Szigetelőszalag rulez forevör!
február 2, 2011, sssipike | Tárgyak (Ojjektumok), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 4 megjegyzés
Nem is különösebben szép, meg nem is nagyon érdekes vagy erős autó a Renault 15. Tudomásom szerint sosem volt a kamaszok álma, de hát a „kétajtós” sportkocsi a 90-es években nagy szó volt, főleg, hogy akkoriban már olcsó is volt, meg egy kisebb család is belefért. A Renault 12-re épült, így jó eséllyel a Dacia-alkatrészek is jók voltak hozzá: nem csoda hogy hozták, mint a cukrot. Pár éve még láttam egy-egy rohadófélben levő példányt Kolozsvár utcáin, de aztán egy komolyabb zuhé hatására mind elolvadtak, s lassan beszivárogtak a beton repedéseibe.
Mikor már úgy tűnt, hogy már a nevét is elfelejtettem, az alábbi, szigszalaggal körbetekert példány jött szembe egy györgyfalvi-negyedbeli kisutcán: egy nyugdíjas bácsi vezette. Kesztyű, sofőr micisapka, a botja kívül, a baloldali tükrön lógott – kiszálláskor az öreg onnan vette el. Korábban úgy tudtam, a gitt meg a sziloplaszt a házi karosszériakovácsok fő fegyvere, de rá kellett jönnöm, hogy a rétegesen felhordott szigetelőszalag is igen stílszerű, a nagyobb lyukak (mit lyukak? Hiányzó lemezek!) lefedésére.
Azt nem tudom van-e az autónak műszaki vizsgája, az viszont biztos, hogy az autó többé-kevésbé napi használatban van. Bár korábban nem tartottam különösebben izgalmas autónak, így, így, a ráhullott levelekkel, sáros szigetelőszalaggal, öklömnyi lyukakkal együtt egy közlekedési múzeumban a helye. S ha talán mégsem kerülne oda, érdemes megörökíteni az utókor számára. Nem másért, de nem tudni mikor támad egy nagyobb szél, s marad az autó helyén egy kis kupac rongyos-koszlott szigszalag.
Műszaki vizsga a keleti és a nyugati civilizáció határán
január 24, 2011, sssipike | Átverés (A dzsungel törvénye), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 8 megjegyzés
Úgy alakult, hogy az utóbbi pár hónapban két különböző autóval jártam ki két (nagyon) eltérő műszaki vizsga-hercehurcát. A két történet jól szemlélteti azt, amint a keleti és a nyugati civilizáció békésen egymás mellett él tájainkon, és ki-ki választhat, mely értékrend a legszimpatikusabb számára. Csapjunk tehát bele.
Mit is csorgat a szomszéd, miközben velem beszél?
január 18, 2011, sssipike | Bunyó (Kis délutáni testmozgás), Szemét (Ahogy esik, úgy suppan), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 5 megjegyzés
Mindig is a gyermekkoromra emlékeztet, ha látok egy szétszedett, zsíros, ütött-kopott autót, amit a tömbház parkolójában szerel a tulajdonosa. Annak idején, a nyolcvanas években minden magára valamit is adó férfi űzte ezt a sportot. Hétvégenként a blokk környéki garázsok (mit garázsok, játszóterek, járdák, udvarok) benépesültek oldalukra támasztott csotrogányokkal. Békésen folydogált az olaj, csengett a kalapács, káromkodott az apamackó. Minden tömbháznak megvolt a nyugdíjas autószerelője, aki két fillérért, hallás után szelephézagot állított, hengert csiszolt, motort újított fel, alkatrészt „szerzett” vagy egyszerűen csak ült a napon egy üveg sörrel, és csendben izzadt. olvasd tovább »
Az út közepén “felejtettek” egy villanyoszlopot
január 17, 2011, admin | Tárgyak (Ojjektumok), Épületek (Épített ökörség), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 8 megjegyzés
Bár a szerkesztőségünk egy része azon a véleményen osztozik, hogy az alábbi képen látható megoldás annyira nem gáz, hiszen kényelmesen ki-be lehet járni az utcából az oszlop mellett, a másik része úgy gondolja: megéri figyelmünkkel kitüntetni ezt a Râmnicu Vâlcea-i látványt.
Ne hamuzz a játékgépbe!
december 14, 2010, mse | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | Szólj hozzá
Lám-lám, mire kell felhívni a kocsmába betérők figyelmét.
Személyazonosság-csere
december 14, 2010, mse | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 6 megjegyzés
14 éves koromban személyazonosságot cseréltem az ikertestvéremmel. Furcsa, már-már futurisztikus esemény, mégsem lehetetlen. Egész addigi adatbázisokba foglalt életünk akkor egy tollvonással felcserélődött.
Történt ugyanis, hogy személyazonossági igazolványt kellett kiváltanunk a helyi rendőrségen. Izgultunk is, mostmár valós identitásunk lesz az állam szemében, szinte felnőttünk. Fel is vettük a szép ruhánkat, megfésülködtünk, és elmentünk fényképet készíttetni, és kitölteni a szükséges formanyomtatványokat. A születési bizonyítványról a hivatalnokok ügyesen kimásolták az adatokat, és kitöltötték a papírokat.
Tudni kell, hogy a személyazonossági számunk ikrek lévén csak egy számjegyben különbözött, az utolsó előtti nekem 5-ös volt, testvéremnek pedig 6-os. Nos, a meglepetés igazán nem is akkor ért minket, amikor kézhez kaptuk az igazolványokat, és láttuk, hogy bizony felcserélték a számokat – a kavarodás gyakran előfordult azelőtt is, sokszor összekevertek minket a dokumentumok szintjén. A helyzet balkáni jellegét inkább a hivatalnokok megoldása emelte a csúcspontjára: elkérték a születési bizonyítványokat, mondván, hogy egyszerűbb azokban kijavítani a számokat, mint új buletint készíteni. Egy fekete írószert jó erősen megnyomva átírtak hát a személyi számunkat: így lettem én azontúl 6-os, testvérem pedig 5-ös. És a bizonyíték:
Román lagzi fail
december 13, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 2 megjegyzés
Új stadion, régi mentalitás
december 2, 2010, Dunci | Épületek (Épített ökörség) | 3 megjegyzés
December elsején, a munkaszüneti nap apropóján a kolozsvári városi stadionba egy kis idegenvezetést szerveztek az építők, építtetők, hogy a szurkolók és az adófizetők láthassák, hogy mire költi a város a pénzt.
10 és 14 óra között lehetett bemenni, mikor én odaértem, akkor indult éppen egy csapat, így nekünk várnunk kellett, mert csak kb. harminc munkavédelmi mellény és sisak állt a szervezők rendelkezésére.
Kis koccanás, überszopás biturbó
november 15, 2010, sssipike | Közlekedés (Gyí, te Logán!), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 13 megjegyzés
Kis koccanás, felejthetetlen szívás – nagyjából így lehet összefoglalni azt az eseménysort, ami egy álmos nyári délután kezdődött egy vészfékezéssel, és bő két héten keresztül tartott.
Mivel maga a koccanás nem ér meg túl sok leütést, nagyon rövid leszek: Kolozsvár egyik sugárútján a stoplámpa zöldről sárgára váltott; hazai szokás szerint arra számítottam, még “átcsúszom”, azonban a gyalogátjárón hirtelen mozgást láttam – mintha egy gyermek szaladna az úton át. Vészfék, de az autó hirtelen megpördül és át a szemközti sávba: megállás után áll össze a kép, valaki hátulról meglökött. olvasd tovább »
Mozi élmény
november 2, 2010, nietzsche | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 4 megjegyzés
Tegnap moziban voltunk, Marosvásárhelyen, a belvárosi moziban. Meki kajával megyünk be. A film címe: Nuntă în Basarabia (http://nuntainbasarabia.ro). Nem nagy szám, de megérte. És kaptunk egy kedves balkáni bónuszt is. A jegyszakító néni ránéz a lányra, akivel mentem és a következőt mondja: Jaj istenem, olyan hideg van bent, mit adjak rád, mit adjak rád? Elmegy, sietve visszajön és hoz egy nagy fekete fehér kardigánt, tudniillik nincs a moziban fűtés. Valójában jégverem a mozi. Összesen öten voltunk a vetítésen, ketten közülük profik voltak, eleve hoztak magukkal extra pulcsikat. Amikor kimentünk, visszaadtuk a kardigánt, a jegyszakító néni azt mondta: legközelebb jól fel kell öltözni és el kell jönni a következő filmre is.
« vissza — új keresés »