június 14, 2010, les | Szagok (A feledhetetlen szívás)

Kolozsvári balkonos sztori kutyákkal

Kora tavasszal kezdődött, amikor újra elérte a Nap a balkonunkat. Hirtelen elárasztott minket ez az … öö érdekes szag, ami elsőre a csatornavizes tálba döglött kisemlős szétoszlására emlékeztetett (bár ilyet soha nem szagoltunk előre kitervelten, de megkockáztatjuk kijelenteni, hogy ilyesmi lehet az is). Keveredett bele - továbbá - egy kis adag falusi-öregnéni-nyárikonyhájának-kredence-szag, valamint ez a csípős gyomorkimusz-valami, amit rockfesztiválok éjszakáin szokás érezni az erdő szélén, színpad mögött. Szóval nem Provence-ban éreztük magunkat, ha tulajdon balkonunkra kimentünk, meg kell hagyni. Háromszori klóros végigsikálás után viszont tudatosult bennünk, hogy talán-talán nem a borítócsempe büdösödött be ennyire. Mire újabb hipotézis után néztünk volna, kitárulkozott előttünk az igazság, folyékony vizelet és ugyancsak folyékony széklet formájában, amit a fölöttünk levő szomszéd kutyája gyártott folyamatosan. Ilyen horribilis tényszerűségeket mi hajlamosak vagyunk mindjárt a véletlennek betudni, de egy hét folyamatos pisálás után sejtettük a gazdák jóhiszeműségének teljes hiányát is. Ugyanis az első észlelt alkalom után szóltunk nekik, hogy ni, a kutya ránkfele gravitál. Második alkalommal nagyon szépen megígérte a tájszólásos pipice, hogy a kutyát bizony ők meg is bűntették emiatt és most már tényleg nem történik meg többé. (A kutya amúgy egy rendkívül pofa nagytestű félfajkutya, amolyan agrár-rottweiler, mi ezennel felmentjük a felelősség alól.) Mint kiderült, a gazdikat mindez nem érdekelte egyáltalán, mert a kutya továbbra is minden nap csinálta, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy, hasonló szenvedélyjel és megkönnyebbüléssel. Szerencsére rossz idő volt és a produktumot részben tőlünk is tovamosta a víz. Ahogy viszont újra kisütött a Nap, kifakadt újra a seb a szívünkön. Lépcsőházi hirdetőtábla-eljárással fekete bold Impact betűtipussal fenyegettük meg a gazdikat a legeslegbrutálisabb perrel ever !Nagy meglepetésünkre használt. Azóta rendszeresen a játszóteret intézi körbe naponta többször a kutya, miközben a gazdik az eget kémlelik.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.90

Hozzászólások

4 megjegyzés » “Kolozsvári balkonos sztori kutyákkal”

V10R1C4 » június 19, 2010 9:46 am

csaga: bűz-bűz, kb hasonló lehetett, azzal különbséggel, hogy az (standard normális) ember jobb sansszal eltalál a klozettig, mint a kutya… (avagy: van a kutyádnak keze?-kérdés parkokban)
Atya úristen… Egyesekre egy kutya bolháját se okos dolog rábízni, hát még a kutyát. Egyfelől mert van ,aki szagolja, másfelől meg basszus - egy méterszer másfeles pöcegödörben tartani az állatot??? Akkor meg minek?
Nálunk szembeszomszédék, illetve egy darabig a jobbra szomszéd házban lakók csapták ki a termetes farkaskutyájukat a balkonra. Arról nem szól a fáma, a zajszennyezésen kívül egyebet csinált-e szerencsétlen kutya, de meg kell hagyni, bődületes hangereje volt.
Amúgy pipicének nem kérdeztél vissza, hogy mi történik, ha megejnyebejnyézi az ebet? Mer az emésztése nem fog megszűnni tőle…
Lac-Mac » június 14, 2010 10:00 am

a kozeli blokkban egy korcsot egy 1-2 m2-es teraszon tartanak. folyamatosan. es ez azt jelenti, hogy a terasz magassaga egyre csokken.. . es nem a plafon jon lefele…
az alatta levo szomszed meg mit tesz? beuvegezi a teraszt es becsukja az ablakot
inkognito » június 14, 2010 6:39 am

Ez a sztori érthető. De mitől van húgyszag egy viszonylag frissen rendbetett konyhában? A szag csak nedves levegőn támad fel, elég enyhén, tehát a kiindulási pont szaglással nem állapítható meg, szemre minden tiszta patyolat. A házban rovarokon kívül állat sosem járt, néhány hetet lakott egy pedáns srác, és a szag is azóta érződik. A fürdőszobában nem. De a konyhában???

Ui.: Ha a klór nem elég hatékony ajánlom a Triumfot. Égett, megkövült szerves anyagokat, így a húgykőt is oldja. (Sőt a kezet is kis mértékben.)
csaga » június 14, 2010 5:09 am

Nálunk rosszabb volt, öt emelettel fentebb, egy elmebajos dobta ki az ürülékét, nyáron pedig elviselhetetlen volt a bűz.