Csík Balkánja
július 27, 2010, karoton | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 6 megjegyzés
Egyik kategória sem felel meg igazán talán a Kuul-túra lenne egy alternatíva.
Igen kis területen fekszik a Székhez képest, a Somlyó hegy alatt, barokk stílusban épült és az ismertetők szerint kegytemplom a neve. Szent hely. Van itt minden, amire egy jó hívőnek szüksége van: pad, gyertya, oltár szoborral, és amiről én szeretnék értekezni: egy rendesebb orgona is.
Történik ugyanis, hogy néhány környékbeli zenész felkérésére, egy külföldre szakadt hazánkfia, új otthonában igencsak értékelt orgonista, meghívásnak tesz eleget, saját pénzén hazajön, hogy megörvendeztesse a nagyérdeműt. Minden rendben lenne, a koncert pillanatáig, leszámítva, hogy két nappal hamarabb oda kell menjen, mert csak bizonyos szűk időhatárok között lehet gyakorolni azaz regisztrálni. Örüljön, hogy használhatja a műszert, mondják erre a szervek.
Vasárnap este nyolc, kezdődne a koncert, de a kifele tartó misés tömeg az ajtóban toporog, kint zuhog. A zenére vágyok, valóságos rohammal tudnak csak áttörni, a hangos hívők során, közben valami gyermekprogram is zajlik, megállapítani nem lehet, de tény, hogy zsivaj, telefoncsörgés, beszélgetés minden irányból. Piaci a hangulat. Az oltár előtt áhítatos hívek sora. Nyolctíz, tovább várni nem lehet, kezdődik. De ez senkit nem hat meg, csak az a 80-90 ember lógatja a fejét és szégyenkezik, aki a padokban ül. Nyolchúsz a helyzet ugyanaz. Szólunk a helyi misék művészének, hogy valamit tenni kellene, de ő csak húzza a vállát. Nyolcharminc már csak csepereg, fele a zaj, öt perc múlva végre csak az orgona szava tölt be mindent. Lent… azonban fent a karzaton a már türelmetlen kántor sétafikál, a művész válla fölött bele-belepillant a kottába, majd háromnegyedkor feladja és távozik. Mit neki Jehan Alain. Kilenctíz, taps, majd pirulós kérdések, hogy volt e már ilyen? Igen a válasz, Algériában, de ott sem ennyire.
Búcsúzónak egy banner kevés jövőbelátást mutató felirata virít a szürkületben: „Most segíts meg Mária”. Ezeket? Minek? Aztán elcsitulok, és titokban elnézést kérek.
De ide többet soha.
Bicikliút Bukarestben
július 2, 2010, admin | Épületek (Épített ökörség), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés