december 15, 2009, szl | Kommunizmus (Sarló és kalapács)
Találkozunk…
Irma nőies, de szikár, erős teste tekintélyt parancsolóan feszült a félhomálynak, mellette János állt, kigombolt hófehér inge látni engedte férfias mellkasát. Tekintetük az égre szegezték, kezük ökölbe volt szorítva, arcuk izmai már-már szétpattantak a büszkeséggel összegabalyodott izgalomban. Amint ott álltak, egyszer csak a távoli (az aranyló búzamezőkön is túli) kék hegyek mögött soha nem látott ragyogással fölkelt a nap. A hirtelen jött káprázatban előbb alig láthatóan, majd egyre élesebben körvonalazódtak a rakéta első lángnyelvei, a hatalmas füst máris elborította a völgyet, Irma és János hajába beletúrt az elképzelhetetlenül erős széllökés.A rakéta utat tört magának a csillagok felé. Indítása után kisvártatva az általa keltett légörvény már a XII. F. osztályfőnökének haját borzolta, ezután rögtön a XII. A. éltanulója mellett haladt el, s csakhamar az első csillagok közé furakodott, a Tejút szélére, ahol a teljes tanári kar, ennek közepén pedig az Igazgató elvtárs lebegett. Irma és János sóvár szemekkel néztek utána, majd a gyorsan távozó csoda ürességével a szívükben, mégis bizakodóan, egymás kezét fogva indultak vissza a városba. Lépteik nyomán, a traktorjárta út porában a következő mondat rajzolódott ki: “Találkozunk 1987-ben.”
Hozzászólások
2 megjegyzés » “Találkozunk…”
Szólj hozzá!
Na, ezt úgy végigolvastam, hogy nem csuktam be a számat közben. Hűha. De a rakettára még én se számítottam.
Hát ez haláli:))) Tabló vagy kicsengetőkártya? Hű de gáz:))))