február 5, 2009, hedgehog | Közlekedés (Gyí, te Logán!)

Hogyan vonatoztam először és utoljára első osztályon?

Egy időben elég sokszor igénybe vettem a CFR éjjeli gyorsait (accselerát) – időnként zsúfoltak voltak, és néha nagyon furcsa népség gyűlt össze rajtuk, de alapjában megfeleltek a célnak. Enyhe tömegundorom miatt gyakran inkább a vagonok előterében lévő, ráccsal ellátott csomagszállító fülkében utaztam, mintsem bezsúfolódjak nyolcadiknak hét ember mellé az amúgy is alulméretezett fülkébe. Ennek megvolt az a vitathatatlan előnye is, hogy nem kellett folyton felugrálnom ahhoz, hogy elszívhassak egy szál cigarettát (régi szép idők, amikor még lehetett…).

Egy ilyen alkalommal oda ette a fene az egyik fülkéből kiszivárgott, gyanús színű, alkoholtartalmú folyadékkal teli üdítősflakont szorongató alakot. Az ilyenekkel mindig az a legnagyobb gond, hogy kommunikálni akarnak, a másik legnagyobb gond pedig az, hogy soha nem elégszenek meg a smalltalkkal, hanem néhány megálló múlva már szentül meg vannak róla győződve: annyira ellenállhatatlanok, hogy az ember lánya alig várja, hogy ott, helyben kielégíthesse minden igényüket.

Az aktuális példány sem volt kivétel, vehemensen győzködött, hogy életem minden problémáját megoldaná, ha beülnék hozzá meg a haverjaihoz, ahol állítólag volt üres hely. Persze köszöntem, de nem kértem belőle, megindokolni a dolgot meg nem láttam különösebben értelmét – nem úgy nézett ki, mint aki hallott volna tömegiszonyról.

A csávónak viszont nem volt elég az, hogy nemet mondtam, de az sem, hogy egy idő után már nem is válaszoltam az egyre kevésbé civilizált hangnemű beköpéseire, sőt, még akkor sem adta fel, amikor a hátizsákomnak dőlve alvást színleltem, csak hogy megszabaduljak már tőle. Időközben kifejtette, hogy én garantáltan homeless vagyok, ha nem akarok fülkében utazni, de ha homeless, akkor biztosan drogos is.

Elvégre épeszű nő nem utazik csomagszállító rácson, ha invitálják befelé az alkoholmámor különböző fokain álló, cseppet sem bizalomgerjesztő hímekkel zsúfolt fülkébe, nemde? Engem viszont a legkevésbé sem bírt meghatni a lesújtó véleménye. Arra viszont már annál inkább felkaptam a fejemet, amikor kitalálta, hogy akkor ő megfogja a hátizsákomat, beviszi a fülkébe, és akkor kénytelen leszek én is utána menni.

A reakcióm gyorsaságára senkinek nem lehetett panasza, visítani kezdtem, mint a malac, amikor szúrják, miszerint tolvaj, és le akarja nyúlni a hátizsákomat. A hangeffektusok előcsaltak egy álmos kalauzt, aki rövid úton elküldte melegebb éghajlatra a fazont, nekem meg a tényállás rövid vázolása után felajánlotta, hogy utazzak az első osztályon a takarítónővel, aki amúgy is fél egyedül egy fülkében.

Ez volt életem első és utolsó utazása egy CFR-accselerát első osztályán.

pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 3.06

Hozzászólások

2 megjegyzés » “Hogyan vonatoztam először és utoljára első osztályon?”

hedgehog » február 10, 2009 1:23 pm

Á, dehogy. Azért, mert a CFR első osztálya szerintem pofátlanul drága ahhoz a minimális többlethez képest, amit nyújt - maradok megrögzött másodosztályos utasnak:)
ScrnSvr » február 8, 2009 10:29 am

Utolsó? De miért, a takarítónő is kikezdett veled?