január 18, 2010, klorofill | Átverés (A dzsungel törvénye)

Idzsienizáré

Hosszas, reggeli, hiábavaló séta után (álláskeresés céljából) lépek be tömbházamba. Bezzeg, első pofon az újonnan kifüggesztett borsos közköltség, de elhessegetem, valahogy meg lesz ez is. Vajas kenyérrel. Alig lépek be a lakásomba, hallom, hogy a folyósón dörömbölnek a szomszédokhoz, s a szokásos kérdések, milyen család, hányas “lakosztály”, effélék. Egyből felvillan előttem a lehetőség, hogy rendőrök. Akkor most én a tulaj unokatestvére vagyok, vagy mi is? S kopogás az ajtómon.Kinyitom, szívem a torkomban. Egy alacsony, vékonydongájú pasas, sapka+kabát ala Piaţa Mărăşti, kezében valami papírforma. Azt mondja nekem, hogy a polgármesteri hivataltól jöttek, az idzsienizárét végrehajtani. És hogy egy tíz percig ne engedjem meg se a meleg, se a hideg vizet. Mondom, jó, ezzel eltűnik, s én pedig a reggelimen kezdek el morfondírozni. Narancs, joghurt, szendvics, tökéletes. Kopogás. Nyitom az ajtót, meg se mukkanok, ugyanaz a pasas, kezembe nyom egy borvizes flakont, benne valami fehéres lötty. Milyen lakás ez, hányas szám, a löttyöt pedig be kell önteni a lefolyóba, s három hét múlva megint jönnek, még egy adaggal. Addig elég kell legyen. Megjelenik a pasas csatlósa is, aki be is kérezkedik a lakásomba, nonverbálisan persze. Aztán benyomakodik a másik is. Ők kerestek már engem, s nem voltam otthon. Nem válaszolok. A csatlós körülnéz, felkapcsolja a fürdőben a villanyt, bekukkant. De ők már kerestek, és nem voltam otthon, ismétli. Ekkor esik le, hogy magyarázatot várnak, én pedig visszaszorítva egy lehetséges gorombaságot, vállat vonok, valószínűleg a barátomnál aludtam. A pasas büszkén megállapítja, hogy én egyetemista vagyok, miközben társa eltűnik a lépcsőházban. S mennyi bért fizetek? WTF? >_<Válaszolok. Kicsit sok a bér, de minden rendben, akkor öntsem csak be a löttyöt, s akkor három hét múlva találkozunk. Tekintetemmel tessékelem kifele a vendéget, robban a bomba viszont. Fizetnem kell, s tartja a helyét. Nem lepődtem meg, ugyanis eléggé logikusnak, sőt talán praktikusnak is tűnt ez az egész eljárás (furcsálltam viszont, hogy ily módon, semmi “ánunc”), veszem a pénztárcám, tisztességesen megkérdem, mennyivel tartozom. Ezt az idzsienizárét öt évben egyszer kell végrehajtani, s ne aggódjak, merthogy ezt a pénzt a tulajom vissza kell nekem adja. Jó, jó, mennyi. 270 lej.*Csend* De öt évben egyszer kell csinálni, s mutat nekem egy koszos lapot, amin valami számok szerepelnek. Elmosolyodtam, s mondom, hogy nekem nincs annyi pénzem. De nem értem! Csak 120-at kell adjak, mert a tulajom már kifizetett ennyit és ennyit. Még nagyobb mosoly, nincs annyi pénzem. A pasas látszólag egyre idegesebb lesz. Elővesz valami papírt és elkezd körmölni, közben mormog, hogy neki le kell adja a pénzt ma délután, és hogy ezzel a tömbházzal mindig baj vagy, s négy “apartamenttel” kell eltöltse az egész délutánját. Próbálom békíteni és veszem a mobilom, hogy hívom a tulajomat, s beszéljen vele. Mire ő, hogy már amúgy is sokat ült itt, nincs neki ideje más után várni, s mint aki szívességet tesz nekem, felajánlja, hogy fizessem ki akkor a 120-nak a felét, s mikor visszatérnek három hét múlva akkor kifizetem a maradékot. Kevés már a béketűrésem, s odavágok még egy “nincs pénzem, nem érti”-t. “Dar eu v-am prestat un serviciu şi trebuie să mă plătiţi!” (A szolgáltatásért fizetnie kell!) Hívom a tulajomat, mondom. De nem, mert erre nincs idő, most kell fizessek. Nincs pénzem, ismétlem. A pasas ekkor bedobja a végső ajánlatot (”an offer I cannot refuse!”), amely szerint adjam oda akkor, amennyim van. Ezzel eléri, hogy kissé hangosabban vágjam hozzá megint, ugyanazt: hogy én itt bérben lakom, nincs pénzem, és beszéljen a tulajommal. Idegesen ránézek a mobilomra, s a pasas szótlanul előveszi az övét, mondván, hogy na jó, akkor adjam oda a tulajom számát, beszél majd ő vele. Lediktálom. Ezzel fogja a papírjait, a löttyöt, s kitessékeli magát. Én becsapom utána az ajtót, s hangosan anyázni kezdek. Este találkozom a barátommal, s eszmecsere folytán elmeséli, hogyan verték át ugyanezzel a mesével két évvel ezelőtt.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.13

Hozzászólások

6 megjegyzés » “Idzsienizáré”

delinke » január 23, 2010 12:19 am

Én is azonnal kihívtam a rendőrséget, persze mire odaértek (kb. 5 perc) a fickó már nem volt sehol. A zsaruk meg azt mondták, nincs mit tenni az ilyen ellen, max. annyival lehet vádolni, hogy fertőtlenítőszer helyett vizet ad el, de az sem biztos. Ha a lakó elhiszi, hogy ez kötelező, vagy hogy ennyibe kerül és ki is fizeti, az ő baja. Én ezt akkor elég felháborítónak tartottam, mert a módszereik tényleg nagyon durvák (meg persze maga az egész ötlet), de nem tudom, hogy a “szándékos félrevezetés” mennyire támadható meg jogilag. Talán azokkal a lobogtatott papírokkal lehetne megfogni őket… (?)
szemtanu » január 18, 2010 8:40 pm

En is megjartam, azaz megjarhattam volna.
Egyik kora reggel kb. 9-kor kopog az alak foldszinti lakasom ajtajan. Bar nem sok ruha volt rajtam, almos szemekkel elbotorkaltam az ajtoig es mar nyitom is. Elkezdodik a bemutato, hasonlo szoveg es a nalam 50 kiloval testesebb es ket fejjel nagyobb alak mar lepik is be es megy egyenesen a furdoszobamba. Mocskos muanyagpalackjaval a tusololefolyonak esik neki es surun kerdezoskodik nemzetiseg, lakasberles, anyagi helyzetem stb irant.(Meg almos vagyok, meg egy kicsit homalyosan latok, de mar gyanus a dolog…) Kozben fejet olyan intenziven forgatja jobbra balra, mint aki nem eri be azzal, hogy talan beveszem a csalit es kifizetem a fertotlenitest hanem egy ket ertekes targyat is lenyulna ha mar “belepett” hozzam. (Kezdek felebredni…). Egy ket csepp meg jut a konyhai futotest moge is a “rovarok ellen”. Ezutan elurokkol a honorariumi igenyevel. 800 lej - 3 evvel ezelotti arfolyam. Mar egeszen tiszta a helyzet mikor ugy teszek mintha ki akarnam fizetni es kerem a nyugtat tudvan, hogy itt megakad majd a politika. Meg is akadt. Meg mindig jatszvan a tudatlant megigerem, hogy atutalom bankon keresztul, de mar kinyitottam az ajtot, hogy siman ki tudjon huzni a lakasbol. Mikor tudtomra adta, hogy a banki szolgaltatasokat nem szivesen veszi igenybe mar a “Na huzzal innen vagy hivom a rendoreseget!” hangzott el mikozben kivacsnian vartam, hogy merre billen a kovetkezo ket masodperc esemenye. Heves birkozasba kezdek a konyha padlon egy nalam ketszer nagyobb alakkal vagy felveszi a nyulcipot. Szerencsemre az utobbi tortent. Az ajtozar kattant mogotte es mar hivtam is a rendorseget akik meglepo modon 2 perc mulva helyszinen is voltak.

Figyelem! Ugy gondolom, hogy hasonlo esetben ra lehet csukni az ajtot a csalora, lehet anyazni, de a legjobb ha szepen a “Chitantas” sztorit vagy akarmilyen mas sztorit felhasznalod arra, hogy alaposan szemugyre vegyed a fickot, hogy tartalmas szemelyleirassal szogalhass a rendorsegnek. Felelotlenseg nem tenni semmit a csalok ellen es ugyanakkor kotelesseged, hogy lepj annak erdekeben, hogy ahogy mar egyeseket csobehuztak ne huzzanak csobe masokat is, mert lehet a kovetkezo aldozat pont a hamarosan Kolozsvarra koltozo kisocsed lesz.
FlagellumDei » január 18, 2010 6:32 pm

Megall az esz, hogy ez meg mindig mukodik… Es altalaban garzon tombhazakban (tapasztalatom szerint).
Azert ebben is van tanulsag: ezek legalabb nem jarkaltak egesz delutan munkahelyet keresni…
Szoval tipp.
Szakáts István » január 18, 2010 4:58 pm

De bár lenne már valakinek annyi lélekjelenléte, hogy nem csak elhajtja a fickókat, hanem ki is hívja a rendőröket. Még akkor is, ha a fijjug közbe’ eltűnnek. Elég nyaggatás után szerintem a rendőrök akár be is mozdulnának. Tiszta haszon.

i
Kovacs Gabor » január 18, 2010 4:41 pm

Valami nagyon hasonloval nalunk is probalkoztak, anno, jottek “deratizalni”(jelzem a tarsashaz korul, ahol laktunk, vagy 15 macska volt, ugyhogy meg egerekrol se hallottunk, nemhogy patkanyokrol) meg higienizalni…sejtettem, hogy nem teljesen tiszta az ugy. Meggyozeskepp nekem is lobogtatott vmi koszos lapot, aminel a hazi nyomtatom is meggyozobbet tud…mondtam neki, hogy errol nem tudok, benne vagyok, de eloszor menjunk fel szepen az Admin bacsihoz (akivel egyebkent jo viszonyt apoltunk) mert meg szeretnem tole kerdezni, hogy hogyisvanez. Semmi anunc, semmi ertesites. Erre o terelve a temat rogton elkezdte az alkudozast, hogy mivel egyetemistak vagyunk, nem kell, csak az osszeg felet kifizessuk (3 eve 100/2=50 lej)..en meg csak kotottem az ebet a karohoz, hogy tegyunk egy setat az admin-ig (annyi szerencsem volt, hogy ez mind a lakas elott zajlott, nem engedtem be oket). Aztan az alkudozas 10 lejig (persze kitanca nelkul) lement reszerol de en meg mindig nem engedtem…ugyhogy hasonlo morgassal tavozottt tolunk…egyebkent az alattunk levo 2 nenit megfejte 100+100 lejjel.

Ugyhogy mindenki vigyazzon ezekkel, az esetek 95%-a kamu es ha jol tudom, ezeket a fertotleniteseket a kozos koltsegbol fizeti a tombhaz lakokozossege, nem kulon-kulon mindenki. Masreszt pedig ne felejtsuk a 2 varazsszot, ami ugy hat ezekre, mint ordogre a szenteltviz: “administrator” es foberlo:D
cyrus » január 18, 2010 3:41 pm

Emlekszem hozzam is beallitottak anno, de en mar hallottam ilyenekrol es resen voltam ugyhogy rutinosan elkuldtem a bizsnicar anyja picsajaba Racsuktam az ajtot, es szo nelkul lelepett.