Értékválság

május 11, 2010, reku | Turizmus (A vaku visszavág), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 1 megjegyzés



Két napja meséli egyetemi oktató barátom, hogy ő most éppen egy 300 kilométerre levő városban vesz részt egy fontos tudományos értekezleten. Egyszerűen nem értettem, miről beszél. Elmagyarázta: sokkal gazdaságosabb megoldás megírni a dolgozatot, elküldeni, hogy majd a helyszínen egy diák felolvassa, mint odautazni 1-2 napra. A szervezők jól járnak, mert nem kell útiköltséget térítsenek, ellátást biztosítsanak, stb., a virtuális résztvevők pedig beírhatják a szakmai életrajzukba, hogy ott voltak a nemzeti jelentőségű konferencián. Sőt, bónuszként potom áron ki is nyomtatják a dolgozatot a nemzetközileg elismert tudományos szakfolyóiratukban, ami még egy csomó plusz pontot jelent pályázatokon. Praktikus, persze, gondolom magamban, na de azért egy konferencia nem csak a szakmáról szól, illetve nem csak annak az embertelen arcáról, hanem a találkozásokról, a szakmai kapcsolatokról is.

Ma olvasom (sic!), hogy nemzeti jelentőségű színházi fesztiválokon sem kell megjelenni, mert gazdasági megfontolásból inkább a zsűri utazik el a helyszínre megnézni az előadást. Értem, ezt is értem: saját terében, saját közönsége előtt egy előadás másként hat mint egy más színház körülményei között, történetesen más nyelvet beszélő közönség előtt. És három személy utaztatását össze sem lehet hasonlítani egy egész előadás szereposztásának, díszleteinek, kellékeinek, műszaki személyzetének utaztatásával, ugye. No, de a fesztiválok szinte kizárólagos alkalmak egy csokorban látni a hasonszőrű produkciókat, megnézni a kollégákat, elbeszélgetni a különféle tendenciákról, a közönség változó ízléséről vagy éppen arról, hogy vannak örökzöld témák, szerzők stb.

Gazdasági válság ide vagy oda, azért ez egy kicsit sok(k)…


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.86




Mona Musca esete a kanálissal

május 8, 2010, Agi | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | Szólj hozzá



Amikor Iulia Timosenko elvágódott a vörös szőnyegen, az aranyosan ciki volt. Amikor Emil Boc leesett a lépcsőn egy tévéműsorban, az gáz volt. Amikor pedig Mona Musca politikus Bukarestben beleesik egy kanálisba, mert az nincs jól lefedve… Na az már balkán.

Mások szerencsétlenségén röhögni csúnya dolog, de hál’istennek senkinek nem esett nagyobb bántódása. Musca esete pedig így ékes bizonyítéka annak, hogy a közintézményekkel szembeni politikai nyomásgyakorlás nem ismer határokat országunkban.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.77




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex