április 3, 2009, kiskun | Szemét (Ahogy esik, úgy suppan)

Petőfi és a kotonok



Január végén többedik alkalommal mentem Gyergyóba, most épp Segesvár-Székelyudvarhely irányából közelítettem meg a várost. Velem volt a 22 éves fiam, aki utoljára tíz éve járt erre, meg egy lány, aki soha sem. Épp ezért megálltunk a Segesvár melletti Petőfi emlékműnél is.

Az emlékmű előtti oldalon megáltam, a fiú kiszállt, a lány nem tudott, mert az ajtaja mellett nagy pocsolya volt, így átparkoltam a Héjjasfalva felőli parkolóba. Amikor újra összeverődtünk, mindhárman egyszerre röhögtük el magunkat: az út mindkét oldalán használt óvszerek hevertek.

Az emlékművel szemben ugyanis egy kupleráj-féle működhet, és a parkoló is ily módon üzemel, az út mellett a szemünk láttára is köttetett üzlet egy konstancai kamionos és két “lány” között - egy hétköznap délelőtt. A történészhallgató fiam meg is jegyezte, hogy életében Petőfi biztosan örült volna ekkora mennyiségnek, sőt kevesebbnek is, bár valószínűleg nem a használtakat preferálta volna.

Tudom, hogy a “globális gondolkodás - lokális cselekvés” jelszó szellemében előkaphattunk volna egy söprűt meg egy lapátot, de épp nem volt nálunk. És, amilyenek vagyunk, az épületből sem kértünk. Ott, abban a pillanatban lelki emelkedettségünk valahogy mérsékeltebb volt.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.15


Hozzászólások

2 megjegyzés » “Petőfi és a kotonok”

  1. dana rixin » április 22, 2009 4:00 pm

    Erre én nem figyeltem,de megtapasztaltam,hogy a Segesvár-Székelyudvarhelyí személyvonat a világ LEGLASSUBB vonata,tán az andokban sem közlekednek igy a vonatok!!!nézd meg a menetrendet-online-és csodálkozz!!!dana

  2. radiobuhera » április 3, 2009 4:59 pm

    Szabaccság! S izé, na! Mija másik?

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex