augusztus 22, 2011, Dunci | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni)| Turizmus (A vaku visszavág)| Arculat (Balkán dizájn)

Hímzett asztalterítő volt a lepedő



Július végén Macedóniában jártunk Ohridon, az Ohridi-tó partján fekvő idilli kis településen.

Szállást nem foglaltunk előre, tudtuk, hogy nyáron rengetegen adják ki a lakásukat, vagy szobájukat turistáknak, gondoltuk nem lesz nehéz megtalálni őket. Ahogy leszálltunk a buszállomáson, kb. tíz ember ordibálva rohant a kerítéshez: kopaszodó, nagyszájú nyugdíjasok, festett hajú középkorúak és napszemüveges fiatalok kínáltak nekünk kiadó szobát. Akkora volt a hangzavar és mi akkora röhögőgörcsöt kaptunk erre a váratlan rohamra, hogy muszáj volt félrehúzódnunk lelkileg felkészülni  a szállást illető tárgyalásokra.

Kiléptünk a buszállomásról és megkezdődött a roham: lökdösődtek, dulakodtak, ordibáltak egymásra körülöttünk a szobát kínálók, mi azt sem tudtuk kihez forduljunk. A társam tudott horvátul, így a macedónokkal sikerült megértetnie magát, ő elkezdett tárgyalni egy napszemüveges, fiatal, piros arcú fickóval, ameddig én kicsit hátrébb csak hallgattam, ahogy egy néni a fülembe duruzsolja a kínálatát.

Végül a már szinte verekedésbe torkolló piaci versenyben, a napszemüveges, piros arcú fickót választottuk, aki fejenként napi 7 euróért kiadta nekünk a központi fekvésű lakását. A taxi felé tartva egy csalódott nyugdíjas utánunk kiabálta, hogy ez a fickó hazudik és ő hajlandó 5 euróra csökkenteni az árát és egy reggelit is ad, de mivel megegyeztünk a fickóval és félig be is voltunk már pakolva az autóba, inkább nem cseréltünk.

Az autóban kiderült, hogy mért volt ekkora dulakodás miattunk: mivel mindketten szőkék vagyunk, azt hitték dánok vagyunk (én svédeknek tippeltem volna magam). A fickó elég jól tudott angolul, jó benyomást keltett míg megérkeztünk. Azonban az ilyenkor szokásostól eltérően kifizettette velünk a taxit. Később kiderült, hogy ez csak a felvezetője volt a katasztrófának, ami ezután következett.

A lakás egy 5 emeletes, elölről szépen felújított tömbház földszintjén volt, de a tömbház hátsó oldala - ahol egyébként a bejárat volt - egy szemétdombra emlékeztetett.

Bent a lakásban olyan szag fogadott, mintha egy 30 éve cigiző ember lakott volna ott és legalább 5 éve szellőztetve sem lett volna. A szoba nem volt olyan rossz (azonban miután kipakoltuk a táskánkat, rájöttünk, hogy évek óta nem töröltek port a nem látható helyeken). A fürdő azonban egy kritikán aluli, rozsdás, undorító porfészek volt.

Ez annyira leblokkolt minket, hogy egyikünk sem gondolt arra, hogy visszamondjuk a szállást – hiszen még nem fizettük ki - és így szépen leperkáltuk neki a 28 eurónak megfelelő dénárt. Gondoltuk, két napot kibírunk.

A helyzet már kezdett nagyon groteszk lenni, mikor megkaptuk az ágyneműt: a lepedők a férfi anyja által hímzett asztalterítők voltak és a takaróknak is hasonló, piros-fehér-kockás ebédlőasztal-terítők szolgáltak. De már nem volt mit tenni, jól beszoptuk. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a fickónak az egész helyzet teljesen természetes volt.

Ráadásul volt benne valami perverz-voyeaur hajlam is, ami a mosolyában bujkált, egy kicsit féltünk is tőle. Bár a szobánkba nem kukucskált be, de például mikor egyszer elhagytuk a házat, még otthon volt, de nemsokára felbukkant azon a helyen és beszélgetni kezdett velünk, ahová enni mentünk.

A tanulságot mindenki vonja le maga.

b1.jpg

b2.jpg

b3.jpg

b4.jpg

b5.jpg


pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.05


Hozzászólások

Egy megjegyzés » “Hímzett asztalterítő volt a lepedő”

  1. András » szeptember 7, 2011 4:53 am

    Tisztelt cikkíró, a legelső alaphibát el is követtétek ahogy oda megérkeztetek: soha nem azoktól kell szállást bérelni akik az utak szélén, buszmegállokban vagy egyáltalán futnak a turisták után mert azok 99%-ban mindig a leglepattantabbak és csak így tudják biztosítnai maguknak, hogy valaki még náluk is megszáll!!!! Amúgy meg nem csodálkozom az egészen, akárhól, még nyugat európában is bele lehet kis pecchel futni az ilyesmibe(mi belgiumban szívtuk le eléggé). Horvátországban már előrelátóak voltunk és már ügyeltünk, pedig ott még olyan is megtörtént, hogy az ürge miután látta, hogy nem kell az ajánlata(csak megálltunk egy lelátóban csodálni a gyönyörű tájat) kezdett jönni utánunk a kocsijával és filmbe illő verseny lett belőle Dubrovnik elött, szerencsére sokkal erősebb kocsival voltam és leráztam…..

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex