május 14, 2013, Vizi Boromir | Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Lehet nyerni a bürokráciával szemben, ha igazad van?



Ha – akár önhibádon kívül – bűnösnek talál a rendszer, és nem büntetőjogi kategóriába esik az ügyed, hanem egyszerűen szabálysértés, akkor nem illet meg az ártatlanság vélelme. Neked kell bebizonyítanod, hogy nem vagy hibás. És ha megteszed, és valami csoda folytán elismerik, hogy neked volt igazad, akkor sem kaphatsz igazi elégtételt. Mert egyedül vagy gyávák, balfékek és smekkerek között.

Előző bejegyzésemben arról a kálváriáról meséltem (Segítség, zaklat a CNAS, és végrehajtással fenyeget a pénzügy egy nem létező tartozás miatt!), ami feltételezésem szerint sokakat érinthet, ám valószínűleg kevesen jutnak el addig a pontig, hogy vegyék a fáradtságot, és szembeszálljanak egy ellenálláshoz nem szokott, pökhendi rendszerrel. Nagyon sokan, akikkel beszéltem erről, azt kérdezték, kissé értetlenkedve, hogy jó-jó, ha igazad is van, de miért nem fizetted ki azt a pár száz lejt, és nyugtod lettél volna? (Hát bocs, de nem. Még egy kevésbé egyértelmű és nem ennyire tisztán bizonyítható esetben is bírósághoz fordultam volna.)

Többek között ez a civil öntudatot nélkülöző attitűdöt okolhatjuk azért, hogy itt tart ez az ország. Az emberek vagy félnek, és/vagy balfékek, vagy leszarják az egészet. Miért?

Félnek, mert a kommunizmusban erre szocializálták őket, hogy a hivatalnok bármit megtehet, és ezt a ködös, zsigeri szorongást gyermekeikre is átörökítették, amit Székelyföldön még a román nyelven való minimális boldogulás hiánya is súlyosbít. Balfaszok, mert nem rendelkeznek információkkal, nem ismerik a jogaikat, és nem is néznek utána. Vagy – ezek vannak kevesebben – nem érdekli őket, mert a „megengedhetem magamnak” státusba kerültek, ami azt jelenti, gazdagok és/vagy sok pénz megy át a kezükön, hasonló cselekkel operálnak és próbálnak kicseszni embertársaikkal, mint a rendszer, annyira, hogy már nem is tudnak különbséget tenni a csúszópénz, a jogos fizetnivaló és a jogtalanul követelt, nem létező adósság között.

Szóval, az ügynek „köszönhetően” életemben először eljutottam egy romániai tárgyalóterembe, ahol igazolhattam, hogy a nekem címzett végrehajtási felszólítás alaptalan, hiszen tartozásom nem létezik. A probléma gyökere az volt, hogy az egészségbiztosító pénztár és a pénzügy nem kommunikál egymással, egész pontosan az embereik ugyan beszélnek telefonon, de a számítógépes adatbázisaikat központilag frissítik, és amíg csak az egyik „látja a rendszerben”, hogy nincs tartozás, addig a másik csak 9 hónap fáziskéséssel kapja meg ezt az információt.

Biztató jellegű túlélőkészlet hasonló hajóban evezőknek, hogy ne adják fel:

1. Ha a 15 napos fellebbezési periódus utolsó napján sétálsz be enyhe gyomorideggel a bíróságra, ráadásul ügyfélfogadási időn túl negyedórával, akkor is találhatsz segítőkész, rendes zsandárokat és hivatalnokokat, akik beengednek, és a rendelkezésedre állnak.

2. Akkor fordulj a bírósághoz, ha már tényleg minden más követ megmozgattál – nem mintha reménykednél abban, hogy végül enélkül is megoldódik, de jobban mutat, ha a „kontesztációba” beleírod ezt, és csatolod hozzá az intézményekkel történt levelezésed.

3. Készülj fel arra, hogy ügyed lefutási ideje minden képzeletet felülmúló mértékben elnyúlik – ha ezt előre tudod, akkor nem leszel ideges, amikor másfél hónapot kell várnod a következő tárgyalásra.

4. Az idézés, amit kapsz, ugyan tartalmaz egy dátumot és egy órát, ám utóbbi csupán orientatív. Ez azt jelenti, aznap akár reggeltől délutánig a bíróságon kell csücsülnöd. Készülj fel, vigyél laptopot, szendvicset, vizet, esetleg netes kütyüt, és űzd el az időt egy jó kis kihelyezett melózással. Ha a váróterem egyetlen asztalához ülsz le a laptoppal, időnként eltévedt ügyfelek óvakodnak oda és kérdeznek valamit. Olyankor mondd nyugodtan, sortárs vagy, nem a bíróságnak dolgozol, és mosolyogj, megértően és bátorítóan. Jobb lesz a hangulat.

5. A bíró a barátod: ilyen csip-csup ügyekben amúgy sincs semmi érdek. Légy udvarias, válaszolj a kérdéseire. Ám ha olyat hallasz, hogy a másik fél halasztást kér, mert gyűjti ellened a bizonyítékokat, ne fojtsd vissza a hahotát.

6. Készülj fel arra is, hogy tárgyalások között esetleg valamicskét változhat a gyermek fekvése: onnan tudhatod, hogy minden kétséget kizáróan nyerni fogsz, amikor a másik fél jogtanácsosa fölhív, közli, már ők is látják a rendszerben, hogy neked van igazad, és légy olyan kedves, vond vissza a „kontesztációt”. Meg különben is, nem őket kellene támadni, ők jófiúk, csak a dolgukat végzik, de bezzeg a másik intézményben csupa lusta bürokrata ül, miattuk jutottunk idáig. Tedd helyre a csávót, hiszen már a kisujjadban van az eljárásrend: nincs igaza, igenis te a kibocsátó intézményt kell támadd, és neked igazán semmi közöd ahhoz, hogy ők ezt egymás közt nem tudták megoldani.

7. Várhatóan a másik fél ezek után sem jelenik meg a tárgyaláson, hogy szembesítsd bűneivel, hanem küld maga helyett egy sokoldalas akármit, amiben ugyan elismerik, hogy nincs tartozásod, de a fenti jogtanácsosi retorikát megismételve a sárt másra kenik, többek közt – finoman, a bürokratikus diskurzusból alig kivehetően, de – rád is. Hogy hát ők nem hibásak, őket igaztalanul támadtad, különben is miért nem vártál még (9 hónap kihordási idő, aztakurva), amíg látni fogják a rendszerben, hogy tényleg nem tartozol, miért gyűjtötted meg a bajukat. Ne légy ideges a képmutatásuk miatt. A bírónak mondd el, amit már úgyis tud, hogy részedről ez jogos önvédelem volt, viszont már csak benne bízol, hozzon döntést.

Nekem az eljárás elindításától a bírósági döntés kézhez vételéig kb. 3 hónap telt el. A célt elértem, semmissé nyilvánította a bíróság a végrehajtási eljárást, nem kell fizessek, és nem is fognak kopogni a mikróért vagy a tévéért. A kicsit keserű szájíz amiatt maradt vissza, hogy a nekem okozott kellemetlenségért bocsánatkérést sem kaptam, sőt még megpróbáltak rámtolni a felelősségből. Annak pedig végképp semmi esélye nem lenne, hogy netán pénzbeli kártérítést ítéljenek az elvesztegetett idő és a költségeim visszatérítése címén. Ügyvéd ismerősünk mondta, hogy hasonló esetekben hiába van az egyszerű állampolgárnak igaza, és a bürokrácia tévedett, az alapgondolat az, hogy „nem rosszindulatból”, szándékosan történt a tévedés.

Emberek, szerintem csak kritikus tömeg kell: minél több „cetatean turmentat”, aki nem fél, és legyőzi a veleszületett/belénevelt balfaszságát.


pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 94,995.39


Hozzászólások

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex