Árukapcsolás. Telemea, az igazi Energizer!

február 15, 2011, Vizi Boromir | Tárgyak (Ojjektumok), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 6 megjegyzés



Ezt a kedves csendéletet egy kolozsvári bevásárlóközpont technikai részlegén fotóztam.

2011-02-13-204210.jpg

2011-02-13-204139.jpg

2011-02-13-204243.jpg


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.87




Vödrös narancs-promócióóóó a Kauflandba’!

február 3, 2011, sssipike | Átverés (A dzsungel törvénye), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 4 megjegyzés



Az informális hírcsatornákra kellőképpen rágyógyult feleségem hív, hogy ha szombat délben nincsen jobb dolgom, menjek már el a Kauflandba, állítólag lehet úgy vásárolni narancsot, hogy egy vedret is adnak hozzá. Hogy milyen rég nem ettünk narancsot, meg a veder milyen jó lesz a játékoknak, stb. Mivel épp semmi jobb dolgom nem volt, el is mentem a Kauflandba. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy a fél Monostornak épp semmi más jobb dolga nem volt, mint eljönni ide vedres narancsért.

A konzum-kapitalizmus templomában húsz év után is azonnal előjönnek a hiánygazdálkodás reflexei, ha akad valami jó kis promóció: a hatalmas bevásárlókocsi-torlódás a narancsos ládákhoz alig lehet hozzáférni, aki hozzáfér az egyszerre négy-öt vederrel vesz (hogy legyen a szomszédnak is). Persze azonnal felfedezik, hogy az üzlet vezetősége által meghatározott „veder narancs” fogalom tágan értelmezendő, leginkább úgy, hogy a vedret túlcsordulásig rakják, majd a bevásárlókocsi oldalához támasztják, és még rátesznek négy-öt narancsot. Hogy legyen. Lökdösődnek, idegesek (Ő már volt! Mit állja el az utamat? Miért vesz annyi vedret? Álljon arrébb!), a narancsokat idegesen hajigálják. Aki már megszedte magát, kéjesen a mérleghez somfordál, és megnézi, hogy a megszabott 7 kiló helyett mennyi narancs fért bele az ő vedrébe. Ha megvan a 9 kiló, lehet menni a kasszához.

kep0009.jpg
kep0016.jpg
kep0020.jpg
kep0021.jpg
kep0022.jpg

U.i.: a veder sajnos túl kicsi, nem fér bele az összes legó. Legközelebb legalább kettőt veszek.


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.85




Anti-Balkán avagy Szlovénia reloaded

október 11, 2010, Dunci | Turizmus (A vaku visszavág), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz), Arculat (Balkán dizájn), Munkahely (Meló-dráma) | 3 megjegyzés



A panzióban továbbra sem szeretnek minket. Bár belépéskor a tulajdonos, akinek a frizurája a ’80-as évek kelet-német hajviseletét idézte, köszönt mindenkinek, de a recepciós még mindig morcos volt. A szakácsné pedig, mintha csak otthon lennénk, lazán kikiabált a konyhából, mikor megkérdezte mit kérünk reggelire. Először nem is értettük mit mondott, de másodjára kapcsoltunk, hogy azt kiabálta: “ham and eggs” (sonka és tojás) jó lesz? Nekünk megfelelt. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.82




Oktoberfest a parkolóban

október 1, 2010, karoton | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Minap olvasom a Népújságban, hogy a városszéli hipermarketben müncheni mintára Oktoberfestet tartanak, ahol is „hagyományos bajor ételeket és a legismertebb söröket” alacsony áron lehet kipróbálni. Egyből félreértettem, mert bajor sörökön kezdtem el álmodozni. Telefon barátoknak, biciklire fel, Realba ki. Közben egy román újságból kiderül, hogy szó sincs bajor sörökről, csak ételekről. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.89




Kora reggeli hangulat az ABC-ben

október 29, 2009, delinke | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Van egy kis élelmiszerbolt a tömbházunk közelében, általában délután, este látogatjuk. Elég jó a választék, szinte mindig van valami akciós termék, a nénik pedig nagyon kedvesek (mindig azt nevetjük, hogy egyszer egyik úgy fogadott: “ce-ţi dă mama?” - “mit adjon anyuci?”). Egyik nap úgy adódott, hogy kora reggel kellett leszaladnom kenyérért és tejért és igazi balkáni élményben volt részem. Ezt a reggeli vásárlóközönséget ugyanis még nem ismertem, bár a hangulatból sejtettem valamit, a nénik korábban is előkaptak ezt-azt a pult alól.

olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.85




“Ezt én nem enném meg”, mondta a pincérnő

október 7, 2009, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz), Munkahely (Meló-dráma) | 1 megjegyzés



Bulgária egy köpésre, kedves emberek, csendes kisváros: ez Călărași. Hangulatos étterem a Dunaparton. A pincérnő határozott, kicsit szigorú arca van, de nagyon kedves. Pizzát rendelünk a frissen megismert emberekkel, hárman rendeltünk két Quatro formaggi-t (négyfajta sajtot tartalmazó pizzát). Nagyon finom, megy a beszélgetés, fogynak a szeletek, lassan a poharak is kiürülnek. A pincérnőnk az asztalt szedi le, beszédbe elegyedünk vele, már nem tudom mi volt a téma, de a mi pizzánkhoz lyukadunk ki valahogy. Megdicsérjük, hogy nagyon ízletes volt, köszönjük, stb. Az ő válasza: Ez az egyetlen fajta pizza, amit én sohasem rendelnék meg, mert láttam, hogy készítik a sajtot. Hoppá! Ez aztán a reklám a vendéglőnek. Persze megkérdezzük, hogy miért? Ő is érezte a helyzet fonákságát, gyorsan magyarázkodni kezdett, hogy persze nem erről a sajtról van szó, hanem amit a piacon árulnak az árusok. Majd elmondta, hogy ő saját magának csinálja a sajtot, vannak juhai és csak abban bízik, azok csak igazán tiszták, de már késő volt. Azon gondolkoztam miért kellett ezeket a felesleges köröket megfutnia a pincérnőnek, ha amit mi ettünk, úgyis higiénikusan készült. Vagy mégsem?


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.86




Inkább kétszer, mint egyszer sem

szeptember 14, 2009, Dunci | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Turizmus (A vaku visszavág), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | Szólj hozzá



Biztos sokan hallottak arról a viccről, amelyben egy férfi bemegy a vendéglőbe és a pincértől a szomszéd asztalnál lévő finomságot rendeli meg. A pincér csak nagysokára tér vissza, azzal mentegetőzve, hogy nehéz volt elszedni a másik vendég elől az ételt. Pontosan ez történt meg a szemeim előtt ezen a hétvégén. Egy közepesen nagy társasággal ültünk be pizzázni szombat este. A szomszéd asztalhoz nem sokkal utánunk leült egy négyfős társaság. Felfigyeltem rájuk, mert az egyik fiú olyan külföldiül nézett ki, később meg is hallottam, hogy angolul beszélnek. Ilyenkor mindig figyelek arra, hogyan szolgálják ki a külföldi kuncsaftokat, mindig kíváncsi vagyok mivel járulnak hozzá az országimázs alakításához pincérjeink. Annyit hallottam, hogy a fiú valami húsos pennét rendelt (később megtudtam, hogy Till-nek hívják, és németet jött tanítani Romániába).

Elég sokat várakoztak, míg meghozták az első adag kaját, azonban Till csak turkál villájával benne, mintha nem stimmelne valami. Nem figyeltem őt végig, én is foglalkoztam a magam pizzájával. Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy másik asztalhoz beosztott pincérnő jön a pennés fiúnkhoz és udvariasan megkérdezi tőle, hogy biztos ezt rendelte-e. Till nemmel válaszolt, erre a pincérnő udvariasan kivette a villáját az ételből és elvette előle. Követtem a szemmemmel, gondoltam kiviszi a konyhára, csak nevettem magamban, hogy mi lenne, ha egyből a másik asztalhoz vinné, mint a viccben. Hát a másik asztalhoz vitte. Egyből. Ez valószínűleg senkinek nem tűnt fel rajtam kívül, mert sem Till, sem a másik asztalnál űlők nem vették észre a cserét. Azt nem láttam, hogy Till beleevett vagy sem az ételébe, de legalább a pincérnőnek lehetett volna annyi esze, hogy úgy tegyen, mintha kivinné a konyhába és újat hozna. Szóval ennyit az országimázs(om)ról.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.80




Fehér köröm, nekem nem öröm

március 18, 2009, Dunci | Tárgyak (Ojjektumok), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz), Munkahely (Meló-dráma) | Szólj hozzá



Jó helyen lakom, mivel pont a tömbházunk alatt van egy non-stop. Lift a nyolcadikról és a 10 lépés távolságra minden sürgősen és frissen szükséges termék kapható. A nénikkel, akik ott dolgoznak már ismerjük egymást (látásból), aminek főleg egy nagy előnye van: ha nincs nálam elég pénz, akkor is elvihetem az árut. Ezenkívül semmi jópofizás, kölcsönösen ismerős arcokként könyveltük el egymást.

olvasd tovább »


pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.13




Elmélkedés az előítélet hasznáról

február 19, 2009, Piri Amarella | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 1 megjegyzés



Már 8-10 évesen megtanultam, hogy a gyerekekre mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül rásózzák a romlott árut a piaci árusok. Anyukám pedig a lehető legtöbbet szerette volna átadni piaci élményeiből leszűrt tanulságokból, ezért elővigyázatosságra szólított fel: nyisd ki a szemed, fiam, légy szemfüles, nehogy a romlott zöldségeket is eladják neked. Így történt, hogy mindig csontomba ivódott szkeptikus magatartással mentem bevásárolni a piacra. Csak azoknál a standoknál vásároltam, ahol láthatóan friss zöldségeket árultak, és mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy én válogassam ki a terményt.

Ez a típusú vásárlás nagyon jól ment nekem, míg meg nem nyitották a hiperszupermodern központi bevásárlócsarnokot. olvasd tovább »


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.08




Dobjuk ki a vagyont érő ásványvizet!

január 18, 2009, delinke | Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz) | 2 megjegyzés



Törökországba utaztunk vonattal, Bulgárián keresztül. Az egyik bulgáriai állomásban kisgyerekek különböző dolgokat kínáltak eladásra. Mivel nem volt nálunk folyadék, megkérdeztem egy vonaton áruló gyereket, hogy mennyibe kerül egy üveg ásványvíz. A gyerek se szó, se beszéd eltűnt, majd pár perc múlva jött is egy üveg vízzel. Csak tízlejes volt nálam, így azt adtam oda.

A gyerek valamit szájalt, hogy nem jó. Gondoltam, nem tud visszaadni, de aztán kiderült, hogy kevesli az összeget, kézzel lábbal elmagyarázta hogy egy üveg víz 15 lejbe kerül. Mondtam, akkor kösz, de nem kell. Igen ám, de a gyerek nem hagyta magát: “már késő, ő már kifizette a vizet az állomásban levő vendéglőben, mert én rendeltem és a rendelést nem lehet visszacsinálni” - fortyogott. olvasd tovább »


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 2.96




Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex