október 1, 2010, karoton | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Kaja (Odakapaszkodott a fazékhoz)

Oktoberfest a parkolóban

Minap olvasom a Népújságban, hogy a városszéli hipermarketben müncheni mintára Oktoberfestet tartanak, ahol is „hagyományos bajor ételeket és a legismertebb söröket” alacsony áron lehet kipróbálni. Egyből félreértettem, mert bajor sörökön kezdtem el álmodozni. Telefon barátoknak, biciklire fel, Realba ki. Közben egy román újságból kiderül, hogy szó sincs bajor sörökről, csak ételekről.

Az intézményt meglátva egyből gyanús lett, hogy mi is zajlik itt. Közel érve még reménykedünk, hogy hátha bent zajlik a buli, és nem annál a parkolóbeli sátornál, ahol egy asztalnál sem ült senki az esti csúcsforgalomban. Tévedtünk.

Oktoberfestes helyzetkép: említett parkoló, egy szerencsétlen sörsátor, vagy húsz asztallal, ordító autochton zene, műanyaggal dugig töltött szemetesek, melyet elképzelhetően hétvégétől gyűjtenek, mert most rajtunk kívül senki.

Bajor menü: miccs, flekken, és türingiai kolbász. Én gyarló, csülkökről képzelődtem. Sör: Golden csapolt, és egy jégszekrényben még vagy négyféle hazai a második ligából. Ellenben tényleg olcsó: sör, kolbi és kellékek 4 lej. Nagyjából ennyi a flekken is. Tagadhatatlan, mi esendő lelkek csak ezért maradtunk.

Rendeltünk, minden meleg, megfelelő mennyiség, no de a kinézetre tényleg türingiai kolbász belül inkább lengyel, a flekken meg gyanús ízű. Gondoltunk mindenfélére, és félúton a bajorkodást abbahagyva gyorsan tovább álltunk.

Ezek után mesélnem sem kellene, hogy természetesen nem voltak szőke, fonott hajú, bő dekoltázsos kiszolgálok sem, jódlizó, bőrgatyás grillesről nem is beszélve. Hogy mi volt, kedves, de az ócskapiacos vendéglátói szintet éppen hogy megközelítő néni és bácsi.

Tanulságként két idézet Hobótól: „bableves csülökkel, vár az édes otthon”, meg „lemegyek a térre, sör és kártya vár…”

Pocsék ötlet volt.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.89