május 25, 2012, murr | Átverés (A dzsungel törvénye)| Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)

Igenis, a hossz számít. Fűtéscsövet cserélünk



Tavaly nyáron döntöttünk úgy a lakóközösséggel, hogy lassan porló, több, mint 40 éves tömbházunk javítgatását egy profi karbantartó-cégre bízzuk. Akkoriban úgy tűnt, rendkívül előnyös üzletet kötöttünk: a lakók amúgy is hosszú évek óta fizetnek a tömbház karbantartásáért egy havonta pár lejes összeget - a korábbi cég azonban kizárólag a fűtés-rendszer hibáinak a javítását vállalta a havi díj fejében, azt is csak munkanapokon, 9-től 5-ig.

Az új cég, bezzeg: alig többért (családonként 1 lejjel kell többet fizetni) minden rendszer karbantartásáért felel, elektromos hálózattól a már említett fűtéscsövekig. Napi 24 órán, hetente 7 napon keresztül hívható, a szerelőcsapat fél órán belül kiszáll a hiba elhárítására.

Ez azért nagy szó, mert például karácsonytól újév első hetéig senki - de tényleg senki - nem hajlandó Kolozsváron kiszállni megoldani például egy csőrepedést, aki pedig vállalja, az olyan árat kér, amilyent nem szégyell. Aki el tudja képzelni, milyen az, amikor egy 80 lakrészes tömbházban ünnepekkor bő 10 napig lezárják a vizet, az értékelni tudja a sürgősségi hibaelhárítást.

És a gyorsaság nem minden: az új cég árengedményt is ad a munkaköltségekből, és fizetni is „ráér”, mert „mi is emberek vagyunk”. Nem csoda, hogy néhány hónapig úgy éreztük, megfogtuk az Isten lábát: kirúgtuk a régi, kényelmes és drága karbantartót, és helyettük beszereztünk egy új, vérprofi céget, amely szop, lop, körmöt vág.

Az első komolyabb probléma a szerződés aláírása után néhány hónappal, decemberben jött elő. Egy elöregedett fűtéscső szivárogni kezdett, beáztatva két lakást. Ez így, leírva nem tűnik különösebben súlyosnak, ezért magyarázni kell: a fűtéscsöveken novembertől - miután „megadják” a fűtést - meleg víz kering, nyomás alatt.

A rendszerhez éppen ezért nem lehet úgy hozzányúlni, mint nyáron, amikor a csövek üresek. A csövet le lehet zárni, de ez azt jelenti, hogy a tömbház egy része fűtés nélkül marad. Viszont úgy hagyni sem lehet: a lassan szivárgó víz március-áprilisig tönkreteszi a lakások falait.

Ráadásul karácsony előtt az idő enyhe volt, ami azt jelenti, hogy a rendszerben viszonylag alacsony nyomású víz keringett. Januárra viszont kemény hidegeket jósoltak, ekkor a távhőszolgáltató növeli a meleg víz nyomását a csövekben. Tehát az a cső, ami decemberben még csak csepeg, januárban valószínűleg már sugárban nyomja a falakra a meleg vizet.

Hamarosan megszületett a döntés, a vezetéket sürgősen cserélni kell. Ez nem kis munka: a négyemeletes tömbházban öt, egymás fölött levő lakásban kell a betonba (plafon-padló) bő két öklömnyi lyukat fúrni (por, kosz, zaj), acélcsöveket hajlítani, hegeszteni, az alagsori munkálatokról nem is beszélve. Mindezt a karácsonyi nagytakarítás után, amikor mindenki cuccban-puccban várja, hogy elcsaphassa a hasát.

Gyors árajánlat-kérés néhány cégtől: az eredmény lelombozó, senki nem vállal ekkora munkát decemberben. A karbantartó cégünk is csak január első hetére ígérte a munkálatok elkezdését. Az árajánlatuk láttán azonban elkerekedett a szemünk: durván háromszor annyi anyag (és persze ennek megfelelő munkadíj) szerepelt a táblázatban, mint ami a reális. Persze az anyagárak esetén is jócskán megnyomták a ceruzát. És ez nem csak az én véleményem, egy szakértő is megerősít: ennyi anyagot nem használhatnak el.

Magyarázat-kérés: mégis, hova szándékoznak betenni egy 15 méter magas tömbházba több, mint 60 méter csövet? Öööö, hát a tur meg a retur, ők azt hitték, meg úgy tűnik, valóban elszámolták kicsit, tudjuk mit, legyen a fele. Rendben - mondtuk - kezdjenek el dolgozni, azonban csak azt fizetjük ki, amit valóban megcsinálnak.

A szakik tényleg szépen és viszonylag gyorsan dolgoztak: egy hét alatt ki lett cserélve a fűtéscső, a lakásokban visszakapcsolták a fűtést, úgy tűnt, ezzel a probléma megoldódott. Pedig dehogy: kisvártatva megérkezett a számla. Az elvégzett munka pedig, akárhogy is néztük, nem egyezett azzal, amit kiszámláztak.

A dokumentumban, melyben tételesen felsorolják, hogy hány méter és milyen méretű csövet, csapot stb. használtak el, alig hasonlított ahhoz, amit a lakásokban mérni/számolni lehetett. Gyaníthatóan hasból, ilyen-olyan elnevezés alatt többször beírt tételek, az árajánlathoz képest elég látványos eltérések: mondani sem kell, a végösszeg is látványosan több volt, amiben megegyeztünk.

Nem kérdés, addig nem fizetünk, amíg el nem jön a cégtől valaki, és össze nem vetjük a részletes számlát az elkészült munkával. A cég erről hallani sem akar. Ők dolgoznak, nem érnek rá fel-alá sétálgatni velünk - üvölti a telefonba egy munkavezető. Okés, nekünk nem sürgős fizetni - válaszolom.

Húsvétig csend van, akkor azonban felhív a cégvezető: most már ideje lenne kiegyenlíteni a számlát. Mondom, rendben, mi fizetünk, de jöjjenek el, nézzük meg együtt a munkát, és magyarázzák el, melyik tétel pontosan mit is fed.

Néhány nap múlva megérkezik meglehetősen morcos hangulatban a már említett munkavezető. Méricskélni, számolni nem hajlandó, ellenben a szája, mint egy géppisztoly. Nem hisszük? Becsületszavára! Ha akarjuk, kibontja a falat is! Ne sértegessük, ők keményen dolgoztak! Ilyen olcsón senki nem csinálta volna ezt meg! Mit beszélünk, ha nem értünk hozzá? Mit érdekli őt a papír, ő dolgozott, értem? Tehet ő arról, hogy több anyag kellett? Most akkor ne csinálta volna meg, ha nem fér bele az ajánlatba? Tudjuk mit, ő nem hajlandó többet vitatkozni. Neki nem kell pénz - majd sarkon fordul, és távozik.

Írok egy e-mailt a főnökének, miszerint a találkozó ugyan megvolt, de nem sikerült tisztázni semmit. Éppen ezért megkérnénk, küldjön egy olyan kollégát, akivel higgadtan lehet beszélgetni, és aki érdemben tud válaszolni a kérdéseinkre.

A hivatalos válasz: a cég részéről az átadás megvolt, ők ennél több időt nem hajlandóak áldozni a (szerintük fölösleges) kérdéseinkre. Különben is, ha leállunk méricskélni, biztosan többet fizetünk majd - fenyegetett. Ha két napon belül nem fizetünk, büntetőkamatra kell számítani, a szerződés értelmében. Ha így sem fizetünk, bíróságon találkozunk.

Válasz: ilyen körülmények én a magam részéről nem vagyok hajlandó aláírni az átvételt. Fizetni sem fogunk, amíg az összes, számlával kapcsolatos kérdésünkre kielégítő választ nem kapunk. Pár napig csend, aztán e-mailben jelzik, mégiscsak küldenek valakit, tisztázzuk az ügyet.

A találkozón persze ezúttal már mi is szakemberrel jelenünk meg. Az ő segítségével fél óra alatt a részletes számlának körülbelül a háromnegyedéről derül ki, hogy nem felel meg az elvégzett munkának, következetlen, eltér az árajánlattól, vagy egyszerűen csak légből kapott. Mivel itt már konkrét méréseket végzünk, a cég képviselője nincs mit mondjon: nehéz úgy mérni 1,5 méter csövet, hogy az 4 méteresnek jöjjön ki, és a 3 csap is 3 csap, akárhogy számoljuk. Illesztésekkel, egyéb alkatrészekkel sincs mit kamuzni.

Miután a szaki távozott az áthúzott, átírt, kiegészített számlával, 24 órán belül postafiókomban landol az új számla, jócskán kisebb végösszeggel. Ezt már szó nélkül kifizetjük.

Tanulság? Talán csak annyi, hogy csodák nincsenek: gyorsan és jól dolgozó cég sosem olcsó. Hiába jó a munka, papíron hihetetlenül fel lehet fújni az árakat, és meg is teszik: suttyomban az árengedmény dupláját-tripláját próbálják lehúzni az ügyfélről. Érdemes tehát megbogarászni a számlát. És persze a szaktanácsadás sok pénzt tud megspórolni.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 112,664.58


Hozzászólások

Egy megjegyzés » “Igenis, a hossz számít. Fűtéscsövet cserélünk”

  1. BB » június 3, 2012 10:17 pm

    Gratulalok! Ugyesek voltatok:) Ritka happy-end:)yupppeee

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex