február 12, 2009, verespiroska | Közlekedés (Gyí, te Logán!)
Fagyos deák
A minap lovasszekeremmel baktattam a mocsolyai dombokon áttal Sámson felé. Olyan kutya hideg volt, hogy ha prüszkölő lovaimnak lett volna szarva, biztos lefagyott volna. Minden fa, bokor tele zúzmarával. Sőt még bajuszomon is lógott egy-egy jégcsap gallérom irányába. A kucsmámtól alig láttam előre, úgy a szemembe húztam. Aztán mégis észrevettem egy alakot előttem az egyik kanyar után. Gyorsan, fiatalosan haladt valamiféle ilyen újmódi hátizsákkal a hátán.
- Hé, te – mondtam a lovaknak s a gyalogos felé.
Megálltunk és akkor láttam, hogy egy fiatalemberrel állok szemben: egy hazafelé siető iskolással. Felült mellém a bakra. Bizony vacogott szegény. Ráadtam meleg bundámat, még a táskáját is betakarva, nehogy irkái, könyvei megfázzanak és az a sok tudomány, ami azokban van.
- Hát te honnan jössz, fiam? – kezdtem öreges kíváncsisággal kikérdezni a fiút.
- Hát, Sarmaságról, az iskolából.
- Csak így gyalog?
- Ököritóig vonattal. Onnan gyalog.
Ránéztem a fiúra: bizony az ő bajuszkája is fehéredett a hidegtől.
- No lám, hát nincs olyan hogyishívják, iskolabusz, ami elvigyen az iskolába. Úgy tudom, régen volt. Nem de?
- Hát csak ígérték. Az elején nem járt, mert piros száma volt, most, azt mondják nincs hozzá sofőr.
- Hijj a kutyafáját, de rossz üzlet. De csak tán nem vagy egyedüli deák, aki odajár iskolába?
- Nem, nem. Vagyunk többen innen Sámsonból, Mocsolyáról, Lompértról.
- Hijj a kutyafáját – ismételtem rosszallásomat és bizony kiköptem egyet az út menti sóderre.
Hogy a kánya vinné el ezt a sok igazgatót! Hát mire vannak, ha már ennyit sem tudnak megszervezni?
Aztán mérgemben a lovak közé csaptam, hogy hadd röpítsem haza minél előbb ezt a megfagyott vacogó deákot.
(Pali bácsi)
Hozzászólások
Egy megjegyzés » “Fagyos deák”
Szólj hozzá!
Pardon: tevedni teccik. Az iskolabusz soforjet nem az iskolaigazgato szervezi. Hogyha igy lenne, akkor elvallalna talan o maga. Ez az onkormanyzat ( primaria ) dolga. Alasszolgaja.