június 29, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda)

Köszönjük szépen a panaszokat!



Egy filmforgatókönyvhöz olyan hétköznapi, felháborító, apró bosszúságokról szóló történeteket kerestünk, amelyben a sértett fél ütni és rúgni tudna, csakhogy nyilván nem üthet és rúghat. Ezért maximum jól odamond, bár sokszor az sem sikerül, mert fulladozik a dühtől, és nem találja a szavakat. Olyan kis incidensekről van szó, melyek a törvény által nem büntetettek, vagy ha mégis, akkor olyan kis bűntettnek számítanak, amit nehéz bizonyítani, illetve nem éri meg az időt és a fáradtságot, hogy a sértett fél a törvény útján keressen elégtételt. Marad tehát a bosszúsággal. Ezek az incidensek elrontják a napunkat, akadályozzák az ügyintézésünket.

A történetek közül legjobbnak egy kereket választottunk ki, ami „happy end”-el végződik, ez nyeri a DVD-csomagot. A kiírás szerint, ha bárkinek a története felhasználásra kerülne a filmben, akkor a film készítői megkeresik, és megvásárolják tőle az ötlet felhasználási jogát. A beérkezett történetek szinte mindenike jó és releváns. Vannak köztük kerekebbek, kevésbé kerekek. Sajnos, bár jók, a történetek terjedelmüknél, jellegüknél fogva nem igazán illenek bele a forgatókönyvbe, amihez a történetet keressük. Viszont elképzelhető, hogy több forgatókönyvből is felhasználható egy-egy apró részlet, motívum, ami segíti a forgatókönyvírást. A nyertes történet:

Tóth Ágnes: Kereskedői morál

Árult a nagyváradi Decebal piacon egy nagyszájú, közönséges asszonyság. Ha végig mentem a sorok között, mindig hallottam a hangját. Cseppet sem volt szimpatikus, gondolom másnak sem, mégis sokan vásároltak tőle, lévén az ő árui a legolcsóbbak. Egyik napon rákényszerültem, hogy tőle vegyek francia barackot. Villámgyors mozdulatokkal rakta a mérlegbe az árut, de észrevettem, hogy két rothadt darabot is belecsempészett. Kértem cserélje ki, mire rám ordított, hogy mit válogatok. Mondtam, hogy a megdolgozott pénzemért jó minőségi árut akarok venni. Kivettem a két rossz barackot a mérleg tányérjából és választottam helyettük két épet, mire az asszonyság akkorát csapott a kezem fejére, hogy elejtettem a gyümölcsöket. A megdöbbenéstől nem kaptam levegőt, miközben ő azt kiabálta, hogy ki nem állhatja a válogatós vevőket, mert az ilyenek miatt fog ráromlani az árú és most már azért sem szolgál ki!! Hirtelen felelevenedett bennem az átkos aranykorszak, amikor nem volt választási lehetőségünk és ki voltunk szolgáltatva az eladók kényének-kedvének, akik minden szart eladtak nekünk. Ez a némber abból a korszakból maradt ránk a kommunista kereskedelmi moráljával együtt. Mérgemben azt kiabáltam neki, hogy törjön el a keze, amivel megütött.
Nehezen bírtam túltenni magam a történteken, ezért két hétig a közeli ABC-ben vásároltam meg a szükséges árut.


Aztán muszáj volt újra kimennem a piacra friss petrezselyem levélért. Csodálkozva látom, hogy egy helyes fiatalember árul a nagyszájú helyén. Kérdem tőle, mi van az asszonysággal, mire közli, hogy most ő helyettesíti doamna Marioarát, mert szegénynek eltört a keze, amikor ráesett egy láda a teherautóról. . .
Azóta nyugalom van a sorok között. No meg a lelkemben is.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.98


Hozzászólások

Egy megjegyzés » “Köszönjük szépen a panaszokat!”

  1. V10R1C4 » július 3, 2010 2:25 am

    Fellélegezhettek, banya néni vagy felbosszantott valakit, aki erősebb volt, mint ő, vagy valóban ügyes volt és ráejtett kiskezére valamit. Jobbulást, és adjanak neki emberség- és ész-transzfuziót!
    Az ilyen banyák (meg egyebek) kereskedelem közelébe nem valók! Ismerős főnöke volt ilyen, csak bácsi és _szállodaigazgató_ kiadásban! Ugyanez, ilyen zömök, nagyhangú trotli, szabályosan bömbölt a turistacsoportok vezetőivel… a haver meg, szegény, mint recepciós, ott állt, és gondolkodott, hogy leüsse-e ezt a főnökök gyöngyét és bevonszolja a recis pult alá, vagy mi legyen:))

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex