május 19, 2009, Akabelle | Bunyó (Kis délutáni testmozgás)| Közlekedés (Gyí, te Logán!)
Amíg a munka becsület dolga…
Gondolom, nem mondok nagyon újat, ha a marosvásárhelyi állomást említem. Sokszor jártam arra, és ez mással is megtörtént. Egy pénteki nap volt, amikor éppen haza szerettem volna utazni. Jó nagy csomagom volt, kezemben gitár. Nem tudom, hogy miért, de minél keletebbre megy az ember, annál furcsábban néznek rá, ha gitár van a kezében.
Reméltem, hogy a CFR szolgáltatásait igénybe véve, ha a késéseket is felszámítom, akkor össz-vissz másfél óra alatt megérkezek. A fülke csendes volt, relatív tiszta, és azt hittem, hogy nyugodtan majszolhatom a gyorsétkezdés szendvicset. Bejött egy néni, azzal nem is lett volna baj; de 5 perc múlva megjelent hat egyén, akik az ők 40 perces hazáig döcögésüket arra akarták felhasználni, hogy sörrel mossák le az aznapi munka során felgyűlt porrétegeket. Neki is láttak a lelkiismeretes munkának, és egy idő után dalolhatnékjuk lett. A legrosszabb gyanúm igazolódott be, amikor egyszerre hárman kaptak a zsebükhöz, és már elő is kerültek a jobbnál jobb telefonok, és máris több szólamban zengett a szubkultúra. És mivel az egyikük nem volt megelégedve az előadóművész teljesítményével, azt egy saját produkcióval szerette volna korrigálni, de ehhez feltétlenül szüksége lett volna a gitáromhoz. A hangszer megmentése érdekében komoly küzdelmet kellett folytassak a két fejjel magasabb egyénnel. Végül a trubadúr egyik társa sietett a segítségemre, így sikerült mind a hangszert, mind a nénikét megmenteni a várható kimenetelű előadástól.
Most már mi a furcsa? Az, hogy egy ember a hat közül segíteni próbált?
Hozzászólások
4 megjegyzés » “Amíg a munka becsület dolga…”
Szólj hozzá!
Kell az az ellenségkép. Olyan jó érzés felhorkanni, hogy ‘Nemmmmegmonntamm???’. Aztán csak győzzön az ember félreugrani a produktum elől…
Moderálás után sajnálatos módon a szövegben maradt rasszista hangvételű mondatot és egy jelzős szerkezetet utólag kivettünk. A kellemetlenségekért az érintettektől elnézést kérünk, ugyanakkor emlékeztetni szeretnénk a Balkán Herald felhasználóit a szabályzat idevágó pontjára: Faj- vagy nemzetiséggyűlölő hangvételű szövegeket nem közlünk.
Az a furcsa hogy *csak egy* próbált segíteni. Ha igazi Balkán lenne, lehet, hogy többen próbáltak volna, de hát ilyen ez a civilizáció, aki balkánozik, élvezze! Elvégre senkinek semmi köze az ő kis prájveszijéhez… (gyengébbek, külföldiek és hozzám hasonlóan lefáradtak kedvéért: privacy-jéhez.)
már miért számítana enyhítő körülménynek? és: mihez képest? nem vagyunk “mi” sem jobbak, egy arasszal sem…