Rendőrautó reflektorfényében “lopom” a biciklimet

február 23, 2010, knorr | Bunyó (Kis délutáni testmozgás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 5 megjegyzés



Sötét januári délután: olyan nap, amikor a déli locspocs még ott van az utakon, de mivel már lement a nap, lassan fagyni kezd. Az utcán alig járnak emberek, akik meg járnak, azok nem kíváncsiak egymásra. Én biciklizem a munkából hazafelé: éhes meg fáradt vagyok és fázom is, szóval faszkivan. Még meg kell állnom a negyedbeli postánál, valami csomagja érkezett az apukámnak, aztán még be kell vásárolnom: hosszú a lista úgyhogy a hátizsák meg a nyeregtáska is meg fog telni ma.

A postánál a biciklit odatámasztom a falhoz, előveszem a lakat kulcsát, majd átvillan az agyamon, nem kellene-e a pár méterre levő beton villanyoszlophoz kötöznöm a biciklim? Úgy biztonságosabb, mint egyszerűen csak átkötni a hátsó kereket. Á, nem, aki ilyen időben lop biciklit, attól nem sajnálom – gondolom.

Gyorsan ügyintézek a postán – tényleg 2 perc – majd vissza a biciklihez (nem, nem lopták el). Hanem a kulcs mintha kicsit furán forogna a zárban. Pontosabban nem tudom eltalálni azt a nyelvet, ami nyitja a zárat – a kulcs mintha üresben forogna. Próbálom egyszer, kétszer, megnyomom, húzom, csavarom, rátaposok, rángatom, semmi. A lakat nem nyílik.

Közben többen is elmennek mellettem a járdán – megnéznek – majd egy rendőrautó is megjelenik, lámpáival pontosan rámvilágít. No, legalább látok valamit, kínlódom tovább. Közben eszembe jut, vajon hogyan bizonyítom majd hogy a bicikli az enyém, ha esetleg megkérdeznék? Adás-vételi szerződésem persze van otthon, meg a hátizsákon ott a villogó, mégis elég kínos így, a várakozó rendőrök szeme láttára ráncigálni a láncot.

Sajnos semmi: a lakat meg sem nyikkan, 15-20 perc múlva feladom. Hátamra veszem a bringát: most áldom az eszem hogy nem láncoltam villanyoszlophoz. Lassan ballagok hazafelé, pontosabban nem is haza, vásárolni. Az utcán szembejövők megnéznek, senki nem szól semmit. A vásárlás elég hamar megvan (plusz 7 kiló), erre jön még a bicikli. Körülbelül 15 percig kell így gyalogolni.

Most így a történet végére jól illene egy csattanó, de hát sajnos még az sincs. Ilyen egy bad hair day, biciklismódra.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.87




A segítőkész virágárus

február 17, 2010, kolozsvarikitty | Turizmus (A vaku visszavág), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 1 megjegyzés



2005 tavaszán Moineştien, Tristan Tzara szülővárosában éltünk. Hetente jártam turkálóba, meg a komcsi nagyáruházba, amiből Romániában minden városban van egy. A piac mellett, ahol gyakolatilag mindent lehetett kapni, volt egy vendéglő, ami Select néven futott, azonban a színvonala és a neve között semmiféle kapcsolatot nem lehetett felfedezni.
Kedvenc cimborámnak jó ötlete támadt egyik vasárnap: keressük meg a Tzara-múzeumot.

Minekutána ötször, eredménytelenül keresztülcsatangoltunk a központon, a virágárus lány megkérdezte, hogy mit lófrálunk fel s alá? Mire cimborám rávágta: megyünk a múzeumba!
Virágáruslány: hova, Buzăuba? Aztán segítőkészen megmutatta az utat.

P.s: gyengébbek kedvéért: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tristan_Tzara


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.10




Piti kis átverés

február 5, 2010, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 4 megjegyzés



Kolozsváron a buszjegy ára nemrég ment fel 3 lejről 3,5-re. A jegyárus néninek 10 lejt adtam és egy ötvenbanist, hogy pontosan 7 lejt kapjak vissza. Általában szememmel is szoktam követni, mennyi visszajárót számol ki az eladó, aki most csupa 1 lejest adott, szám szerint tehát 7-et kellett volna kapjak.

Gyorsan számolta a sok zöldhasú lejt, de tudatalatt érzékeltem, hogy valami nem stimmel, így mikor megkaptam, rögtön újraszámoltam. Csak 6 lej volt. Halvány gondolat merült fel bennem, hogy nem számított rá, hogy megszámolom, és 1 lejjel átvert, de még mindig jóhiszeműen fordultam vissza hozzá, és kértem a maradékot.

Közölte velem, amit már én is tudtam, hogy nemrég felment a jegy ára. Elöntött a méreg, hiszen ha felmegy a jegy ára, és nem is látja az 50 banit, amivel a 10 lejest kipótoltam, akkor is legalább még 50 banit kellett volna visszakapjak. Ő is tudta már, hogy én tudom, de a miheztartás végett elmondtam neki, mennyivel drágult meg a buszjegy, és azt is, hogy mennyit kaptam vissza.

A számára kínos szituációt úgy oldotta meg, hogy az elfelejtett visszajárót a lehető legundokabbul lökte ki a bódé párkányára. Orra alatt persze tudom, milyen szép szavakat moroghatott, de én is legalább olyanokat, ha nem cifrábbakat mondtam félhangosan, magam megnyugtatására.

Napom tehát jól indult, nem hagytam magam átverni. A pozitív hozzáállás, az a lényeg.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.00




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex