január 19, 2010, reku | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Visszakérem a lakáshitelt



A történet 2006-ban kezdődik, de akkor még unalmas: ügynök megkeres, meggyőz, család is bíztat (az ügynök is családtag!), hát belemegyek: szerződés a RBL-vel. Bosszant, hogy egy számomra teljesen antipatikus banknál folyószámlám kell legyen emiatt, plusz megcsináltatnak velem egy újabb bankkártyát. De még belefér. Apuka, anyuka segít, gyűl a számlán a pénz, valahol az alagút végén csillog egy pici remény: egyszer lesz lakáshitelem, s hátha lesz mire költeni…

2007-ben levélben értesítenek arról, hogy a bank jóváírta a beígért kamatot, állam bácsi pedig a prémiumot. Ettől a derűs pillanattól kezdve viszont egyre sötétebb az egész ügy.

2007 végén az ügynököm már nem foglalkozik ezzel, tanácstalan vagyok. Pár hónapos csecsemővel a kenguruban több ízben előszobázom az egyetlen illetékesnél… A tag profi, seperc alatt meggyőz, hogy duplázzam meg az összeget, mert jól járok! Persze le kell perkálni a banknak az új összegnek megfelelő (nem kicsi!) “komissziont”.

2008-ban már nem érkezik értesítés. Igaz, közben lakcímet változtatok. A bankszámlámat felszámolják, de előtte megnyugtatnak, hogy más számláról is utalhatom a megtakarítani kívánt pénzt. Év végén újabb pánik, ügynökkel kellene tanácskozni. Egykori ügynököm segít, sikerül megnyugodni újabb infók birtokában.

Fel sem tűnik, hogy 2009-ben sem érkezik értesítés a számlaegyenlegről. Egye fene, még kitart a nyugalom. 2009 vége fele viszont nem találom az ügynök névjegyét, nem emlékszem a nevére sem, így hát tárcsázom a szerződést tartalmazó mappán megadott központi számot. Előadom a problémám, ti. hogy kellene az ügynök neve, ha nekik van ilyen nyilvántartásuk.

Ez volt december elején… Az események sűrűsödnek. A telefon végén közlik velem, hogy semmilyen információt nem szolgáltathatnak ki, mert nincs jelszavam. De sebaj, bármelyik bankfiókban rendelnek a szerződéshez jelszót.

Nem késlekedek, pár nap elteltével egy órát töltök egy bankfiókban, de a bankos hölgy teljesen más információkkal rendelkezik. Óbégat, hogy az ilyen régi szerződésekhez nincs hozzáférésük. S különben is csak telefonon lehet érdeklődni… Végül közös nevezőre jutnak a központtal, megírjuk a szerződésmódosítást, hogy hát legyen  jelszavam. 2-3 nap múlva nyugodtan telefonáljak, ott majd mindent megmondanak!

Túl korán szusszanok fel. A beígért időpont + 2 napig meg sem érkezik a kérelem. Aztán újabb napok elteltével közlik velem, hogy iktatták, de még nem dolgozták fel. Aztán egymást követő 3 napig nem működik a belső hálózat, hiába telefonálok. Aztán kitörnek az ünnepek, nem is próbálkozom csak január elején.

Magabiztosan tárcsázom a számot (már kívülről tudom, érthető, miért). Percek elteltével fuldoklok a dühtől: fabatkát sem ér a módosítás, mert nem egyezik az aláírás. Menjek vissza oda, ahol leadtam, írjunk még egy papírost, mert az aláírás muszáj egyezzen. S különben is, bármelyik bankfióknál megmondják, ami engem érdekel. Nem hiszik, hogy ott mást mondanak nekem… Mindegy, ebbe nem megyek bele, belátom, hogy „más a szó ha mondják…

Vissza a bankba. Ismét kisgyermek lóg rajtam. Szerencsére ugyanaz a hölgy, akivel a jelszavas kérvényt töltöttem ki, emlékszik is rám, nem kell Ádámtól és Évától kezdeni. De baj van. Változott az összes űrlap, neki még nincs új, kell telefonáljon a központba. Ők még nem tették fel a belső hálózatra, nyomtatni sem tud, de nem baj, nemsokára… Várok… Megsajnál, telefonál: itt vár az ügyfél, nem tágít, legyenek oly kedvesek, e-mailen is küldjék el. Hálás vagyok neki, de újabb várakozás következik…. Ismét telefonál: né, az ügyfél ölében sír egy baba, miért nem küldték? Elküldték? Ja, akkor az e-mail fiókkal lesz gond, legyenek oly kedvesek, küldjék el a főnökasszony címére is. A főnökasszonyt már ismerem, kiselőadást tartott arról, milyen béna vagyok, hogy még nincs kiforrott aláírásom, lám, mekkora kalamajkát okoztam itt… Végre kinyomtatható az űrlap. Kerek negyven perc alatt sikerült!

Ismét azzal bíztatnak, hogy 2-3 nap múlva telefonálhatok. Most már van tapasztalatom, csak egy hét után próbálkozom. Mondanom sem kell: még nincs iktatva. De csak 10 nap elteltével próbálkozzak ismét, mert bevezetni, feldolgozni sok idő kell… Erősen csodálkozom, hogy ennek a banknak ennyi rengeteg kérelmet kell iktaniabevezetniefeldolgoznia. Ha csak nem arról szólnak, amiről az én következő kérelmem fog szólni, ti. hogy adják szépen vissza a pénzem, tartsák meg a kva előnyös de ha belegondolunk mégsem annyira előnyös hiteleiket, s ne legyen több dolgom velük soha az életben!


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 3.08


Hozzászólások

5 megjegyzés » “Visszakérem a lakáshitelt”

  1. reku » január 26, 2010 11:14 am

    dreamer83, én is kíváncsi vagyok. időközben viszont sikerült eredményesen telefonálni a bukaresti központi számra. az állami támogatást csak akkor ítélik oda, ha a szerződés min. 5 éves. a hitelt pedig csak akkor, ha teljesítetted a szerződött összeget… ha távol állsz tőle (mint én), asszem érdemes kérni a szerződésmódósítást.

  2. reku » január 19, 2010 6:28 pm

    Ági: gondoltam rá, de mit mondjak a fogyasztóvédőnek? Hogy arbl-nél nem mondják meg, mi az ábra, mert az eredeti szerződésen nem volt jelszó leszögezve, azóta pedig változott az aláírásom?
    andras: ha a szerződés betölti az 5 évet, megadják a prémiumot is, a hitelt is. Remélem legalábbis. Persze ha nem fogy el a cérnám 2011-ig. :)

  3. dreamer83 » január 19, 2010 6:19 pm

    Nekem idén jár le a megtakarítási időszakom, így kíváncsian olvastam a tapasztalataidat. Remélem minél simábban sikerül majd hozzájutni mind az állami támogatáshoz, mind pedig a 6%-os hitelhez. Én is kíváncsi vagyok az adminisztratív folyamatokra, és hát ezek után túl sok jót nem várok.
    Annyit hozzá tudok fűzni a leírtakhoz, hogy én rendszeresen kaptam minden évben a kimutatásokat, igaz az ügynökömet azóta sem láttam, kicsit aggódok is, hogy akkor merre kell elinduljak. Tudok arról, hogy előbb le kell vásárolni az állami támogatás összegét ahhoz, hogy megkapjam a pénzt, de ez négy-öt év megtakarítási idő alatt alig éri el a 3-4000 lejt, vagy még annyit sem. Ekkora értékre pedig lehet nyugodtan ablakot, építőanyagot, bármi mást vásárolni, illetve ha már a Balkánról beszélünk, hát számlát szerezni ;-).
    A hitel felvételre állítólag várni kell, már induláskor azt mondták, hogy úgy négy-öt hónap, míg az ember kézhez kapja a hitelét.
    Kíváncsian várom mások hozzászólását is, hátha tanulunk belőle, aztán majd én is leírom a tapasztalataimat.

  4. Ági » január 19, 2010 11:50 am

    Mágikus “fogyasztóvédők” szó lebegtetése? Amúgy lehet, komolyan fogyasztóvédőkhöz kellene fordulni, azok alapján, amit írtál.

  5. andras » január 19, 2010 11:48 am

    Mint folyoszamlat kezelo bankkal, a Raiffeisennel nagyjabol meg vagyok elegedve. De a RBL kisse behuzta a csobe a testveremeket, es velem is probalkozott. Ok is gyujtogettek a penzt, kaptak az allamtol az (egyre kevesebb) premiumot, aztan amikor fel szerettek volna hasznalni, akkor az ugy volt, hogy elobb vigyenek szamlat, hogy lakasra (lakasfelujitasra) hasznaltak es aztan megkapjak a penzt. Vagyis elobb fizess, aztan mi megadjuk. Na, a vege az lett, hogy szepen kikertek a penzuket, minden szamla nelkul, es igy elbuktak a premiumot.

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex