Bicskaszállító helikopter és a rekkencs
december 28, 2011, Pesot | Kommunizmus (Sarló és kalapács) | 1 megjegyzés
„Ez biza így vót, még annak üdejin hallottam vót…” Ilyen és efféle kijelentésekkel vidéki kirándulások alkalmával gyakran találkozhatunk. Kisebb közösségekben, falvakban, kisvárosokban mindig akad jó pár olyan személy, akiről az illető közösség tagjai tudják, hogy az bizony jó humorú, tréfás ember. Ömlik belőle a hülyeség, ahogy mondani szokás. Történeteinek se szeri, se száma, ha az ember egy társaságba kerül vele, mentség nincs számára, rekeszizmaiért senki nem vállal felelősséget. Tréfás nyelvi kapcsolatok, szófordulatok, az éppen aktuális politikai, gazdasági helyzet kifigurázása, néhai, már nem élő helyi személyek legendás történetei egyaránt részei a nagy nevettetők repertoárjának. Legutóbbi vidéki kiszállásom alkalmával ismerkedtem meg egy nagyon szimpatikus, a fenti prototípust tökéletesen megtestesítő öregúrral, aki vacsora közben az egész asztaltársasággal elfeledtette gondját-baját. Ezt követően jegyeztem le a következő történetcsokrot.
Egyszer volt, hogy a szomszédember észrevette, hogy a szomszédasszony két vederrel megy át a kútjára, meríti belé s hordja haza az övébe a vizet. S kérdi tőle, hogy: olvasd tovább »
Facefood, Lady Gaga manikűrszalon és társai
október 5, 2011, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kommunizmus (Sarló és kalapács), Épületek (Épített ökörség), Sajtó (Láttuk, de nem hittük), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | Szólj hozzá
Az utóbbi öt hónap balkáni kóborlásai alatt gyűjtött képek, több kommentárt nem is fűznék hozzá. Élvezzétek!
Albérlet: Kiadó szoba egy lánynak. Vagy egy fiúnak, vagy bárkinek, csak jöjjön már (Nagyvárad, Románia)
Autózár: Ha nincs ló, jó a szamár is (Kolozsvár és Nagyvárad közti úton, Románia)
Cigaretta, Bulgakov: maximális ár-maximális extázis (Kolozsvár, Románia)
Facefood: Azt nem tudom, hogy itt az arcodba kapod a kaját vagy csupán arról van szó, hogy egy élelmes helyi vállalkozó ezzel a szójátékkal lovagolta meg a Facebook hullámot. (Nis, Szerbia)
Hosszabbító: Meglehet, hogy ráz a kilincs. (Nis, Szerbia)
Húsbolt, cipőbolt: Cipőbolt a húsboltban. Igaz, csak az udvarban lévő cipőboltot reklámozzák, de ez vajmi kevés embernek jön csak le. (Kolozsvár, Románia)
Korona: Az első művészi reflexió a Koronán tapasztalható blatthelyzetre. (Moszka kávéház, Nagyvárad, Románia)
Lady Gaga: Ha ezt Lady Gaga tudná. (Újvidék, Szerbia)
Nu încercați: Tehát: csak az próbálhatja ki, aki biztosan megveszi. Azt hiszem már tavaly is láttam ugyanezt a kukkert. (ócskapiac, Nagyvárad, Románia)
Tabló: Szexi tabló autószerelő osztálynak. (Újvidék, Szerbia)
Tévészett: Ha lötyög a képcső a tévében, toldd meg egy papírral. (Bitola és Ohrid közötti buszjárad, Macedónia)
Tito kaszinó. (Nis, Szerbia)
Alternatív szemeteskuka Szkopje utcáin. (Szkopje, Macedónia)
Így mérik meg a magasságodat a nagyváradi útlevélosztályon. (Nagyvárad, Románia)
Hogyan lett a román birkapásztorból római legionárius?
október 26, 2010, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Kommunizmus (Sarló és kalapács), Munkahely (Meló-dráma) | 9 megjegyzés
Hát az úgy volt, hogy a hetvenes évek Romániájában, egy régészeti ásatás apropóján összegyűlt egy csomó okos ember, hogy a földet túrja és keressenek valami ősi, történelmi bizonyítékot a román nép eredetét illetően.Főleg rómaiakra utaztak, de nem találtak semmit, csak egy árva sírt, melyben egy pásztor és a kutyája volt eltemetve. A régészek tehetetlenül, fejvakarva állták körül a gödröt, azon tanakodtak, mit mutassanak, mit mondjanak a pártnak, hiszen mioritikus emlékük már nagyon sok volt azidőtájt és illő lett volna valami újjal előállni.
Találkozunk…
december 15, 2009, szl | Kommunizmus (Sarló és kalapács) | 2 megjegyzés
Irma nőies, de szikár, erős teste tekintélyt parancsolóan feszült a félhomálynak, mellette János állt, kigombolt hófehér inge látni engedte férfias mellkasát. Tekintetük az égre szegezték, kezük ökölbe volt szorítva, arcuk izmai már-már szétpattantak a büszkeséggel összegabalyodott izgalomban. Amint ott álltak, egyszer csak a távoli (az aranyló búzamezőkön is túli) kék hegyek mögött soha nem látott ragyogással fölkelt a nap. A hirtelen jött káprázatban előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben körvonalazódtak a rakéta első lángnyelvei, a hatalmas füst máris elborította a völgyet, Irma és János hajába beletúrt az elképzelhetetlenül erős széllökés.A rakéta utat tört magának a csillagok felé. Indítása után kisvártatva az általa keltett légörvény már a XII. F. osztályfőnökének haját borzolta, ezután rögtön a XII. A. éltanulója mellett haladt el, s csakhamar az első csillagok közé furakodott, a Tejút szélére, ahol a teljes tanári kar, ennek közepén pedig az Igazgató elvtárs lebegett. Irma és János sóvár szemekkel néztek utána, majd a gyorsan távozó csoda ürességével a szívükben, mégis bizakodóan, egymás kezét fogva indultak vissza a városba. Lépteik nyomán, a traktorjárta út porában a következő mondat rajzolódott ki: “Találkozunk 1987-ben.”
A neo-szocreál költői bája
november 10, 2009, hedgehog | Kommunizmus (Sarló és kalapács), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág) | 4 megjegyzés
-Nem lehet, most nagyon elfoglaltak vagyunk.
A szocreál szállók kipofozott, felcsillagozott verziójában járok: a festék a falon már friss, a csaptelep ambientes pompájában ragyog, és az új ágytakaró színe a függöny vagy a padlószőnyeg árnyalatára válaszol. A bútorok formája, az éjjeliszekrénybe épített, muzeális értékkel bíró rádió vagy a fürdőszobai pult ugyan márványmintás, de dácsiaszürke műanyaga azonban maga a kilógó lóláb. olvasd tovább »
A lopás anatómiája
május 8, 2009, szl | Kommunizmus (Sarló és kalapács) | 1 megjegyzés
Az úgy volt, hogy szétlopták a gyárat. A hetvenes években egy ember, akit most nevezzünk J. bácsinak, napi normáját a bútorgyárban teljesítve, sorba állt tejért. Azokban a széles nyakú tejesüvegekben kapták a tejet, amiből sajnos ma már keveset látni, pedig milyen jó kis tejesüvegek voltak azok. A tejet állítólag azért kapták, hogy a bútorelemek ragasztásához használt aracset, brenádeksz beszippogása során a haza munkás fiának szervezetében felgyűlt mérget kompenzálják. Szóval J. bácsi sorba állt tejért. Amikor a gyárkapun osont kifele, a kapus észrevette, hogy a Párt által előírt egy üveg helyett két tejesüveget szorongat a két hóna alatt, miközben (valószínűleg figyelemelterelés gyanánt) éppen egy Nácionált igyekezett meggyújtani. Szép kis tornamutatvány lehetett, a kapus nem állta meg szó nélkül: -J. bá, mi van az üvegbe? -Tej. -S a másikba?-Abba es aracset. Hát így volt, ahogy beszélik, hogy szétlopták az emberek a gyárat.
A fatális tehénlepény
április 21, 2009, migrans | Kommunizmus (Sarló és kalapács) | 1 megjegyzés
1970 koraőszén úgy hírlett Naszódon: Csauseszku elvtárs valahol a környéken vadászik. Erre a megyei elvtársak sürgősen úgy döntöttek, hogy az esedékes „Termés Ünnepe” (Ziua Recoltei) alkalmából nagyszabású felvonulást rendeznek, reménykedve, hogy esetleg Csau megtiszteli őket jelenlétével. A Fodrosszájú végül nem jött el, de a már alaposan megszervezett banzájt muszáj volt megtartani. Naszód főterén egy kb. másfél méternyi magas pódiumot ácsoltak, azon állva fogadták a megyei-rajoni felelős elvtársak a mezőgazdasági felvonulást. A pódium mellett fúvószenekar dörgedezte az indulókat. Feldíszített, terményektől roskadozó szekerek, traktor-vontatta szerkentyűk és teherautók egész sora demonstrálta a megye mezőgazdaságának sikereit. A szocialista állattenyésztés gyönyöreit egy vörös vászonnal drapírozott kamion volt hivatott jelképezni. A sofőrfülke mögé a szalmával beszórt platformra egy nikkelezett (!) korlátot szereltek, ehhez volt kikötve a megye hatalmas tőgyű, gigantikus dísztehene. olvasd tovább »
‘86 telén
február 16, 2009, szaka_tutu | Kommunizmus (Sarló és kalapács), Tárgyak (Ojjektumok) | 1 megjegyzés
a bentlakásokat nem nagyon fűtötték - ahol laktam, az Avram Iancut sem. Emiatt persze mindenki villanyrezsót használt. Ez tilos volt, a gondnok mindennap razziázott is, s ami rezsót talált, kobozta is el. Nekünk hazai gyártmányú, nagykapacitású rezsónk volt,
habtéglába vájtunk egy szerpentint, abba transzformátorházból szerzett jó vastag drótot fektettünk, s supp bé a konnektorba. Akkora fogyasztása volt, hogy a villanydrótok a falban kiforrósodtak, s egy tél után a vakolat megbarnult - lehetett látni, merre mennek a drótok a falban. Emellett az Avram Iancu fiúbentlakás volt akkoriban, a lányokat sör ellenében engedte fel a kapus- s a gondnok ezt lefülelni is talpalt eleget.
Na, s egyik délbe kezdi a gondnok verni az ajtót. A szobatárs, aki épp a barátnéjával ébredezett-forma, az emeletes vaságyban, micsináljon micsináljon, hamar betuszkolta a csóré leányzót a szekrénybe, s ment nyitni az ajtót. Bé is ront a gondnok, hol a rezsó? Há nincs rezsó. Akkor miért nem nyitottatok ajtót? Na, benéz a gondnok az ágyak alá, semmi. Benéz az asztal alá, semmi. Kinyitja a szekrényajtót, hát ott egy csóré csaj. A gondnok: Hát ez mi? Erre a koma: nem tudom, nem az én szekrényem.