Kora reggeli hangulat az ABC-ben

október 29, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Van egy kis élelmiszerbolt a tömbházunk közelében, általában délután, este látogatjuk. Elég jó a választék, szinte mindig van valami akciós termék, a nénik pedig nagyon kedvesek (mindig azt nevetjük, hogy egyszer egyik úgy fogadott: “ce-ţi dă mama?” - “mit adjon anyuci?”). Egyik nap úgy adódott, hogy kora reggel kellett leszaladnom kenyérért és tejért és igazi balkáni élményben volt részem. Ezt a reggeli vásárlóközönséget ugyanis még nem ismertem, bár a hangulatból sejtettem valamit, a nénik korábban is előkaptak ezt-azt a pult alól.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.85




Szűk idők a szülészeten: már csak műanyag bocskorokkal üzletelnek a portások

október 28, 2009, knorr | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 3 megjegyzés



Határozottan megszelídültek a kolozsvári Megyei Klinikai Kórház újszülött osztályán (Spitalul Clinic Judeţean-Clinica Neonatologie I) a portások. Az első baba-projektünk miatt 2 éve jártam néhány hétig ide, naponta 3-6 alkalommal: akkoriban az volt a módi, hogy látogatási időn kívül is bármikor be lehetett menni, azonban a díjszabás – amit diszkréten, egy vállveregetéshez vagy simogatáshoz hasonló mozdulattal kellett a portás mellényzsebébe csúsztatni – attól függött, mennyire lehetetlen időben próbált az apuka bemenni. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.06




Kis semmi nap

október 27, 2009, nietzsche | Turizmus (A vaku visszavág), Szemét (Ahogy esik, úgy suppan), Szagok (A feledhetetlen szívás) | 1 megjegyzés



Marosvásárhely, reggel 5.30. A reptéren várunk. Borzalmas ez a hely. Hatalmas a por, a növények levelein idült kosz, össze-vissza a neonfényben ling-lengő falragaszok - felnyomjuk leokoplaszttal s jólesz kompozícióban. Egy kis sporttévé az egyik oszlopra erősítve, a román egyes hajnali műsora megy, a D`ale lui Mitică. Nagyon stílszerű. olvasd tovább »


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 3.05




Customers last

október 21, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Munkahely (Meló-dráma) | 2 megjegyzés



Amerikában, vagy a nyugati államokban van egy olyan vendéglátóipari aranyszabály, hogy “Costumers first”, ami kb. azt jelenti, hogy a vendégnek mindig igaza van, akkor is, mikor valójában nem. A lényeg az, hogy a kiszolgáló személyzetnek a vendég minden kéréséhez, még ha jogtalan is, jó pofát kell vágnia és lehetőleg teljesítenie kell minden idióta kérést.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.06




Tipikus Balkán

október 15, 2009, Dunci | Turizmus (A vaku visszavág), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 1 megjegyzés



[myginpage=gyorsforgalmi]

A fotót 2009 márciusában a Târgovişte-Bukarest gyorsforgalmi úton arh.tank. készítette.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.98




Félelem és reszketés a bábszínházban

október 14, 2009, mimoza | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 10 megjegyzés



Egy vasárnap délelőtt ellátogattunk a kolozsvári bábszínházba. Magyar nyelvű előadás szombaton van ugyan, de arra gondoltam, talán a kislányom románul is élvezni fogja, és úgy is megérti a lényeget. A kecskemama és a három kisgida meséjét néztük meg. (Egyébként most volt először bábszínházban, és az első kérdése az volt, hogy hol van a kiskecskék lába, mert látni szeretné azt is.)

Már az elején gyanakodni kezdtem: a díszletek, a sötét erdő, de még maguk a bábok is elég nyomasztóak voltak. Mondjuk a caragialei mese eleve nem túl lélekemelő sztori: mégiscsak arról van szó, hogy megesznek benne néhány ártatlan kis állatot. Aztán amikor a fekete farkas is feltűnt a színen, és bekiáltott egy hatalmas „bau”-t, nemcsak a kislányom, de én is összerezentem. Azért nyugtattam magam, hogy biztos volt ebben valami koncepció, nem csak egyszerűen arról van szó, hogy semmi más nem jutott az eszükbe, minthogy megpróbálják a legkézenfekvőbb módon megrémiszteni a gyerekeket.

A rém ronda farkason kívül azonban volt még egy idióta medve is, aki egyfolytában egy nagy kalapáccsal járt, és egy üllőt veregetett vele minden látható ok nélkül. Aztán eljött a mesében az a pillanat, amikor a farkas fogát és nyelveit élesre kell reszelni, hogy vékonyabb legyen a hangja: ehhez pedig a fejét az üllőre tette, és a medve jól odavágott neki párszor a kalapáccsal. Szegény állat minden egyes alakalommal összerándult és nyögött is hozzá rendesen. Az meg már végképp meglehetősen perverz jelenet volt, amikor a farkas, mielőtt felfalná a gidát, előtte még párszor végignyalja a nagy nyelvével. Aztán hám-hám, minden cécó nélkül fel is falja. A végső horror: a farkast élve elégetik egy gödörben, szintén nagy óbégatások közepette: jaj, fáj, megég a szívem, kiáltja közben. Erős volt. Az előadás alatt pár gyerek bekérezkedett a szülő ölébe, és egy anyuka időnként megkérdezte 5 év körüli fiát, hogy nem fél-e. De az félt egy kicsit.

Volt egy angol nyelvű házaspár is, akik időnként próbálták megmagyarázni a két gyerkőcnek, hogy mi is történik. Aztán mikor vége lett az előadásnak, még egy ideig ülve maradtak és vártak valamire. Nem hitték el, hogy tényleg vége – meg is kérdezték tőlem, hogy ez ennyi volt? Azt hiszem valami katarzis-félét vártak, de az nem jött el.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.82




“Ezt én nem enném meg”, mondta a pincérnő

október 7, 2009, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz), Munkahely (Meló-dráma) | 1 megjegyzés



Bulgária egy köpésre, kedves emberek, csendes kisváros: ez Călărași. Hangulatos étterem a Dunaparton. A pincérnő határozott, kicsit szigorú arca van, de nagyon kedves. Pizzát rendelünk a frissen megismert emberekkel, hárman rendeltünk két Quatro formaggi-t (négyfajta sajtot tartalmazó pizzát). Nagyon finom, megy a beszélgetés, fogynak a szeletek, lassan a poharak is kiürülnek. A pincérnőnk az asztalt szedi le, beszédbe elegyedünk vele, már nem tudom mi volt a téma, de a mi pizzánkhoz lyukadunk ki valahogy. Megdicsérjük, hogy nagyon ízletes volt, köszönjük, stb. Az ő válasza: Ez az egyetlen fajta pizza, amit én sohasem rendelnék meg, mert láttam, hogy készítik a sajtot. Hoppá! Ez aztán a reklám a vendéglőnek. Persze megkérdezzük, hogy miért? Ő is érezte a helyzet fonákságát, gyorsan magyarázkodni kezdett, hogy persze nem erről a sajtról van szó, hanem amit a piacon árulnak az árusok. Majd elmondta, hogy ő saját magának csinálja a sajtot, vannak juhai és csak abban bízik, azok csak igazán tiszták, de már késő volt. Azon gondolkoztam miért kellett ezeket a felesleges köröket megfutnia a pincérnőnek, ha amit mi ettünk, úgyis higiénikusan készült. Vagy mégsem?


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.86




Kórházas sztorik: az “álorvos” és az eltévedt csúszópénz

október 6, 2009, mimoza | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 2 megjegyzés



Mindkét sztori néhány éve történt Szatmárnémetiben. Már egy ideje otthon betegeskedő nagymamám állapota hirtelen rosszabbra fordult, a szüleim úgy döntöttek, kihívják a mentőket. Telefonáltak hát a sürgősségre, és megkérték, hogy feltétlenül jöjjön orvos is, mert a beteg állapota válságos – a vonal másik végén rájuk hagyták, hogy rendben, küldenek orvost is. Aztán nemsokára megérkezett a mentőautó egy ápolóval és – még egy ápolóval – aki az orvos szerepét lett volna hivatott eljátszani. Csakhogy pechjükre apukám is a kórháznál dolgozott, így pontosan tudta, hogy nem orvosról van szó: így aztán az „álorvos” elég nagy zavarban volt kénytelen mentegetőzni, hogy éppen nem volt szabad orvos, akit küldjenek.

A másik sztori helyszíne már a kórház, ahova nagymamám végülis bekerült. Mivel természetesen nem jutott mindenkire ápoló, anyukám időnként fehér köpenybe öltözött és megesett, hogy a látogatási időn túl is kicsit bent maradt vigyázni a nagyira. Épp egy ilyen alkalommal történt, hogy valamelyik bukaresti fejesnek az apja is bekerült a kórházba, ugyanabba a kórterembe. De nemsokára megjelent a fia, hogy apját átszállíttassa egy fővárosi klinikára. A nagy felhajtással bevonuló roppant befolyásos személyiség végigviharzott a folyóson és a kórtermen, és minden fehér köpenyt viselő személynek becsúsztatott egy borítékot a zsebébe. Az anyukámnak is jutott egy. Ő annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, és mire elindult volna, hogy visszaadja, a fickó már el is tűnt a kanyarban. A borítékot aztán szégyenkezve inkább odaadta az ügyeletes ápolónak…


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.69




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex