február 16, 2009, szaka_tutu | Kommunizmus (Sarló és kalapács)| Tárgyak (Ojjektumok)

‘86 telén



a bentlakásokat nem nagyon fűtötték - ahol laktam, az Avram Iancut sem. Emiatt persze mindenki villanyrezsót használt. Ez tilos volt, a gondnok mindennap razziázott is, s ami rezsót talált, kobozta is el. Nekünk hazai gyártmányú, nagykapacitású rezsónk volt,
habtéglába vájtunk egy szerpentint, abba transzformátorházból szerzett jó vastag drótot fektettünk, s supp bé a konnektorba. Akkora fogyasztása volt, hogy a villanydrótok a falban kiforrósodtak, s egy tél után a vakolat megbarnult - lehetett látni, merre mennek a drótok a falban. Emellett az Avram Iancu fiúbentlakás volt akkoriban, a lányokat sör ellenében engedte fel a kapus- s a gondnok ezt lefülelni is talpalt eleget.

Na, s egyik délbe kezdi a gondnok verni az ajtót. A szobatárs, aki épp a barátnéjával ébredezett-forma, az emeletes vaságyban, micsináljon micsináljon, hamar betuszkolta a csóré leányzót a szekrénybe, s ment nyitni az ajtót. Bé is ront a gondnok, hol a rezsó? Há nincs rezsó. Akkor miért nem nyitottatok ajtót? Na, benéz a gondnok az ágyak alá, semmi. Benéz az asztal alá, semmi. Kinyitja a szekrényajtót, hát ott egy csóré csaj. A gondnok: Hát ez mi? Erre a koma: nem tudom, nem az én szekrényem.


pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.98


Hozzászólások

Egy megjegyzés » “‘86 telén”

  1. Attila » február 17, 2009 12:11 pm

    Hát ez nagyon jó kis sztori:)

    Remélem a gondnok is egy jót nevetett és visszacsukta a szekrényt:)

Szólj hozzá!





Biztonsági kód

Mit szabad? Reklám Súgó Tippek Transindex