Balkán shopping

január 28, 2010, szl | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 3 megjegyzés



Kolozsváron úgy szaporodnak a nagy bevásárló-entertainment központok, mint a gomba, ha kicsi nedvet kap. Ami nem változik, az az esszencia, a balkán fíling. Minap egy nagy tolókosár árut raktunk össze, zöldség, gyümölcs, kaja, és egy tekercs színes csomagolópapír. Utóbbival meg is gyűlt a bajunk: a hölgy a kasszánál legalább tízszer húzta el a vonalkódolvasót rajta. Nem csippant. Visszaküldött, hozzunk egy másikat. Az sem csippant. Aztán megkérdezte: tényleg meg akarjuk ezt venni? Mert ha igen, hívja telefonon az okosabb ügynököt, vagy kit, de egyszerűbb, ha mégsem akarjuk megvenni azt az egy dolgot. Hát persze, hogy azt mondtam, vár a fene az ügynökre, inkább nem kell az az izé. Nehogy zavart okozzunk a Mátrixban, még tán egyeseknek déjá vű érzése támad. Nehogy már valamit azért tegyünk a kosárba, mert tényleg meg akarjuk venni.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.95




Olcsó mobilis belvárosi reklámfelület

január 28, 2010, les | Arculat (Balkán dizájn) | Szólj hozzá



www.mobypicture.com/user/kosaferenc

A fotó teljes nagyságában itt tekinthető meg.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.98




Visszakérem a lakáshitelt

január 19, 2010, reku | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 5 megjegyzés



A történet 2006-ban kezdődik, de akkor még unalmas: ügynök megkeres, meggyőz, család is bíztat (az ügynök is családtag!), hát belemegyek: szerződés a RBL-vel. Bosszant, hogy egy számomra teljesen antipatikus banknál folyószámlám kell legyen emiatt, plusz megcsináltatnak velem egy újabb bankkártyát. De még belefér. Apuka, anyuka segít, gyűl a számlán a pénz, valahol az alagút végén csillog egy pici remény: egyszer lesz lakáshitelem, s hátha lesz mire költeni…

2007-ben levélben értesítenek arról, hogy a bank jóváírta a beígért kamatot, állam bácsi pedig a prémiumot. Ettől a derűs pillanattól kezdve viszont egyre sötétebb az egész ügy.

2007 végén az ügynököm már nem foglalkozik ezzel, tanácstalan vagyok. Pár hónapos csecsemővel a kenguruban több ízben előszobázom az egyetlen illetékesnél… A tag profi, seperc alatt meggyőz, hogy duplázzam meg az összeget, mert jól járok! Persze le kell perkálni a banknak az új összegnek megfelelő (nem kicsi!) “komissziont”.

2008-ban már nem érkezik értesítés. Igaz, közben lakcímet változtatok. A bankszámlámat felszámolják, de előtte megnyugtatnak, hogy más számláról is utalhatom a megtakarítani kívánt pénzt. Év végén újabb pánik, ügynökkel kellene tanácskozni. Egykori ügynököm segít, sikerül megnyugodni újabb infók birtokában.

Fel sem tűnik, hogy 2009-ben sem érkezik értesítés a számlaegyenlegről. Egye fene, még kitart a nyugalom. 2009 vége fele viszont nem találom az ügynök névjegyét, nem emlékszem a nevére sem, így hát tárcsázom a szerződést tartalmazó mappán megadott központi számot. Előadom a problémám, ti. hogy kellene az ügynök neve, ha nekik van ilyen nyilvántartásuk.

Ez volt december elején… Az események sűrűsödnek. A telefon végén közlik velem, hogy semmilyen információt nem szolgáltathatnak ki, mert nincs jelszavam. De sebaj, bármelyik bankfiókban rendelnek a szerződéshez jelszót.

Nem késlekedek, pár nap elteltével egy órát töltök egy bankfiókban, de a bankos hölgy teljesen más információkkal rendelkezik. Óbégat, hogy az ilyen régi szerződésekhez nincs hozzáférésük. S különben is csak telefonon lehet érdeklődni… Végül közös nevezőre jutnak a központtal, megírjuk a szerződésmódosítást, hogy hát legyen  jelszavam. 2-3 nap múlva nyugodtan telefonáljak, ott majd mindent megmondanak!

Túl korán szusszanok fel. A beígért időpont + 2 napig meg sem érkezik a kérelem. Aztán újabb napok elteltével közlik velem, hogy iktatták, de még nem dolgozták fel. Aztán egymást követő 3 napig nem működik a belső hálózat, hiába telefonálok. Aztán kitörnek az ünnepek, nem is próbálkozom csak január elején.

Magabiztosan tárcsázom a számot (már kívülről tudom, érthető, miért). Percek elteltével fuldoklok a dühtől: fabatkát sem ér a módosítás, mert nem egyezik az aláírás. Menjek vissza oda, ahol leadtam, írjunk még egy papírost, mert az aláírás muszáj egyezzen. S különben is, bármelyik bankfióknál megmondják, ami engem érdekel. Nem hiszik, hogy ott mást mondanak nekem… Mindegy, ebbe nem megyek bele, belátom, hogy „más a szó ha mondják…

Vissza a bankba. Ismét kisgyermek lóg rajtam. Szerencsére ugyanaz a hölgy, akivel a jelszavas kérvényt töltöttem ki, emlékszik is rám, nem kell Ádámtól és Évától kezdeni. De baj van. Változott az összes űrlap, neki még nincs új, kell telefonáljon a központba. Ők még nem tették fel a belső hálózatra, nyomtatni sem tud, de nem baj, nemsokára… Várok… Megsajnál, telefonál: itt vár az ügyfél, nem tágít, legyenek oly kedvesek, e-mailen is küldjék el. Hálás vagyok neki, de újabb várakozás következik…. Ismét telefonál: né, az ügyfél ölében sír egy baba, miért nem küldték? Elküldték? Ja, akkor az e-mail fiókkal lesz gond, legyenek oly kedvesek, küldjék el a főnökasszony címére is. A főnökasszonyt már ismerem, kiselőadást tartott arról, milyen béna vagyok, hogy még nincs kiforrott aláírásom, lám, mekkora kalamajkát okoztam itt… Végre kinyomtatható az űrlap. Kerek negyven perc alatt sikerült!

Ismét azzal bíztatnak, hogy 2-3 nap múlva telefonálhatok. Most már van tapasztalatom, csak egy hét után próbálkozom. Mondanom sem kell: még nincs iktatva. De csak 10 nap elteltével próbálkozzak ismét, mert bevezetni, feldolgozni sok idő kell… Erősen csodálkozom, hogy ennek a banknak ennyi rengeteg kérelmet kell iktaniabevezetniefeldolgoznia. Ha csak nem arról szólnak, amiről az én következő kérelmem fog szólni, ti. hogy adják szépen vissza a pénzem, tartsák meg a kva előnyös de ha belegondolunk mégsem annyira előnyös hiteleiket, s ne legyen több dolgom velük soha az életben!


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.08




Idzsienizáré

január 18, 2010, klorofill | Átverés (A dzsungel törvénye) | 6 megjegyzés



Hosszas, reggeli, hiábavaló séta után (álláskeresés céljából) lépek be tömbházamba. Bezzeg, első pofon az újonnan kifüggesztett borsos közköltség, de elhessegetem, valahogy meg lesz ez is. Vajas kenyérrel. Alig lépek be a lakásomba, hallom, hogy a folyósón dörömbölnek a szomszédokhoz, s a szokásos kérdések, milyen család, hányas “lakosztály”, effélék. Egyből felvillan előttem a lehetőség, hogy rendőrök. Akkor most én a tulaj unokatestvére vagyok, vagy mi is? S kopogás az ajtómon. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.16




Fény a sáros, sötét bekötőút végén

január 12, 2010, knorr | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 10 megjegyzés



Hogyha még nem próbáltad volna ki az Észak-Erdélyi Autópálya elkészült, 42 kilométeres szakaszát, most tedd meg. Az igazi ínyencek ráadásul Torda felől hajtanak rá: araszolnak egy jót a panelek között, megkeresik a kis, nyamvadt, ferdén lógó autópálya táblát az egyik körforgalomban (tudomásom szerint két helyen van kitáblázva a lehetőség, egyik tábla sem nagyobb mint egy rendes közúti jelzőtábla) majd ráállnak az autópálya felé vezető útra. olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.11




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex