Kolozsvári balkonos sztori kutyákkal

június 14, 2010, les | Szagok (A feledhetetlen szívás) | 4 megjegyzés



Kora tavasszal kezdődött, amikor újra elérte a Nap a balkonunkat. Hirtelen elárasztott minket ez az … öö érdekes szag, ami elsőre a csatornavizes tálba döglött kisemlős szétoszlására emlékeztetett (bár ilyet soha nem szagoltunk előre kitervelten, de megkockáztatjuk kijelenteni, hogy ilyesmi lehet az is). Keveredett bele - továbbá - egy kis adag falusi-öregnéni-nyárikonyhájának-kredence-szag, valamint ez a csípős gyomorkimusz-valami, amit rockfesztiválok éjszakáin szokás érezni az erdő szélén, színpad mögött. Szóval nem Provence-ban éreztük magunkat, ha tulajdon balkonunkra kimentünk, meg kell hagyni. Háromszori klóros végigsikálás után viszont tudatosult bennünk, hogy talán-talán nem a borítócsempe büdösödött be ennyire. Mire újabb hipotézis után néztünk volna, kitárulkozott előttünk az igazság, folyékony vizelet és ugyancsak folyékony széklet formájában, amit a fölöttünk levő szomszéd kutyája gyártott folyamatosan. Ilyen horribilis tényszerűségeket mi hajlamosak vagyunk mindjárt a véletlennek betudni, de egy hét folyamatos pisálás után sejtettük a gazdák jóhiszeműségének teljes hiányát is. Ugyanis az első észlelt alkalom után szóltunk nekik, hogy ni, a kutya ránkfele gravitál. Második alkalommal nagyon szépen megígérte a tájszólásos pipice, hogy a kutyát bizony ők meg is bűntették emiatt és most már tényleg nem történik meg többé. (A kutya amúgy egy rendkívül pofa nagytestű félfajkutya, amolyan agrár-rottweiler, mi ezennel felmentjük a felelősség alól.) Mint kiderült, a gazdikat mindez nem érdekelte egyáltalán, mert a kutya továbbra is minden nap csinálta, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy, hasonló szenvedélyjel és megkönnyebbüléssel. Szerencsére rossz idő volt és a produktumot részben tőlünk is tovamosta a víz. Ahogy viszont újra kisütött a Nap, kifakadt újra a seb a szívünkön. Lépcsőházi hirdetőtábla-eljárással fekete bold Impact betűtipussal fenyegettük meg a gazdikat a legeslegbrutálisabb perrel ever !Nagy meglepetésünkre használt. Azóta rendszeresen a játszóteret intézi körbe naponta többször a kutya, miközben a gazdik az eget kémlelik.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.90




Kis semmi nap

október 27, 2009, nietzsche | Turizmus (A vaku visszavág), Szemét (Ahogy esik, úgy suppan), Szagok (A feledhetetlen szívás) | 1 megjegyzés



Marosvásárhely, reggel 5.30. A reptéren várunk. Borzalmas ez a hely. Hatalmas a por, a növények levelein idült kosz, össze-vissza a neonfényben ling-lengő falragaszok - felnyomjuk leokoplaszttal s jólesz kompozícióban. Egy kis sporttévé az egyik oszlopra erősítve, a román egyes hajnali műsora megy, a D`ale lui Mitică. Nagyon stílszerű. olvasd tovább »


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 3.05




Balkán expressz, the sequel

július 2, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Szagok (A feledhetetlen szívás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 6 megjegyzés



Korábbi tapasztalatok alapján azt hittem, nincs balkánibb járat a Bukarest-Isztambul vonatnál. Ezúttal az autóbuszt próbáltuk ki, és ha azt mondom, ez a vonatnál is balkánibb, az nem értékítélet. Végülis, ha a Balkánon vagy, utazhatsz bármivel.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.23




A nulladik tárgy

május 19, 2009, szl | Tárgyak (Ojjektumok), Szagok (A feledhetetlen szívás) | Szólj hozzá



Annyira együtt élünk ezzel, kár is írni róla, mert ismerős gondolom sokaknak a sáros lábnyom a puccos vécé fényes műanyagkarimáján. Íme egy emlék, csupán ujjgyakorlatként, mégis. A pottyantós budival a forradalom után ismerkedtem meg, amikor először mentünk autóbusszal Magyarországra, és hét órát vártunk a határátkelőnél. Megjött a baj, menni kellett. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.91




Mégegyszer a vonatokról

március 3, 2009, kolozsvarikitty | Szagok (A feledhetetlen szívás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | Szólj hozzá



Kb. négy éve történt, de nem tél volt, hanem nyár. A Temesvár-Iaşi vonatra ültem fel Kolozsváron, Paşcanig utaztam, éjjel. Rosszkedvűen figyelem a vonat állomásba érkezésekor hogy tömve van. De láss csodát, pont előttem áll meg egy nyitott ajtó, ahol az első fülke teljesen üres (mondjuk enyhe húgyszag terjengett, de ez az egész vonat velejárója volt). olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.98




Élményutazás a Foameával*

február 25, 2009, balkanherald | Szagok (A feledhetetlen szívás), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 7 megjegyzés



Brânzoaica - ez tulajdonképp egy bizonyos vonat beceneve. Bukarestből érkezett, éjfél után nem sokkal Sepsiszentgyörgy, hajnalban Dés, aztán továbbment a francba. Van alternatív neve is: Foamea (azaz: Éhség).

Etnikai összetételét tekintve a vonat a szász, ukrán és tadzsik kisebbséget leszámítva nagyjából mindenkit felvonultatott. De szaftosan. Volt ebben a vonatban valami balkáni és ez a molekulák szintjén is érezhető volt. Talán ma is így lenne, csak hát öt éve leszoktam róla. olvasd tovább »


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.15




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex