július 27, 2010, karoton | Bürokrácia (Bélyegnyalinda)
Csík Balkánja
Egyik kategória sem felel meg igazán talán a Kuul-túra lenne egy alternatíva.
Igen kis területen fekszik a Székhez képest, a Somlyó hegy alatt, barokk stílusban épült és az ismertetők szerint kegytemplom a neve. Szent hely. Van itt minden, amire egy jó hívőnek szüksége van: pad, gyertya, oltár szoborral, és amiről én szeretnék értekezni: egy rendesebb orgona is.
Történik ugyanis, hogy néhány környékbeli zenész felkérésére, egy külföldre szakadt hazánkfia, új otthonában igencsak értékelt orgonista, meghívásnak tesz eleget, saját pénzén hazajön, hogy megörvendeztesse a nagyérdeműt. Minden rendben lenne, a koncert pillanatáig, leszámítva, hogy két nappal hamarabb oda kell menjen, mert csak bizonyos szűk időhatárok között lehet gyakorolni azaz regisztrálni. Örüljön, hogy használhatja a műszert, mondják erre a szervek.
Vasárnap este nyolc, kezdődne a koncert, de a kifele tartó misés tömeg az ajtóban toporog, kint zuhog. A zenére vágyok, valóságos rohammal tudnak csak áttörni, a hangos hívők során, közben valami gyermekprogram is zajlik, megállapítani nem lehet, de tény, hogy zsivaj, telefoncsörgés, beszélgetés minden irányból. Piaci a hangulat. Az oltár előtt áhítatos hívek sora. Nyolctíz, tovább várni nem lehet, kezdődik. De ez senkit nem hat meg, csak az a 80-90 ember lógatja a fejét és szégyenkezik, aki a padokban ül. Nyolchúsz a helyzet ugyanaz. Szólunk a helyi misék művészének, hogy valamit tenni kellene, de ő csak húzza a vállát. Nyolcharminc már csak csepereg, fele a zaj, öt perc múlva végre csak az orgona szava tölt be mindent. Lent… azonban fent a karzaton a már türelmetlen kántor sétafikál, a művész válla fölött bele-belepillant a kottába, majd háromnegyedkor feladja és távozik. Mit neki Jehan Alain. Kilenctíz, taps, majd pirulós kérdések, hogy volt e már ilyen? Igen a válasz, Algériában, de ott sem ennyire.
Búcsúzónak egy banner kevés jövőbelátást mutató felirata virít a szürkületben: „Most segíts meg Mária”. Ezeket? Minek? Aztán elcsitulok, és titokban elnézést kérek.
De ide többet soha.
Hozzászólások
6 megjegyzés » “Csík Balkánja”
Szólj hozzá!
Szőcs ez komoly??? Egy koncert fontosabb, mint vkinek az esküvője? Az egy dolog h elcseszett szervezés volt, de te az esküvőd előtt várnál ha mondjuk a templomban ahol esküdni szeretnél, mondjuk gyerekmüsor megy, vagy csak szimplán sok a turista???
Jópár évvel ezelőtt ugyanezt életem meg: Svájci vendégművészek koncertje a kegytemplomban, a felénél egy csuhás félbeszakítja a koncertet, mert újgazdagéknak esküvő volt beprogramozva és ott toporpgtak a templom előtt, nem voltak hajlandók megvárni a koncert végét… Azt hittem, a pofám leszakad…
Idejöttem, he. Most mi lesz?
ide ne jöjjön senki, hallod, úgy visszavágtál, hogy na. Tapsol az egész napközi.
“csak én vagyok a Szergio, s mindenki más bunkó, s mindenhol én mondom meg a tuttit, az én szabályaim mindenhol érvényesek, s mindenki rám figyeljen”
A paraszt az paraszt. És ennek nincs nemzetisége.
Azt hiszem, hogy a cikkíró egy kicsit el van tévedve … vagy halvány gőze nincs Csíksomlyóról (persze ez a Transindex oldalán nem is csoda).
Elsősorban is Csíksomlyó kegyhely (nemcsak az ismertetők szerint, hanem az oda járó emberek legnagyobb részének). S hogy még orgonakoncertnek is helyet adnak azt inkább csak habnak nevezném a tortán. Tehát először templom, s csak aztán hangversenyterem (nem is beszélve arról, hogy a “hangversenyterem” fenntartási költségei a hívek zsebét “terheli”)
Másodsorban, ha “néhány környékbeli zenész” vendégelőadót hív, akkor azt ha saját házába - vagy általa bérelt hangversenyterembe - teszi, akkor semmi gond: ő diktálja a szabályokat, úgy üresíti ki a házát, ahogy akarja … ha pedig a szomszédba hívja, akkor figyelembe veszi a szomszédban lévő szabályokat. Hogy ezek a szabályok balkániak-e … hát lehet vitát nyitni róla: az mindenképpen becsülendő, hogy tiszteletben tartja az elsődleges rendeltetését, s hogy ezen felül még pluszt is vállal …
Az kétségtelen, hogy a fenti írás nem üti meg a balkáni szintet sem: mert az a “csak én vagyok a jani, s mindenki más bunkó, s mindenhol én mondom meg a tuttit, az én szabályaim mindenhol érvényesek, s mindenki rám figyeljen” magatartás sajnos messze alulmúlja a béka fenekének szintjét.
(ezek után kérdés, hogy legalább a rothadt hagymát megérdemli-e ;-))