Köszönjük szépen a panaszokat!

június 29, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 1 megjegyzés



Egy filmforgatókönyvhöz olyan hétköznapi, felháborító, apró bosszúságokról szóló történeteket kerestünk, amelyben a sértett fél ütni és rúgni tudna, csakhogy nyilván nem üthet és rúghat. Ezért maximum jól odamond, bár sokszor az sem sikerül, mert fulladozik a dühtől, és nem találja a szavakat. Olyan kis incidensekről van szó, melyek a törvény által nem büntetettek, vagy ha mégis, akkor olyan kis bűntettnek számítanak, amit nehéz bizonyítani, illetve nem éri meg az időt és a fáradtságot, hogy a sértett fél a törvény útján keressen elégtételt. Marad tehát a bosszúsággal. Ezek az incidensek elrontják a napunkat, akadályozzák az ügyintézésünket.

A történetek közül legjobbnak egy kereket választottunk ki, ami „happy end”-el végződik, ez nyeri a DVD-csomagot. A kiírás szerint, ha bárkinek a története felhasználásra kerülne a filmben, akkor a film készítői megkeresik, és megvásárolják tőle az ötlet felhasználási jogát. A beérkezett történetek szinte mindenike jó és releváns. Vannak köztük kerekebbek, kevésbé kerekek. Sajnos, bár jók, a történetek terjedelmüknél, jellegüknél fogva nem igazán illenek bele a forgatókönyvbe, amihez a történetet keressük. Viszont elképzelhető, hogy több forgatókönyvből is felhasználható egy-egy apró részlet, motívum, ami segíti a forgatókönyvírást. A nyertes történet:

Tóth Ágnes: Kereskedői morál

Árult a nagyváradi Decebal piacon egy nagyszájú, közönséges asszonyság. Ha végig mentem a sorok között, mindig hallottam a hangját. Cseppet sem volt szimpatikus, gondolom másnak sem, mégis sokan vásároltak tőle, lévén az ő árui a legolcsóbbak. Egyik napon rákényszerültem, hogy tőle vegyek francia barackot. Villámgyors mozdulatokkal rakta a mérlegbe az árut, de észrevettem, hogy két rothadt darabot is belecsempészett. Kértem cserélje ki, mire rám ordított, hogy mit válogatok. Mondtam, hogy a megdolgozott pénzemért jó minőségi árut akarok venni. Kivettem a két rossz barackot a mérleg tányérjából és választottam helyettük két épet, mire az asszonyság akkorát csapott a kezem fejére, hogy elejtettem a gyümölcsöket. A megdöbbenéstől nem kaptam levegőt, miközben ő azt kiabálta, hogy ki nem állhatja a válogatós vevőket, mert az ilyenek miatt fog ráromlani az árú és most már azért sem szolgál ki!! Hirtelen felelevenedett bennem az átkos aranykorszak, amikor nem volt választási lehetőségünk és ki voltunk szolgáltatva az eladók kényének-kedvének, akik minden szart eladtak nekünk. Ez a némber abból a korszakból maradt ránk a kommunista kereskedelmi moráljával együtt. Mérgemben azt kiabáltam neki, hogy törjön el a keze, amivel megütött.
Nehezen bírtam túltenni magam a történteken, ezért két hétig a közeli ABC-ben vásároltam meg a szükséges árut.


Aztán muszáj volt újra kimennem a piacra friss petrezselyem levélért. Csodálkozva látom, hogy egy helyes fiatalember árul a nagyszájú helyén. Kérdem tőle, mi van az asszonysággal, mire közli, hogy most ő helyettesíti doamna Marioarát, mert szegénynek eltört a keze, amikor ráesett egy láda a teherautóról. . .
Azóta nyugalom van a sorok között. No meg a lelkemben is.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.92




Kolozsvári balkonos sztori kutyákkal

június 14, 2010, les | Szagok (A feledhetetlen szívás) | 4 megjegyzés



Kora tavasszal kezdődött, amikor újra elérte a Nap a balkonunkat. Hirtelen elárasztott minket ez az … öö érdekes szag, ami elsőre a csatornavizes tálba döglött kisemlős szétoszlására emlékeztetett (bár ilyet soha nem szagoltunk előre kitervelten, de megkockáztatjuk kijelenteni, hogy ilyesmi lehet az is). Keveredett bele - továbbá - egy kis adag falusi-öregnéni-nyárikonyhájának-kredence-szag, valamint ez a csípős gyomorkimusz-valami, amit rockfesztiválok éjszakáin szokás érezni az erdő szélén, színpad mögött. Szóval nem Provence-ban éreztük magunkat, ha tulajdon balkonunkra kimentünk, meg kell hagyni. Háromszori klóros végigsikálás után viszont tudatosult bennünk, hogy talán-talán nem a borítócsempe büdösödött be ennyire. Mire újabb hipotézis után néztünk volna, kitárulkozott előttünk az igazság, folyékony vizelet és ugyancsak folyékony széklet formájában, amit a fölöttünk levő szomszéd kutyája gyártott folyamatosan. Ilyen horribilis tényszerűségeket mi hajlamosak vagyunk mindjárt a véletlennek betudni, de egy hét folyamatos pisálás után sejtettük a gazdák jóhiszeműségének teljes hiányát is. Ugyanis az első észlelt alkalom után szóltunk nekik, hogy ni, a kutya ránkfele gravitál. Második alkalommal nagyon szépen megígérte a tájszólásos pipice, hogy a kutyát bizony ők meg is bűntették emiatt és most már tényleg nem történik meg többé. (A kutya amúgy egy rendkívül pofa nagytestű félfajkutya, amolyan agrár-rottweiler, mi ezennel felmentjük a felelősség alól.) Mint kiderült, a gazdikat mindez nem érdekelte egyáltalán, mert a kutya továbbra is minden nap csinálta, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy, hasonló szenvedélyjel és megkönnyebbüléssel. Szerencsére rossz idő volt és a produktumot részben tőlünk is tovamosta a víz. Ahogy viszont újra kisütött a Nap, kifakadt újra a seb a szívünkön. Lépcsőházi hirdetőtábla-eljárással fekete bold Impact betűtipussal fenyegettük meg a gazdikat a legeslegbrutálisabb perrel ever !Nagy meglepetésünkre használt. Azóta rendszeresen a játszóteret intézi körbe naponta többször a kutya, miközben a gazdik az eget kémlelik.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.90




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex