k egymásnak. Jó buli, ha kint lennénk, táncra perdülne a medve is. Egy idő után M. elálmosodik, lefekszünk. Ionuţ felajánlja, hogy melléje is lehetne, de nem élünk a lehetőséggel, nyomorogunk az egy szál padon. Elalszom, de meleg van, vagy hatszor felébredek. Ionuţ mindahányszor megnyugtat, nem loptak el semmit, ő őrködik felettünk, ő és az Úr. Oké, úgy legyen.

A csíki ébredésemkor szól, hogy most ő unatkozik, beszélgessünk. Este ő szórakoztatott, most az én sorom. Nincs kedvem, álmos vagyok, mérges, és haza szeretnék érni. Valamit mondok, de nem érti, megnyugtatóan inti, hogy hagyjam. Bebújok a kabátom alá, de nem hagy nyugton, mond és mond és mond, egyek szalonnát, nagyon finom, otthonról. Mondom, nem kérek. Szerintem M. kérne? Mert akkor felköltjük. Nem, szerintem ő sem kér, nem költjük fel, M. nem szereti a szalonnát. Pedig rajta is van, mondja Ionuţ, s enyhítőleg rögtön, hogy na jó, M. tényleg aranyos, de biza kár, hogy kövér. Mondom, cseppet nem kövér. Vagy, pontosít gyorsan, cum se zice frumos pe la dumneavoastră, jó húsban van, na.

Régen vészesen közeledik, M. a cipőjét húzza, én pakolászok. Ionuţ szomorú, amiért elválunk. Vajon látjuk-e még viszont egymást (…a Maros-menti fenyveserdő aljában…). Mondom, kicsi a világ. Igen, ezen ő is gondolkozott, s mivel igazam van, nem segítenénk-e neki külföldön munkát találni? Nem. Hát kár.

Mert ő biza most érti csak igazán, hogy bár ott messze kövérek a nők, a népdalok azért szépek.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.15


Hozzászólások

3 megjegyzés » “Édes danolászás két nővel és egy hejde-legénnyel”

  1. V10R1C4 » április 9, 2009 11:24 am

    :-DDD Finn népdalok meg a manele, jópofa lehetett. Különben a maneléhez vagy abszurd humorérzék kell, vagy tényleg annyira csiricsáré ízlés, hogy szeresse az ember. Mondjuk fárasztó az ilyen útitárs, aki mindenáron szórakoztatni akarja az embert…

  2. atzsofi » április 2, 2009 9:08 pm

    Szerintem csodalatra melto ez a vidam eletkedv.

  3. bbeton » április 2, 2009 3:39 pm

    Meg is lehetett volna sziivni, két csaj egyedül, akár egy őrültet is kifoghattatok volna. Én bizti nem maradtam volna vele egy kupéban, de hát akinek kell a kaland…

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex