Hogyan csalhatsz ki csinos összegeket gyanútlan Orange-bérlettulajdonosoktól?

augusztus 19, 2010, Vizi Boromir | Átverés (A dzsungel törvénye), Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni) | 14 megjegyzés

Mindeddig nem igazán foglalkoztam az ál-Orange-operátorokról szóló sztorikkal, arra gondolva, ezek szórványosan előforduló csalások, és a hiszékeny, idősebb és kezdő mobiltulajdonosokat célozzák. Hát nem, a 70 éves nénitől a huszonéves tanárig mindenki megjárhatja, ha nem ismeri a módszereiket. Többek között ezért írom le a szűkebb családban nemrég történt esetet, egyúttal arra kérve benneteket, ha tudtok hasonlóról, jelezzétek, illetve adjatok tanácsot, hogyan lehetne minimalizálni a kárt.

olvasd tovább »

pontos átlag: 3.00

pontos átlag: 2.81

Csík Balkánja

július 27, 2010, karoton | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 6 megjegyzés

Egyik kategória sem felel meg igazán talán a Kuul-túra lenne egy alternatíva.

Igen kis területen fekszik a Székhez képest, a Somlyó hegy alatt, barokk stílusban épült és az ismertetők szerint kegytemplom a neve. Szent hely. Van itt minden, amire egy jó hívőnek szüksége van: pad, gyertya, oltár szoborral, és amiről én szeretnék értekezni: egy rendesebb orgona is.

Történik ugyanis, hogy néhány környékbeli zenész felkérésére, egy külföldre szakadt hazánkfia, új otthonában igencsak értékelt orgonista, meghívásnak tesz eleget, saját pénzén hazajön, hogy megörvendeztesse a nagyérdeműt. Minden rendben lenne, a koncert pillanatáig, leszámítva, hogy két nappal hamarabb oda kell menjen, mert csak bizonyos szűk időhatárok között lehet gyakorolni azaz regisztrálni. Örüljön, hogy használhatja a műszert, mondják erre a szervek.

Vasárnap este nyolc, kezdődne a koncert, de a kifele tartó misés tömeg az ajtóban toporog, kint zuhog. A zenére vágyok, valóságos rohammal tudnak csak áttörni, a hangos hívők során, közben valami gyermekprogram is zajlik, megállapítani nem lehet, de tény, hogy zsivaj, telefoncsörgés, beszélgetés minden irányból. Piaci a hangulat. Az oltár előtt áhítatos hívek sora. Nyolctíz, tovább várni nem lehet, kezdődik. De ez senkit nem hat meg, csak az a 80-90 ember lógatja a fejét és szégyenkezik, aki a padokban ül. Nyolchúsz a helyzet ugyanaz. Szólunk a helyi misék művészének, hogy valamit tenni kellene, de ő csak húzza a vállát. Nyolcharminc már csak csepereg, fele a zaj, öt perc múlva végre csak az orgona szava tölt be mindent. Lent… azonban fent a karzaton a már türelmetlen kántor sétafikál, a művész válla fölött bele-belepillant a kottába, majd háromnegyedkor feladja és távozik. Mit neki Jehan Alain. Kilenctíz, taps, majd pirulós kérdések, hogy volt e már ilyen? Igen a válasz, Algériában, de ott sem ennyire.

Búcsúzónak egy banner kevés jövőbelátást mutató felirata virít a szürkületben: „Most segíts meg Mária”. Ezeket? Minek? Aztán elcsitulok, és titokban elnézést kérek.

De ide többet soha.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.98

Bicikliút Bukarestben

július 2, 2010, admin | Épületek (Épített ökörség), Közlekedés (Gyí, te Logán!) | 2 megjegyzés

olvasd tovább »

pontos átlag: 4.00

pontos átlag: 3.05

Köszönjük szépen a panaszokat!

június 29, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 1 megjegyzés

Egy filmforgatókönyvhöz olyan hétköznapi, felháborító, apró bosszúságokról szóló történeteket kerestünk, amelyben a sértett fél ütni és rúgni tudna, csakhogy nyilván nem üthet és rúghat. Ezért maximum jól odamond, bár sokszor az sem sikerül, mert fulladozik a dühtől, és nem találja a szavakat. Olyan kis incidensekről van szó, melyek a törvény által nem büntetettek, vagy ha mégis, akkor olyan kis bűntettnek számítanak, amit nehéz bizonyítani, illetve nem éri meg az időt és a fáradtságot, hogy a sértett fél a törvény útján keressen elégtételt. Marad tehát a bosszúsággal. Ezek az incidensek elrontják a napunkat, akadályozzák az ügyintézésünket.

A történetek közül legjobbnak egy kereket választottunk ki, ami „happy end”-el végződik, ez nyeri a DVD-csomagot. A kiírás szerint, ha bárkinek a története felhasználásra kerülne a filmben, akkor a film készítői megkeresik, és megvásárolják tőle az ötlet felhasználási jogát. A beérkezett történetek szinte mindenike jó és releváns. Vannak köztük kerekebbek, kevésbé kerekek. Sajnos, bár jók, a történetek terjedelmüknél, jellegüknél fogva nem igazán illenek bele a forgatókönyvbe, amihez a történetet keressük. Viszont elképzelhető, hogy több forgatókönyvből is felhasználható egy-egy apró részlet, motívum, ami segíti a forgatókönyvírást. A nyertes történet:

Tóth Ágnes: Kereskedői morál

Árult a nagyváradi Decebal piacon egy nagyszájú, közönséges asszonyság. Ha végig mentem a sorok között, mindig hallottam a hangját. Cseppet sem volt szimpatikus, gondolom másnak sem, mégis sokan vásároltak tőle, lévén az ő árui a legolcsóbbak. Egyik napon rákényszerültem, hogy tőle vegyek francia barackot. Villámgyors mozdulatokkal rakta a mérlegbe az árut, de észrevettem, hogy két rothadt darabot is belecsempészett. Kértem cserélje ki, mire rám ordított, hogy mit válogatok. Mondtam, hogy a megdolgozott pénzemért jó minőségi árut akarok venni. Kivettem a két rossz barackot a mérleg tányérjából és választottam helyettük két épet, mire az asszonyság akkorát csapott a kezem fejére, hogy elejtettem a gyümölcsöket. A megdöbbenéstől nem kaptam levegőt, miközben ő azt kiabálta, hogy ki nem állhatja a válogatós vevőket, mert az ilyenek miatt fog ráromlani az árú és most már azért sem szolgál ki!! Hirtelen felelevenedett bennem az átkos aranykorszak, amikor nem volt választási lehetőségünk és ki voltunk szolgáltatva az eladók kényének-kedvének, akik minden szart eladtak nekünk. Ez a némber abból a korszakból maradt ránk a kommunista kereskedelmi moráljával együtt. Mérgemben azt kiabáltam neki, hogy törjön el a keze, amivel megütött.
Nehezen bírtam túltenni magam a történteken, ezért két hétig a közeli ABC-ben vásároltam meg a szükséges árut.

Aztán muszáj volt újra kimennem a piacra friss petrezselyem levélért. Csodálkozva látom, hogy egy helyes fiatalember árul a nagyszájú helyén. Kérdem tőle, mi van az asszonysággal, mire közli, hogy most ő helyettesíti doamna Marioarát, mert szegénynek eltört a keze, amikor ráesett egy láda a teherautóról. . .
Azóta nyugalom van a sorok között. No meg a lelkemben is.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.92

Kolozsvári balkonos sztori kutyákkal

június 14, 2010, les | Szagok (A feledhetetlen szívás) | 4 megjegyzés

Kora tavasszal kezdődött, amikor újra elérte a Nap a balkonunkat. Hirtelen elárasztott minket ez az … öö érdekes szag, ami elsőre a csatornavizes tálba döglött kisemlős szétoszlására emlékeztetett (bár ilyet soha nem szagoltunk előre kitervelten, de megkockáztatjuk kijelenteni, hogy ilyesmi lehet az is). Keveredett bele - továbbá - egy kis adag falusi-öregnéni-nyárikonyhájának-kredence-szag, valamint ez a csípős gyomorkimusz-valami, amit rockfesztiválok éjszakáin szokás érezni az erdő szélén, színpad mögött. Szóval nem Provence-ban éreztük magunkat, ha tulajdon balkonunkra kimentünk, meg kell hagyni. Háromszori klóros végigsikálás után viszont tudatosult bennünk, hogy talán-talán nem a borítócsempe büdösödött be ennyire. Mire újabb hipotézis után néztünk volna, kitárulkozott előttünk az igazság, folyékony vizelet és ugyancsak folyékony széklet formájában, amit a fölöttünk levő szomszéd kutyája gyártott folyamatosan. Ilyen horribilis tényszerűségeket mi hajlamosak vagyunk mindjárt a véletlennek betudni, de egy hét folyamatos pisálás után sejtettük a gazdák jóhiszeműségének teljes hiányát is. Ugyanis az első észlelt alkalom után szóltunk nekik, hogy ni, a kutya ránkfele gravitál. Második alkalommal nagyon szépen megígérte a tájszólásos pipice, hogy a kutyát bizony ők meg is bűntették emiatt és most már tényleg nem történik meg többé. (A kutya amúgy egy rendkívül pofa nagytestű félfajkutya, amolyan agrár-rottweiler, mi ezennel felmentjük a felelősség alól.) Mint kiderült, a gazdikat mindez nem érdekelte egyáltalán, mert a kutya továbbra is minden nap csinálta, mindig ugyanott, mindig ugyanúgy, hasonló szenvedélyjel és megkönnyebbüléssel. Szerencsére rossz idő volt és a produktumot részben tőlünk is tovamosta a víz. Ahogy viszont újra kisütött a Nap, kifakadt újra a seb a szívünkön. Lépcsőházi hirdetőtábla-eljárással fekete bold Impact betűtipussal fenyegettük meg a gazdikat a legeslegbrutálisabb perrel ever !Nagy meglepetésünkre használt. Azóta rendszeresen a játszóteret intézi körbe naponta többször a kutya, miközben a gazdik az eget kémlelik.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.90

Értékválság

május 11, 2010, reku | Turizmus (A vaku visszavág), Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 1 megjegyzés

Két napja meséli egyetemi oktató barátom, hogy ő most éppen egy 300 kilométerre levő városban vesz részt egy fontos tudományos értekezleten. Egyszerűen nem értettem, miről beszél. Elmagyarázta: sokkal gazdaságosabb megoldás megírni a dolgozatot, elküldeni, hogy majd a helyszínen egy diák felolvassa, mint odautazni 1-2 napra. A szervezők jól járnak, mert nem kell útiköltséget térítsenek, ellátást biztosítsanak, stb., a virtuális résztvevők pedig beírhatják a szakmai életrajzukba, hogy ott voltak a nemzeti jelentőségű konferencián. Sőt, bónuszként potom áron ki is nyomtatják a dolgozatot a nemzetközileg elismert tudományos szakfolyóiratukban, ami még egy csomó plusz pontot jelent pályázatokon. Praktikus, persze, gondolom magamban, na de azért egy konferencia nem csak a szakmáról szól, illetve nem csak annak az embertelen arcáról, hanem a találkozásokról, a szakmai kapcsolatokról is.

Ma olvasom (sic!), hogy nemzeti jelentőségű színházi fesztiválokon sem kell megjelenni, mert gazdasági megfontolásból inkább a zsűri utazik el a helyszínre megnézni az előadást. Értem, ezt is értem: saját terében, saját közönsége előtt egy előadás másként hat mint egy más színház körülményei között, történetesen más nyelvet beszélő közönség előtt. És három személy utaztatását össze sem lehet hasonlítani egy egész előadás szereposztásának, díszleteinek, kellékeinek, műszaki személyzetének utaztatásával, ugye. No, de a fesztiválok szinte kizárólagos alkalmak egy csokorban látni a hasonszőrű produkciókat, megnézni a kollégákat, elbeszélgetni a különféle tendenciákról, a közönség változó ízléséről vagy éppen arról, hogy vannak örökzöld témák, szerzők stb.

Gazdasági válság ide vagy oda, azért ez egy kicsit sok(k)…

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.86

Mona Musca esete a kanálissal

május 8, 2010, Agi | Közlekedés (Gyí, te Logán!) | Szólj hozzá

Amikor Iulia Timosenko elvágódott a vörös szőnyegen, az aranyosan ciki volt. Amikor Emil Boc leesett a lépcsőn egy tévéműsorban, az gáz volt. Amikor pedig Mona Musca politikus Bukarestben beleesik egy kanálisba, mert az nincs jól lefedve… Na az már balkán.

Mások szerencsétlenségén röhögni csúnya dolog, de hál’istennek senkinek nem esett nagyobb bántódása. Musca esete pedig így ékes bizonyítéka annak, hogy a közintézményekkel szembeni politikai nyomásgyakorlás nem ismer határokat országunkban.

pontos átlag: 2.00

pontos átlag: 2.77

Nyereményjáték: Panaszold el!

április 22, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | 27 megjegyzés

Panaszversenyt hirdet az ARGO Audiovizuális Egyesület és a Balkán Herald: egy filmforgatókönyvhöz olyan hétköznapi, felháborító, apró bosszúságokról szóló történeteket keresünk, amelyben a sértett fél ütni és rúgni tudna, csakhogy nyilván nem üthet és rúghat. Ezért maximum jól odamond, bár sokszor az sem sikerül, mert fulladozik a dühtől, és nem találja a szavakat.

Olyan kis incidensekről van szó, melyek a törvény által nem büntetettek, vagy ha mégis, akkor olyan kis bűntettnek számítanak, amit nehéz bizonyítani, illetve nem éri meg az időt és a fáradtságot, hogy a sértett fél a törvény útján keressen elégtételt. Marad tehát a bosszúsággal. Ezek az incidensek elrontják a napunkat, akadályozzák az ügyintézésünket.

A beérkezett legjobbik történet szerzője DVD csomagot nyer, illetve ha története felhasználásra kerül a filmben, akkor a film készítői megkeresik, és megvásárolják tőle az ötlet felhasználási jogát.

A történetek ehhez a felhíváshoz kommentben tölthetők fel, a legjobbak a verseny lejártával külön bejegyzésként jelennek majd meg. A verseny április 22-től május 22-ig zajlik, a nyertest e-mailben értesítjük.

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.81

Eredményhirdetés

április 16, 2010, admin | Bürokrácia (Bélyegnyalinda) | Szólj hozzá

A Balkán Herald által egy hónappal ezelőtt meghirdetett nyereményjáték lezárult. laszlo.hermann. felhasználónk nyerte meg a Bookline által felajánlotta ajándékcsomagot, ami Daniel Goleman A meditáció ősi művészete, illetve Immanuel Kant Antropológiai írások című műveit tartalmazza. Nyertesünket e-mailben értesítjük az ajándékcsomagja átvételének módjáról. Minden kedves felhasználónknak köszönjük a felméréshez való hozzájárulását!

pontos átlag: 1.00

pontos átlag: 2.88

Aszfalt tangó

március 29, 2010, admin | Szolgáltatások (Jobb adni, mint kapni), Épületek (Épített ökörség), Közlekedés (Gyí, te Logán!), Arculat (Balkán dizájn) | 1 megjegyzés

Cecilia P., a Libertatea olvasója küldte be a bulvárlap szerkesztőségébe a képet, amely Bukarest I. kerületében, a Sf. Constantin utcában, egy aszfaltba öntött kocsit ábrázol. Bár első látásra úgy tűnik, hogy a kocsival utólag hajtottak rá a foldozott részre, ha jobban szemügyre vesszük a kereket, láthatjuk, hogy a jármű alatt levő aszfalthoz nem fért hozzá az utcahenger.

pontos átlag: 5.00

pontos átlag: 3.01